Szent Anna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk Szűz Mária édesanyjáról szól. Hasonló címmel lásd még: Szent Anna (egyértelműsítő lap).
Szent Anna
Szent Anna, Mária édesanyja,Jézus nagymamája fametszet[1]
Szent Anna, Mária édesanyja,Jézus nagymamája fametszet[1]
Szűz Mária anyja
Születése
1. század Kr. e.
Betlehem
Halála
1. század Kr. u.
Názáret
Tisztelete
EgyházaKereszténység
Szentté avatásaSzentírási asszony
SírhelyIzrael területén
Kegyhelysok templom, kápolna
Ünnepnapjajúlius 26.
Jelképeikönyv, korona, tanítja Mária lányát a Bibliát olvasni, madárfiókák fészekben, ajtó, Jeruzsálem Arany Kapuja, Mária a bölcsőben
Védőszentje ennekvárandósoknak, édesanyáknak, házaspároknak, nagyszülőknek, bányászoknak
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Anna témájú médiaállományokat.
Szent Anna oltára Egerben, a minorita templomban
Krisztus, Mária és Anna Caravaggio festményén

Szent Anna a keresztény apokrif és az iszlám hagyományok szerint Szűz Mária anyja és Jézus anyai nagyanyja volt.

Nem szerepel a kanonikus evangéliumokban; az Újszövetség semmit nem mond Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif irat szerint Mária édesanyját Annának (jelentése: kegyelemmel áldott), apját pedig Joachimnak (Isten megvigasztal) hívták.

Élete[szerkesztés]

A legenda elbeszélése szerint Szent Anna szüleit Stolanusnak és Emerenciának hívták, akik Betlehemben éltek. Anna a Názáretben élő Joachimnak lett a felesége, s mindketten Júda nemzetségéből és Dávid házából származtak. Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között. Anna, aki keservesen bánkódott gyermektelenségük miatt, megfogadta, hogy ha gyermeke születik, azt a templom szolgálatára szenteli.

Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta.

Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna az Aranykapunál találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe.

Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát hároméves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna másodszor is férjhez ment egy Kleofás nevű férfihoz, kitől ismét lánya született, és azt is Máriának nevezték. Kleofás halála után Anna harmadszor is férjhez ment egy Salamon nevű férfihoz, akitől újra leánygyermeket szült, és e harmadik lányt is Máriának nevezték el.

A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szent család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.

Leszármazottai[szerkesztés]

A legenda – az apokrif szerzőktől vett értesülések alapján – így részletezi Jézus rokonságát: az a Mária, aki Anna második házasságából született, később Alfeus felesége lett, és négy fiút szült: a fiatalabb Jakabot, Júdás Tádét és a Zelóta Simont, akik Jézus apostolai lettek, valamint a Justusnak nevezett Józsefet, aki Jézus tanítványa volt. A harmadik Mária, akit atyja után Szalóménak is hívtak, Zebedeus felesége, Jakab és János apostol anyja lett.

Ezek az adatok természetesen nem fedik a történeti valóságot, de jelzik azt a hívő és szeretettel teljes gondoskodást, ahogy a hagyomány próbálta értelmezni az evangéliumokban is előforduló „Úr rokonai” kifejezést.

Tisztelete[szerkesztés]

Illyés Andrásnál olvasható Szent Anna legendája végén: ,,Amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz.

Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őt, legyen szószólónk ő Szent Fölségénél, és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban. Istenünk, ki Szent Joachimot és Szent Anna asszonyt arra választottad, hogy tőlük szülessék Egyszülött Fiad édesanyja, az ő közbenjárásukra kérünk, add meg, hogy elnyerhessük az üdvösséget, melyet minden nép számára ígértél."

Magyarországon Heves vármegyében, a váci egyházmegyéhez tartozó Lőrinciben van búcsújáró helye[2]. Imádság Szent Annához a lőrinci búcsújáró hely honlapjáról:

„Szent Anna! Máriának
Szülője, gyámola,
Feléd száll az anyáknak
Kérése, óhaja.
A kit követniök kell,
Te vagy a példakép, Óh áldd meg gyermekökkel
Az anyák seregét. Kérj mennyben szent kegyelmet,
- Ha kéred megleszen -,
Hogy éljen minden gyermek
Szentül, erényesen.

Lőrinczi dicsőséges Szent Anna,
könyörögj érettünk most és halálunk
óráján! Amen.”

Hasonlóképpen búcsújáró hely a szanyi Szent Anna-kápolna is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Bitschnau O.: Das Leben der Heiligen Gottes, 558.
  2. ↑ Szent Anna-kápolna (Lőrinci): ez a majdani cikk külső hivatkozások részébe való : Lőrinci

Literatúra[szerkesztés]

  • Bangha B.: Katolikus lexikon I-IV, A magyar kultúra kiadása, Budapest 1931–1933.
  • Schütz A.: Szentek élete az év minden napjára I-IV, Szent István-Társulat, Budapest 1932–1933.
  • Dedek C. L.: Szentek élete II, Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság, Budapest 1900.
  • Vogel M.: Szentek élete II, (Fordította A. Karl), Wajdits Nándor, Budapest 1900 (körül).
  • A szentek élete, Diós István (munkatársaival fordította és szerkesztette német nyelből – Joseph Weisbender: Heilige des regionalkalenders, S. Benno Verlag, Leipzig 1978). Második javított kiadás, Szent István Társulat Budapest 1984.
  • O. Bitschnau: Das Leben der Heiligen Gottes. 2. Auflage. Einsiedeln, New-York, Cincinnati und St. Louis; Karl & Nikolaus Benziger 1883.
  • Leto svetnikov I-IV (M. Miklavčič in J. Dolenc), Zadruga katoliških duhovnikov v Ljubljani (1968-1973).
  • S. Čuk: Svetnik za vsak dan I-II, Ognjišče Koper 1999.
  • N. Kuret: Praznično leto Slovencev I-II, Družina, Ljubljana 1989.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szent_Anna&oldid=26315717”