Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics
Élete
Született1948. május 31. (75 éves)
Sztanyiszlav, Szovjetunió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)oknyomozó riport
Első műveA háború nem asszonyi dolog
Fontosabb műveiFiúk cinkkoporsóban
Kitüntetései
  • Herder-díj (1999)
  • A német könyvszakma békedíja (Karl Schlögel, 2013)
  • Méltóság Érdemrendje
  • Lenin Komsomol Prize (1986)
  • Angelus-díj (2011. december 3.)
  • Kurt Tucholsky Prize (1996)
  • Andrei Sinyavsky prize
  • Triumph
  • Lipcsei Könyvdíj az Európai Megértésért (1998)
  • Das politische Buch
  • Oxfam Novib/PEN Award (2007)
  • Ryszard Kapuściński Award for literary reportage (War's Unwomanly Face, Second-Hand Time, 2011. május 13., 2015. május 14.)
  • irodalmi Nobel-díj (Bob Dylan, Sara Danius, 8 000 000 kr, 2015, Patrick Modiano)
  • Művészetek és Irodalom tisztje (2014)
  • Prix Médicis essai (Second-Hand Time, 2013)
  • Belarusz Köztársaság 100 Éves Évfordulója Díj
  • a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (2021. május 3.)
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (2021. június 15.)
  • Anna Politkovskaya Award (2018)
  • Honorary doctorate from the University of Geneva (2017)
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (2022)
Irodalmi díjaiirodalmi Nobel-díj (2015)
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics aláírása
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics aláírása
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics témájú médiaállományokat.

Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics (belaruszul: Святлана Аляксандраўна Алексіевіч, oroszul: Светлана Александровна Алексиевич (Szvetlana Alekszandrovna Alekszijevics), (Sztanyiszlav (ma: Ivano-Frankivszk), 1948. május 31. –) Nobel-díjas belarusz író és oknyomozó újságíró.

Élete[szerkesztés]

1948-ban született ukrán és fehérorosz szülőktől az ukrajnai Sztanyiszlavban, de Fehéroroszországban nőtt fel. Iskolái elvégzése után helyi újságoknál dolgozott, majd a minszki Nyoman irodalmi lap munkatársa lett.[1]

Újságírói pályafutása során elbeszéléseket írt olyan drámai események szemtanúival készült interjúk alapján, mint a második világháború, a Szovjetunió afganisztáni háborúja, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. A Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt[2] 2000-ben elhagyta Fehéroroszországot. Az International Cities of Refuge Network szervezet menedéket ajánlott neki és a következő évtizedben Párizsban, Göteborgban és Berlinben élt. 2011-ben visszaköltözött Minszkbe.[3][4]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Szvjatlana Alekszievics magyarul megjelent könyveit dedikálja a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Millenáris, 2022. október 1.

Művei a szovjet és a posztszovjet emberek érzelmi történeteinek irodalmi krónikái.

„ Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között. (...) Ez a könyveim témája. ”
– Szvjatlana Alekszievics[5]

Első könyve, A háború nem asszonyi dolog 1985-ben jelent meg, majd többször újranyomták és több mint kétmillió példányban adták el. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és szenvedéseiről beszélnek. A könyvet a szovjet hatóságok betiltották, szamizdatban terjedt, csak a gorbacsovi glasznoszty idején lehetett publikálni.[6]

Művei 2015-ig 19 országban jelentek meg szinte minden földrészen az Egyesült Államoktól kezdve Németországon és Indián keresztül Japánig.

2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „Többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet.”[6]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Szvetlana Alekszijevics: A háború nem női mesterség. (magyarul) Szovjet Irodalom, 3. sz. (1985) ford.: Markos Miklós
  • Szvetlana Alekszijevics. A háború nem asszonyi dolog, Kulcsár Valéria (ford.), Budapest: Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó (1988). ISBN 963-326-914-8 
    • (Nők a tűzvonalban címen is)
  • Szvetlana Alekszijevics. Fiúk cinkkoporsóban, Enyedy György (ford.), Budapest: Európa Könyvkiadó (1999). ISBN 963-07-6624-8 
  • Szvetlana Alekszijevics. Elhordott múltjaink, Iván Ildikó (ford.), Budapest: Európa Könyvkiadó (2015. november). ISBN 963-405-218-0 
  • Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban; ford. Földeák Iván; Helikon, Bp., 2016
    • (A háború nem asszonyi dolog címen is)
  • Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima; ford. Pálfalvi Lajos; Európa, Bp., 2016
  • Fiúk cinkkoporsóban; ford. Enyedy György, M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2017
  • Utolsó tanúk. Gyermekként a második világháborúban; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2017

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ АЛЕКСИЕВИЧ Светлана Александровна Archiválva 2014. szeptember 18-i dátummal a Wayback Machine-ben - életrajz, Who is who in Belarus
  2. ↑ Svetlana Alexievich - életrajz, Lannan Foundation
  3. ↑ Svetlana Alexievich Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben - életrajz, PEN Germany
  4. ↑ Price Winner 2013 Archiválva 2015. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben - életrajz, The Peace Prize of the German Book Trade
  5. ↑ Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat - NOL.hu, 2015-10-08
  6. ↑ a b Megvan az irodalmi Nobel-díjas Archiválva 2015. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben - Origó, 2015.10.08.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Svetlana Alexievich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szvjatlana_Aljakszandravna_Alekszievics&oldid=27007642”