Szulák keserűfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szulák keserűfű
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Kétszikűek
Rend: Szegfűvirágúak
Család: Keserűfűfélék
Nemzetség: Fallopia
Tudományos név
Fallopia convolvulus
(L.) Á.Löve 1970
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szulák keserűfű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szulák keserűfű témájú médiaállományokat és Szulák keserűfű témájú kategóriát.

A szulák keserűfű (Fallopia convolvulus) a keserűfűfélék családjába tartozó, az egész világon elterjedt, szántóföldi és kerti gyomnövény.

Megjelenése[szerkesztés]

A szulák keserűfű 100-250 cm-esre megnövő, lágyszárú, egyéves kúszónövény. Sziklevelei erősek, szélességüknél háromszor hosszabbak, a levelek alsó és felső fele nem egyforma. Gyökere vékony, mélyre hatoló, dúsan elágazó orsógyökér. Szára vékony, csavarodó; megfelelő támasztékon 1-1,5 méteresre is megnő, a talajon maradva elágazó. Váltakozó elhelyezkedésű, 2-6 cm hosszú levelei háromszögletes szív alakúak, hosszú nyelűek, kezdetben lefelé mutató zsák formájúak. A levél fonákja és a szár gyakran vöröses árnyalatú.

Júliustól szeptemberig virágzik. Jellegtelen, 0,5 mm-es, zöldesfehér vagy zöldesrózsaszín virágai vagy kettesével nőnek ki a levelek hónaljából, vagy 2-6 tagból álló laza álfüzért alkotnak.

Termése 3-4 mm-es, ormós hátú, három belső lepellevéllel takart, finoman ráncos, háromszögletű, fekete makk.

Kromoszómaszáma 2n=40.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában őshonos, de az Antarktisz kivételével mára valamennyi kontinensen elterjedt. Magyarországon gyakori.

Szántóföldeken, kertekben gyakori gyomnövény, de előfordul bozótosokban, útszéleken, parlagokon is. Csaknem mindenféle talajon megél; mély, akár 80 cm-re hatoló gyökérrendszere miatt a szárazságra nem érzékeny. Kedveli a savanyú talajt. Inkább fényigényes. A mezőgazdasági kultúrák közül a tavaszi búzában, répafélékben, tavaszi repcében, kukoricában, hüvelyesekben, burgonyafélékben közönséges. Egy növény 100-100 magot is hozhat. A magok a talajban akár 20 évig életképesek maradnak.

Jelentősége[szerkesztés]

Gyomnövényként jelentős károkat okozhat a kultúrnövények elnyomásával, illetve indái a betakarítógépek mozgó részei köré csavarodva megállíthatják azokat. Hajtásai és termése rutin glikozidot és rhamno-emodin antrakinon glikozidot tartalmaznak, amelyek főleg a legelő juhok esetében gyomor- és bélgyulladást okoznak.

Források[szerkesztés]