Sharon Christa McAuliffe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sharon Christa McAuliffe
SzületettSharon Christa Corrigan
1948. szeptember 2.[1][2][3][4][5]
Boston
Elhunyt1986. január 28. (37 évesen)[1][2][3][4][5]
Canaveral-fok
Állampolgárságaamerikai
HázastársaSteven J. McAuliffe (1970 – 1986. január 28.)
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
Iskolái
  • Bowie State University
  • Framingham State University
  • Marian High School
KitüntetéseiCongressional Space Medal of Honor (2004. július 23.)[6]
Halál okaChallenger-katasztrófa
SírhelyeArlingtoni Nemzeti Temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Sharon Christa McAuliffe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sharon Christa McAuliffe (született Sharon Christa Corrigan) (Boston, Massachusetts, 1948. szeptember 2.Cape Canaveral, Florida, 1986. január 28.) amerikai tanárnő és kiképzett civil űrhajós. A Challenger-katasztrófa civil áldozata. Mivel a baleset még a légkörben következett be, az őt szállító űrsikló nem érte el az űrt.

Életpálya[szerkesztés]

1970-ben a Framingham State College keretében történelemből szerzett diplomát. 1978-ban a Bowie State University keretében megvédte diplomáját. 1982-től Concord High Schoolban (New Hampshire) tanárként dolgozott.

1985-ben 11 000 pályázóból választották ki, hogy a Tanár az űrben (közérdeklődés fokozása az űrrepülőgép-program irányába) program keretében az első civil személy legyen a világűrben. A Hughes Communication Inc. vállalat támogatásából 1985. július 19-től a NASA Lyndon B. Johnson Űrközpontjában részesült űrhajóskiképzésben. Első űrszolgálatára indulva összesen 1 perc 13 másodpercet (73 másodperc) töltött a levegőben. Az 1986. január 28-án történt Challenger-katasztrófa során (STS–51–L) vesztette életét.

Űrrepülések[szerkesztés]

STS–51–L, a Challenger űrrepülőgép 10. repülésének rakományfelelőse. A tervek szerint iskolásoknak mutatott volna be kísérleteket és két tanórát tartott volna a világűrben. Az űrrepülőgép az indítás utáni 73. másodpercben, kb. 15 km-es magasságban felrobbant, ezért a legénysége nem érte el a világűr határát.

Emlékezete[szerkesztés]

A 3352 McAuliffe kisbolygó viseli a nevét. A Holdon egy 19 km átmérőjű krátert neveztek el róla.[7]

Számos iskola és kutatóközpont vette fel a nevét.

30 évvel a katasztrófa után, 2016. január 28-án több tucatnyi olyan tanár gyűlt össze a Cape Canaveral Űrközpontban, akik annak idején a középdöntőbe jutottak a Tanár az űrben program válogatása során.[8] Az ünnepségen az időközben többnyire nyugdíjazott tanárok mellett megjelent és beszédet tartott McAuliffe fia, Scott McAuliffe és Barbara Morgan, akit eredetileg a balsikerű misszióban McAuliffe tartalékaként képeztek ki.[8][9]

Források[szerkesztés]

  1. a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b GeneaStar
  6. https://www.nasa.gov/history/congressional-space-medal-of-honor/
  7. IAU Planetary Names: Crater, craters: McAuliffe on Moon
  8. a b Marcia Dunn: 30 years since Challenger: Teacher-in-Space finalists gather. AP News. Hozzáférés: 2019. február 24.
  9. 2007 augusztusában (egy 1998-ban kezdett űrhajóskiképzés után) maga Barbara Morgan is repült az STS–118 misszióban.