Szegedy Ferenc (alispán)
| mezőszegedi Szegedy Ferenc | |
| Született | 1786. március 3. Ötvös, Zala vármegye, |
| Elhunyt | 1848. május 24.(62 évesen) Bécs, Ausztria, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | mezőszegedi Szegedy Ignác (1736–1796) zalai alispán, királyi tanácsos, barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753–1787) |
| Foglalkozása | Verőce vármegye főispánja, Zala vármegye első alispánja, országgyűlési követ, Szabolcs vármegye főispáni helyettes, hétszemélyes tábla bírája, |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mezőszegedi Szegedy Ferenc Xávér Antal Ignác Péter Pál (Ötvös, Zala vármegye, 1786. március 3. – Bécs, Ausztria, 1848. május 24.) Verőce vármegye főispánja, Szabolcs vármegye főispáni helyettes, Zala vármegye első alispánja, országgyűlési követe, hétszemélyes tábla bírája, táblabíró, földbirtokos. Szegedy Ferenc Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza (1774–1832) öccse volt.[1]
Élete[szerkesztés]
A mezőszegedi Szegedy család sarja. Édesapja, mezőszegedi Szegedy Ignác (1736–1796) királyi tanácsos, Zala vármegye alispánja,[2][3] földbirtokos, édesanyja, a barkóczi Rosty család származású barkóczi Rosty Katalin Rozália (1753–1787) volt.[4] Az apai nagyszülei mezőszegedi Szegedy Ferenc, Veszprém vármegye alispánja, földbirtokos és medgyesi Somogyi Rozália voltak. Az anyai nagyszülei barkóczi Rosty Ferenc (1718-1790) királyi tanácsos, Vas vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos, és bajáki Bajáky Katalin (1726–1782) lánya volt.[5] Szegedy Ferenc anyai nagybátyja barkóczi Rosty Pál (1745–1810), táblabíró, főhadnagy, földbirtokos, aki elítélt magyar jakobinus volt. Anyja elsőfokú unokatestvére boldogfai Farkas János (1741–1788), Zala vármegye Ítélőszék elnöke, Zala vármegye főjegyzője, földbirtokos volt. Szegedy Ferenc egyik nővére, Kisfaludy Sándorné mezőszegedi Szegedy Róza (1774–1832) volt; a másik nővére mezőszegedi Szegedy Antónia (1782–1842), akinek a férje, bezerédi Bezerédj György (1779–1863) alnádor, királyi tanácsos, a kőszegi kerületi tábla elnöke volt.
A pozsonyi jogakadémiában végzett és 1804-ben zala vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, majd 1806-ban a szántói járás alszolgabírója. 1809-ben a nemesi felkelésben lovaskapitány volt, majd 1815-ben Szegedy Ferencet választották meg Zala vármegye első alispánjává, ezáltal leváltották az öreg, konzervatív, császárhű lovászi és szentmargithai Sümeghy József (1757–1832) alispánt.[6] 1819. július 5-én Szegedy elbúcsúzott az alispáni hivatalától, majd császári és királyi kamarási rangot szerzett.[7] Ezután az első alispánná hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Györgyöt választották meg, akit Szegedy Ferenc támogatott. Amint Szegedy kilépett, "megfordították sokan köpönyegjöket, és Sümeghy József részre állottak".[8] Szervezkedni kezdtek ellene Sümeghy hívei, és domjánszegi Dómján József másodalispánnal kívánták felváltani, azonban az 1825-ös tisztsújításon Hertelendy továbbra is maradt első alispánként; Szegedy Ferenc és liberális támogatói erőre kaptak.
Később, Szegedy Ferenc, 1825-től 1827-ig Deák Antal követtársa lett és Zala megyét képviselte a pozsonyi országgyűlésen. Ott ahol ellenzékiként lépett fel a törvénytelen királyi rendeletek által okozott sérelmek orvoslása érdekében. A császári titkosrendőrség jellemzése szerint a diétán volt a mérsékelt – alkotmányos, sérelmi – ellenzék középpontja. Politikai közömbösítése érdekében magas rangú hivatali kinevezéssel próbálták lecsendesíteni: 1827-ben Szabolcs vármegye főispáni helyettesévé nevezték ki, és akkor végleg távozott Zalából. 1829-től a hétszemélyes tábla bírája, 1830-tól pedig Verőce főispánjává nevezték ki.[9] Miután lemondott a hivataláról, az 1840-es évek derekán, belső titkos tanácsosként, Acsádon lakott Vas megyében. Tagja volt a Tudományos Akadémia igazgatóságának.
Az első alispáni megválasztásakor a következő jellemzés hangzott el róla: "...a mély belátású, egyenes szívű, de az általa jól esmért köznemességnek hízelkedni nem tudó Szegedy...".[8]
1848. május 24.-én hunyt el Bécsben nőtlen és leszármazottak nélkül.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Keresztelési bejegyzése, Gógánfa r.k.
- ↑ Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 254. o.
- ↑ Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Heraldika kiadó. (598. o.)
- ↑ Valló István szerk.: Győri Szemle 4. évfolyam, 1933.IV. évfolyam. 7-9. szám. 1933. szeptember-novemberADATTÁRGéfin Gyula: Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei. (1. közlemény)
- ↑ Szluha Márton (2012). Vas vármegye nemes családjai. II. kötet. Heraldika kiadó. (400. o.)
- ↑ Deák Ferenc megyei és városi könyvtár - Szegedy Ferenc életrajza. [2015. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
- ↑ Zalai történeti tanulmányok 1994. Zalai Gyűjtemény 35. (Zalaegerszeg, 1994.). Oldalszám: 186
- ↑ a b RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK Salgótarján, 1989. június 15-18. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 16. Salgótarján, 1991) III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN7. Molnár András: „Vágtatók” és „fontolva haladók”.
- ↑ Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)IV. fejezet: Batyk az újkorbanA 19. század
Források[szerkesztés]
|
előző első alispán: |
Zala vármegye első alispánja |
következő első alispán: |
| Elődje: Lányi Imre |
|
Utódja: a főispáni szék betöltetlen a következő főispán 1850–től gr. Pejácsevich Péter |
.svg){kind=small}