Rwenzori-hegység
| Rwenzori-hegység | |
 | |
| Magasság | 5109 m |
| Hely |  Uganda Kongói Demokratikus Köztársaság |
| Hegység | Nagy-hasadékvölgy |
| Legmagasabb pont | Margherita-csúcs (5109 m) |
| Terület | 1000 km2 |
| Hosszúság | 120 km |
| Szélesség | 65 km |
| Világörökségi adatok | |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII, X |
| Felvétel éve | 1994 |
| Elhelyezkedése | |
 Rwenzori-hegység
Pozíció a Kongói Demokratikus Köztársaság térképén
| |
 é. sz. 0° 23′ 09″, k. h. 29° 52′ 18″Koordináták: é. sz. 0° 23′ 09″, k. h. 29° 52′ 18″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rwenzori-hegység témájú médiaállományokat. | |
A Rwenzori-hegység viszonylag kis kiterjedésű, de látványos hegylánc Közép-Afrikában Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán. Hivatalosan körülbelül 1980 óta Rwenzori-hegység a neve, mert ez a forma jobban tükrözi a helyi törzsek által használt elnevezés hangalakját, mint a korábbi Ruwenzori írott alak. Gyakran Mt. Rwenzori néven is utalnak rá.
A 120 kilométer hosszan és 65 kilométeres szélességben elterülő hegylánc legmagasabb pontja 5109 méter. A legmagasabb csúcsokat állandó hó födi, ami Afrikában kuriózum: a Rwenzori hegyein kívül csak a Kilimandzsárónak és a Kenya-hegynek van állandó hósapkája. A Rwenzorit gyakran azonosítják a Ptolemaiosz által leírt hegyekkel, amelyeknek hava szerinte a Nílust táplálják („a Hold hegyei”), de a leírás nem nyújt elegendő bizonyítékot ehhez az azonosításhoz..[1][2]
A hegység hat, mély völgyek elválasztotta tömbből áll. Ezek: a Baker-hegy, az Emin-hegy, a Gessi-hegy, a Luigi di Savoia-hegy, a Speke-hegy és a Stanley-hegy. A Stanley-hegy a legnagyobb, jó néhány csúccsal, amelyek közül a Margherita-csúcs az egész hegység legmagasabb csúcsa. A hegyeket a földkéreg lemezeinek mozgása gyűrte fel a Kelet-afrikai Hasadékvölgy (a Nagy-hasadékvölgy afrikai része) nyugati, Albert-hasadékánál. A régió nagy páratartalmú, a hegyeket gyakran burkolják be felhők.
A hegylánc változatos vegetációval rendelkezik a trópusi esőerdőktől a magashegyi rétekig, és híres faunája is, amely az erdei elefántoktól az emberszabású majmok különböző fajain keresztül a csak itt élő madárfajokig terjed. Egy zónája hat méter magas, mohával borított cserjés hangáiról (Erica arborea), egy másik három méteres kék lobéliáiról nevezetes. A hegylánc jó része a világörökség része. Gondozója az ugandai Rwenzori-hegység Nemzeti Park és a kongói Virunga Nemzeti Park.
Az európai utazók közül először Henry Morton Stanley pillantotta meg a Rwenzorit 1889-ben. A hegységet gyakran burkoló felhők magyarázhatták, hogy a megelőző két évtized felfedezői nem látták a hegyeket.
Stanley helyettese és katonai parancsnoka június 7-én a nem afrikaiak közül elsőként mászott a hegyekre, háromezer méter fölé hatolva. A fő csúcsokra először Luigi Amedeo, Abruzzi hercege mászott fel, 1906-ban. A Luigi di Savoia-hegy az ő nevét viseli.
A gleccserek zsugorodása[szerkesztés]
A globális klímaváltozás hatásai a legutóbbi években aggodalmat keltettek a Rwenzori gleccsereinek jövőjét illetően. 1906-ban a Rwenzorinak még 43 elnevezett gleccsere volt, a hegység hat hegyén, összesen 7,5 négyzetkilométernyi területen, ami Afrika teljes gleccserterületének a fele. 2005-re ezeknek kevesebb, mint a fele maradt meg, három hegyen, 1,5 négyzetkilométeren. A legutóbbi kutatások – mint Dr Richard Tayloré, az University College London professzoráé – a zsugorodást a globális klímaváltozásnak tulajdonították, és vizsgálódás kezdődött arról is, mindez milyen hatással járhat a hegyek vegetációjára és biodiverzitására.
Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A Rwenzori megmászásának története (angolul)
- rwenzori.com – Rwenzori – információk turistáknak (angolul) Archiválva 2021. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Wild Frontiers oldal – vezetett túrák a hegyekre (angolul)
- Beszámoló és fotók a Rwenzori egy megmászásáról
- A Rwenzori növényei és állatai (angolul)
- Greenpece cikk angolul, "A jégóriások halála"
- Eltűnik a jégmező – BBC cikk angolul
- Dr. Taylor a Rwenzori jegéről angolul, tanulmány, fénykép Archiválva 2020. november 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
