Szakja kolostor
| Szakja kolostor | |
 | |
| A Szakja kolostor - ས་སྐྱ་དགོན། | |
| Település |
|
| Ország |  Kína |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Szakjapa |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Építés befejezése | 1073 |
| Építtető | Koncsok Gyelpo |
| Mai rendeltetése | kolostor |
| Elhelyezkedése | |
 Szakja kolostor
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 28° 54′ 18″, k. h. 88° 01′ 48″Koordináták: é. sz. 28° 54′ 18″, k. h. 88° 01′ 48″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szakja kolostor témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
A Szakja kolostor, más néven a dPal Sza szkja vagy Pel Szakja („fehér föld” vagy „sápadt föld”) tibeti buddhista kolostor 25 kilométerre délkeletre egy hídtól, amely a tibeti Sigace várostól mintegy 127 kilométerre van Tingri irányába.
A kolostor a tibeti buddhizmus szakja iskolájának (szakjapa) a székhelye, amelyet 1073-ban alapított Koncsok Gyelpo (1034–1102), aki eredetileg az Ü-Cang-i nyingma iskola szerzetese volt, és aki később az 1. szakja trizin lett. A kolostor apátjai politikaileg olyan erősek voltak, hogy ők irányították Tibetet a 13. század folyamán, a királyok bukása után. A végüket az új gelug iskola felemelkedése jelentette.
A kolostor mongol stílusú építészete jelentősen eltér a többi lhászai és jarlungi templométól. Az egyetlen fennmaradt ősi épülete a Lhakang csempo, avagy a Szibgon trulpa. Eredetileg csupán egy barlang volt a hegy oldalában, majd 1268-ban Szakja Szangpo kormányzó épületeket is emelt, amelyeket a 16. században fel is újítottak. Itt találhatók Tibet leggyönyörűbb eredeti formájában fennmaradt műalkotásai, amelyek nem sérültek meg az elmúlt évtizedekben sem. A kolostor területe több mint 18 000 m², amelyből a fő terem mérete 6000m².[1][2][3]
A kolostor épületeinek többsége romokban áll az 1966-os kulturális forradalom erőszakos pusztítása óta.[4]
Das Sharat Chandra leírása alapján a szakja iskola nagy könyvtárában több könyvet is arannyal írtak. Az oldalak szélessége 180 cm, hossza pedig 45 cm. A lapok szélein színezések találhatók és az első négy kötet tartalmazza az ezer buddha képeit is. A könyveket vaslemezekbe kötötték. A könyvek megrendelője Kubiláj mongol nagykán volt. A templomban őriznek még egy balról jobbra csavarodó kagyló héjat (tibeti: ja csjü dungkar ), amely egy ajándék volt Kubilaj kántól Drogön Csögyal Phagpa részére, aki a szakja iskola ötödik vezetője volt.[5]
Egy 84 000 tekercset számláló, hatalmas könyvtárra bukkantak 2003-ban a Szakja kolostorban, egy 60 hosszú és 10 méter magas fal mögött. A szövegek többsége feltételezhetően buddhista írás, de akadhatnak köztük irodalmi, történelmi, filozófiai, csillagászati és matematikai írások is. Úgy vélik, hogy ezek a tekercsek évszázadok óta érintetlenek lehettek. A szövegeket jelenleg a Tibeti Társadalomtudományi Akadémia vizsgálja.
Az új Szakja kolostor Indiában[szerkesztés]
A jelenlegi szakja trizin, a szakjapa iskola vallási vezetője 1959-ben vonult száműzetésbe Indiába, Tibeti kínai megszállása után. Dehradúnban telepedett le a Nyugati-Himalája lábainál, ahol újra alapították a Szakja kolostort, az ugyancsak Tibetből menekült idősebb szerzetesek és tudósok segítségével. Ezeknek az egyházi és tudós embereknek számos eredeti szöveget sikerült magukkal hozniuk az eredeti, tibeti Szakja kolostorból. A szakja trizin és a követői több intézményt is létrehoztak Dehradún környékén, köztük jótékonysági kórházat, egyházi főiskolát és zárdát. A szakja iskola vezetőihez hasonlóan a jelenlegi szakja trizin is nős. Két fia van, akik közül a fiatalabb, Dungszej Gyana Vadzsra, 1979. július 5-én született Dehra dúnban. Ő lett a dehradúni szakja kolostor igazgatója.[6]
Galéria[szerkesztés]
-
Kunga Tasi és események az életéből (a kolostor apátja, 1688–1711) -
Szerzetesek a Szakja kolostorban -
A kolostor udvara
_LACMA_M.83.105.16_(1_of_8).jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dowman, Keith. The Power-Places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, 1988, 275–276. o. ISBN 0-7102-1370-0 (pbk)
- ↑ Buckley, Michael and Strauss, Robert. Tibet – A Travel Survival Kit. Lonely Planet Publications. 1986, 170–174. o. ISBN 0-908086-88-1.
- ↑ Norbu, Thubten Jigme and Turnbull, Colin. Tibet: Its History, Religion and People. Chatto & Windus, 1969. Penguin Books reprint. 1987, 193. o.
- ↑ 6. Avant l'Everest
- ↑ Das, Sarat Chandra. Lhasa and Central Tibet, (1902), pp, 241–242. Reprint: Mehra Offset Press, Delhi. 1988.
- ↑ A szakja vonal és rend rövid története - angolul. Paldensakya.org. [2008. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)
További információk[szerkesztés]
- Berzin, Alexander: A Brief History of Sakya Monastery. The Berzin Archives. Original version published in "Sakya Monasteries." Chö-Yang, Year of Tibet Edition (Dharamsala, India), (1991)., 1991. szeptember 1. (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.)
