Proklosz konstantinápolyi pátriárka
| Proklosz | |||||
| Konstantinápoly püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 390/395 körül | ||||
| Elhunyt | 446. július 24. Konstantinápoly | ||||
| Felekezet |
| ||||
| Püspökségi ideje 434. április 13. – 446. július 24. | |||||
| Proklosz a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Proklosz témájú médiaállományokat. | |||||
Szent Proklosz (ógörögül: Πρόκλος, latinul: Proclus), (390/395 körül – 446. július 24.) konstantinápolyi pátriárka 434-től haláláig.
Élete és művei[szerkesztés]
Proklosz valószínűleg Konstantinápolyban született, és a hagyomány szerint Aranyszájú Szent János tanítványa volt. Alapos szónoklattani képzettséggel rendelkezett már, amikor Attikosz pátriárka 18 évesen diakónussá, majd pappá szentelte. 434-ben választották meg a főváros püspökének. 438. január 27-én ő temette el ünnepélyes keretek között a száműzött Aranyszájú Szent János maradványait Konstantinápolyban, de ő helyezte nyugalomra a szebasztei 40 vértanú ereklyéit is.[1]
12 évnyi kormányzás után, 446-ban hunyt el. Életéről fennmaradt beszédei, levelei, teológiai tanulmányai (PG, 65) és Szókratész Szkholasztikosz Egyháztörténete számol be. Az ortodox egyház szentként tiszteli, és ünnepét november 20. napján üli meg. A Római Martyrologiumba Caesar Baronius (1538–1607) vette fel Proklosz nevét október 24-re.[1]
Legendák életéből[szerkesztés]
- Proklosz 437. január 6-án – Ifjabb Szent Melánia kérésére – megkeresztelte halálos ágyán Róma egykori prefektusát és császári követet, Volusianust. Az így szól unokahúgához: „Ha Rómának volna Prokloszhoz hasonló három embere, a Városban nem lenne több pogány.”[1]
- 437 szeptemberében erős földrengések rázták meg a várost. A pátriárka a néppel együtt nyilvános imádkozásba kezdett, melynek hatására elmúlt a természeti katasztrófa veszélye.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Puskely Mária: A keresztény Európa szellemi gyökerei: Az öreg földrész hagiográfiája. Budapest: Kairosz Kiadó. 2004. ISBN 963 9568 18 X
