Simon Newcomb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simon Newcomb
1890-ben
1890-ben
Életrajzi adatok
Született1835. március 12.
Wallace, Új-Skócia, Kanada,
Elhunyt1909. július 11. (74 évesen)
Washington Amerikai Egyesült Államok
SírhelyArlingtoni Nemzeti Temető
Ismeretes mint
Nemzetiségkanadai kanadai
Állampolgárságamerikai amerikai
SzüleiJohn Burton Newcomb
Gyermekek
  • Josepha Newcomb Whitney
  • Anita Newcomb McGee
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Harvard Egyetem (BSc, 1858)
Pályafutása
SzakterületCsillagászat, Matematika
Kutatási területAsztrofizika
Munkahelyek
USA Tengerészeti Akadémia, Haditengerészeti Csillagvizsgálóprofesszor (matematika, csillagászat — 1861–1879); Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv Irodájának igazgatója (1879–1899)
John Hopkins Egyetemmatematika és asztronómia professzora
Szakmai kitüntetések

Hatással voltak rá
  • Benjamin Peirce
  • Albert A. Michelson
  • Hatással volt
  • Albert A. Michelson
  • Henry Ludwell Moore

  • Simon Newcomb aláírása
    Simon Newcomb aláírása
    A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Newcomb témájú médiaállományokat.
    1877-ben
    1905 után

    Simon Newcomb (Wallace, Új-Skócia, 1835. március 12.Washington, 1909. július 11.) kanadai-amerikai asztrofizikus.

    Élete[szerkesztés]

    Eközben (1857-tő) már a Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv irodájában alkalmazták számolónak. 1861-ben, amikor a déliekkel szimpatizáló tengerésztisztek egymás után mondták fel állásukat, és költöztek át a Konföderáció államaiba, az ifjú Newcombot kinevezték a washingtoni Haditengerészeti Csillagvizsgáló (United States Naval Observatory) matematika professzorává és a csillagászává.

    1875-ben felkínálták neki a Harvard Egyetemi Csillagda (Harvard College Observatory) vezetését, de ő elhárította az ajánlatot, mert jobban érdekelte a matematika (ide értve az égitestek pályaszámításait), mint a közvetlen megfigyelések.

    Húsz éven át (1877–1897) volt a Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv Irodájának (American Ephemeris and Nautical Almanac Office) igazgatója — máig ezt tartják a legfontosabb, az égitestek helyzetét és mozgását táblázatos formában megadó csillagászati évkönyvnek. Eközben 1884–1893 között a John Hopkins Egyetemen is a csillagászat és a matematika professzora volt.

    Munkássága[szerkesztés]

    Az égi mechanika, az asztronometria és a csillagászati navigáció foglalkoztatta — főleg az égitestek, azon belül is leginkább a belső bolygók és a Hold mozgásának leírása. A Hold mozgását vizsgálva kimutatta, hogy a Föld forgásának szögsebessége nem állandó. Az égi vonatkoztatási rendszer megalkotását egy másfél ezer csillag pontos koordinátáit tartalmazó katalógussal segítette.

    Több alapvető állandó:

    hivatalos értékének az általa meghatározott mennyiségeket fogadták el. Az 1960-as évekig, a mesterséges holdak rendszerbe állításáig az általa összeállított bolygótáblázatokat használták.

    A fény sebessége[szerkesztés]

    Előzetes mérések[szerkesztés]

    1879-ben a Tengerészeti Csillagvizsgáló Évkönyv Irodájának igazgatójaként megpróbálta megmérni a fény sebességét, amire 299 860 ± 30 km/s-ot kapott. Miután megismerte az ugyanezzel a témával foglalkozó Albert A. Michelson eredményeit, a két fizikus barátságot kötött, és hosszú szakmai együttműködésbe kezdett. Michelson fokozatosan finomította a módszerét, és 1883-ban kiadott új eredménye: 299 853 ± 60 km/s már közelebb volt a valós értékhez, mint Newcombé.

    A fizika vége[szerkesztés]

    A 19. század végén az akkor uralkodott általános szemléletnek megfelelően úgy vélte, hogy a fizika többé-kevésbé befejezett tudomány: szinte minden problémát megoldottak, minden szabályt megismertek, már csak egy-két apró finomítás van hátra. Szélsőségesen konzervatív tudományszemléletére jellemzően számításokkal „igazolta”, hogy a levegőnél nehezebb testek nem repülhetnek, tehát repülőgépek tervezésén ötletelni fölösleges. Ez a dolgozata rendkívül népszerű lett. Rengetegen idézték, egyetértőleg.[1]

    Főbb művei[szerkesztés]

    Az égitestek pályáiról nyert eredményeinek összefoglalása a Csillagvizsgáló Évkönyv nyolc kötetében (1882–1889) jelent meg. Tudományos munkássága mellett a tudomány és eredményeinek népszerűsítőjeként is jelentős hírnevet szerzett. Önéletrajzát 903-ban jelentette meg (New Yorkban és Londonban) Reminiscens of an astronomer címen.

    Szakmai tanulmányok[szerkesztés]

    • Researches on the motion of the moon (Csillagvizsgáló Évkönyv, 1872)
    • The elements of the four inner planets and the fundamental constants of astronomy (Csillagvizsgáló Évkönyv, 1895)

    Ismeretterjesztő könyvek[szerkesztés]

    • Popular astronomy (több kiadás angolul és német fordításban is)
    • Elements of astronomy (1900)
    • The stars (1902)
    • Astronomy for everybody (1903)

    Fordítás[szerkesztés]

    • Ez a szócikk részben vagy egészben a Simon Newcomb című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

    Jegyzetek[szerkesztés]

    1. Je. I. Parnov: A végtelenek keresztútján. Univerzum Könyvtár. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1971. p. 49.

    Források[szerkesztés]