Szextáns csillagkép
| Szextáns csillagkép | |
 | |
| Adatok | |
| Latin név | Sextans |
| Latin birtokos eset | Sextantis |
| Rövidítés | Sex |
| Rektaszcenzió | 9h 41m – 10h 52m |
| Deklináció | +6° 30’ – -11° 40’ |
| Területe | 314 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 47 |
| Teljesen látható | északi 78°-tól déli 83°-ig |
| Legfényesebb csillag | (α Sextantis) |
| fényessége | 4,49m |
| Szomszédos csillagképek | |
A Szextáns (latin: Sextans) egy csillagkép.
Története, mitológia[szerkesztés]
Ókori megfelelője nincsen, a csillagképet Johannes Hevelius jelölte ki 1690-ben. Ez a konstelláció egyke azoknak, amelyeket Hevelius a Prodromus Astronomiae című munkájában vezetett be azzal az indokkal, hogy a csillagképeknek nem volt nemzetközileg elfogadott határa, ezért a még üresen álló helyeket kis csillagképekkel ki kellett tölteni.
Látnivalók[szerkesztés]
Csillagok[szerkesztés]
- α Sextantis: A Naptól 270 fényévre lévő, 4m,5 magnitúdós csillag
- β Sextantis: ötödrendű, mintegy 365 fényévnyi távolságra lévő csillag
- γ Sextantis: kék színű, ötödrendű csillag, a távolsága 230 fényév, az abszolút fényessége 0M,9.
- 17-18 Sextantis: két, hatodrendű csillagból álló kettős, az egyikük színe narancsvörös, a másikuké kékesfehér. Az összetevők látcsővel is megfigyelhetőek.
Mélyégobjektumok[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Joachim Hermann: SH atlasz - Csillagászat, Springer, 1992, ISBN 963 8455 92 6
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
A Wikimédia Commons tartalmaz Szextáns csillagkép témájú médiaállományokat.
