Prinz Eugen (nehézcirkáló)
| Prinz Eugen | |
 | |
| Hajótípus | nehézcirkáló |
| Névadó | Savoyai Jenő |
| Üzemeltető | .svg){kind=small} Kriegsmarine |
| Hajóosztály | Módosított Admiral Hipper osztály |
| Pályafutása | |
| Építő | Friedrich Krupp Germaniawerft |
| Építés kezdete | 1936. április 23. |
| Vízre bocsátás | 1938. augusztus 22. |
| Szolgálatba állítás | 1940. augusztus 1. |
| Sorsa | 1946 decemberében elsüllyesztették a Kwajalein-atoll közelében é. sz. 8° 45′ 09″, k. h. 167° 41′ 01″ |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 15 000 t (üresen) 18 400 t (teljesen) |
| Hossz | 212,5 m |
| Szélesség | 21,8 m |
| Merülés | 7,2 m |
| Sebesség | 33,5 csomó (62 km/h) |
| Hatótávolság | 11 600 km, 20 csomós sebesség mellett |
| Fegyverzet |
|
| Repülőgépek | 3 db Ar 196 hidroplán |
| Legénység | 1600 fő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Prinz Eugen témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Prinz Eugen egy megnövelt hosszúságú (a másik két hajónál két méterrel hosszabb), Admiral Hipper osztályú nehézcirkáló volt, a német Kriegsmarine szolgálatában a második világháború ideje alatt. Nevét herceg Savoyai Jenő, sikeres német-római császári hadvezérről kapta.
A Prinz Eugen volt az Admiral Hipper osztály harmadik hajója. Testvérhajóihoz, az Admiral Hipperhez, és a Blücherhez hasonlóan ezt a cirkálót is az 1930-as évek közepén építették. A tervezése alatt a Prinz Eugent egyszerűen „Kreuzer J”-nek, azaz „J cirkálónak” nevezték. A hajó építését 1936. április 23-án kezdték a kieli Krupp Germania hajógyárban, majd 1938. augusztus 22-én bocsátották vízre. Teljes költsége 104,5 millió német birodalmi márka volt. 1940. augusztus 1-jén állították hadrendbe, s azok közé a „szerencsés hajók” közé tartozik, amelyek megérték a háború végét, igaz mindössze egy komolyabb bevetésben vett részt.
Csata a Dánia-szorosban[szerkesztés]
1941. május 24-én, a Dánia-szorosnál, a Prinz Eugen együtt harcolt a Bismarckkal, a brit HMS Hood ellen. A német hajók sikeresen eltalálták az angol csatacirkálót, amelyen ennek következtében tűz ütött ki. Ezután a HMS Prince of Wales háromszor eltalálta a Bismarckot, ami a találatok következtében súlyosan megrongálódott. A csata közben a HMS Hood elsüllyedt, a HMS Prince of Wales pedig megsérült, de a brit hadihajók továbbra is üldözték a német hajókat. A nap későbbi részében a két német hajó különvált, majd sikeresen megszöktek az üldözőik elől. Az üldözés után a Prinz Eugen dél felé vette az irányt, hogy találkozzon a Spichern nevű tankerhajóval, és felkészüljön egy majdani Atlanti-óceáni portyára. Június 1-jén, miután sikeresen elkerülte a Bismarckra vadászó brit hajókat, a Prinz Eugen megérkezett a franciaországi Brestbe. Ezt a kikötőt rendszeresen bombázták a Brit Királyi Légierő bombázói, és július 1-jének éjszakáján, az egyik ilyen bombázás során, a Prinz Eugen bal oldala is találatot kapott. A bomba az első tüzérségi löveg parancsnoki központjánál robbant fel, megölve ezzel 60 német tengerészt.
A Csatornafutam[szerkesztés]
A Bismarck elvesztése után, Hitler megtiltott minden Atlanti-óceáni portyát a felszíni hajóknak. Rettegve egy Norvégia elleni ellenséges támadástól, minden nagyobb csatahajót hazarendelt a német partok közelébe. 1942. február 11. és február 12. közt a Prinz Eugen és két további csatahajó, a Scharnhorst és a Gneisenau, a Cerberus hadművelet, más néven a „Csatornafutam”, keretében visszatért a német vizekre.
1942 februárjának végén, a Prinz Eugen Németországból Norvégiába hajózott. Február 23-án a cirkálót torpedótalálat érte a HMS Trident nevű brit tengeralattjáróról, aminek következtében a hajó tatja súlyosan megrongálódott. Némi előzetes, trondheimi javítás után a cirkáló május 16-án Kielbe hajózott, ahol új tatrészt kapott. A Prinz Eugen javítása egészen 1943 januárjáig tartott. Azután két kísérletet tettek arra, hogy a hajót áthelyezzék a norvégiai vizekre, ahol a hajó fenyegetést jelentett volna a szövetségesek konvojaira, de ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. A Prinz Eugent ezek után kiképzési célokra használták a német vizeken.
Balti-tengeri szolgálat[szerkesztés]
1944 augusztusától a Prinz Eugent a Balti-tenger partjaihoz vezényelték, hogy onnan ágyúzza az előretörő szovjet csapatokat, valamint hogy nyugatra szállítsa a német menekülteket. Október 15-én a nagy köd miatt összeütközött a Leipzig nevű könnyűcirkálóval, ennek következtében a Leipzig majdnem kettétört. A két hajó különválasztásához 14 óra kellett. Ezután a Prinz Eugent Gotenhafenba (Gdynia) küldték javításra, ami után folytathatta a szovjet csapatok ágyúzását és a menekültek menekítését. 1945. március 29-én a nehézcirkáló utoljára hagyta el Gotenhafent, fedélzetén menekültekkel, s április 8-án érte el úticélját, Swinemündet. A hajót ezután Koppenhágába küldték, ahova április 20-án érkezett meg. Üzemanyaghiány miatt ezután már nem hagyhatta el a kikötőt. A háború végén a Prinz Eugen volt az egyik a két megmaradt német cirkáló közül (a másik a Nürnberg volt). A cirkáló végül május 7-én adta meg magát a szövetségeseknek.
USS Prinz Eugen[szerkesztés]
A háború után a Prinz Eugen az Amerikai Egyesült Államokhoz került, ahol USS Prinz Eugen néven állt szolgálatba. Átvizsgálása és analizálása után a hajót atombomba-kísérletek célpontjaként használták. 1946 júliusában túlélte az Able és a Baker kísérletet, de túl radioaktívvá vált, hogy a rajta keletkező lékeket kijavítsák. Szeptemberben a hajót a Kwajalein-atollhoz vontatták, ahol december 22-én felborult, az Enubuj-zátonyon, ahol a mai napig fekszik. Koordinátái (8°45'9.49"É 167°40'59.60"K). 1978-ban a hajó bal oldali hajócsavarját kiemelték, és a Laboe-ban található Német Tengerészeti Múzeumba szállították.
Parancsnokok[szerkesztés]
- Helmuth Brinkmann – 1940. augusztus 1. – 1942. augusztus 1.
- Wilhelm Beck – 1942. augusztus 1. – 1942. október 8.
- Hans-Erich Voss – 1942. október 8. – 1943. február 28.
- Werner Ehrhardt – 1943. február 28. – 1944. január 5.
- Hans-Jürgen Reinicke – 1944. január 5. – 1945. május 8.
- A. H. Graubart – 1945 – 1946 (amerikai haditengerészet)
Hagyomány[szerkesztés]
Ausztria 1938-as német megszállását követően az osztrák tengerészeket és tiszteket a Kriegsmarinéban újra alkalmazták. A hajó elnevezése tisztelgés volt az osztrák–magyar haditengerészet hagyományai előtt. A Prinz Eugen hordozta az osztrák–magyar dreadnought, a Tegetthoff harangját. Ezenkívül a Prinz Eugen lövegtornyai is osztrák városokról lettek elnevezve. Ezek név szerint Graz, Braunau, Innsbruck és Wien (Bécs) voltak. A hajó vízrebocsátása alkalmából Horthy Miklós és felesége lettek a hajó keresztszülei, Horthy felesége csapta oda a pezsgősüveget a tathoz az avatóünnepségen. Később a hajó mindenkori új kapitányai levélben lejelentkeztek Horthynál, amit az admirális mindig köszönőlevélben nyugtázott.
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A Prinz Eugen Illusztrált története (angolul)
- A Prinz Eugen nehézcirkáló (angolul)
- Német Tengerészet Történelme – A Prinz Eugen nehézcirkáló (angolul)
- Prinz Eugen fotógaléria (angolul)
