Pradzsnaptiváda
A pradzsnaptiváda (szanszkrit; kínai: 說假部, pinjin: Shuō Jiǎ Bù) korai buddhista iskola volt az ókori Indiában. A mahászánghika buddhista irányzatból alakult ki. Az irányzat egy másik elnevezése a bahusrutíja-vibhdzsjaváda volt.
Története[szerkesztés]
Vaszumitra szerint a pradzsnaptiváda iskola a mahászanghika irányzatból fejlődött ki több más iskola mellett.[1] A leletek alapján mindegyik iskola a Himalája régiójában székelt.[2] Taranatha, a tibeti buddhizmus középkori lámája szerint a pradzsnaptivádák a Pála-dinasztia idején a Magadha királyságban folytatták virágzásukat, egészen a 10. század végéig.[3][4] A.K. Warder indiakutató szerint a pradzsnaptiváda iskola soha nem terjedt tovább India keleti régióin.[3]
Tanok[szerkesztés]
A Szamajabhedhoparacsanacsakra írások alapján a pradzsnaptiváda tanai nem különböztek sokban a mahászanghika iskoláétól.[5]
Pradzsnapti[szerkesztés]
André Bareau francia buddhológus szerint a pradzsnaptiváda elnevezés arra utal, hogy ebben az irányzatban a jelenségek csak a fogalomalkotás eredményei (szanszkrit: pradzsnapti).[2] A pradzsnaptiváda különbséget tesz konvencionális (szanszkrit: saṃvṛti) és legvégső értelemben vett igazság (szanszkrit: paramártha), valamint valóság (szanszkrit: tattva) és koncepció (szanszkrit: pradzsnapti) között.
A pradzsnaptivádák szerint a kondicionált jelenségek csupán koncepciónak tekinthetők ezért ezek szenvedéshez vezetnek.[1] A szarvásztivádia nézettel szemben a pradzsnaptivádák nem tekintették a szkandhákat szendvedésnek.[6]
Érdem és karma[szerkesztés]
A pradzsnaptivádák úgy tekintettek a nemes ösvényre (tan), hogy az örök és megváltoztathatatlan, soha nem veszhet el és nem lehet elpusztítani sem.[7] Úgy tartották, hogy az ösvény nem sajátítható el elmélkedés révén, csak a mindentudás (szanszkrit: szarvadzsnána) révén[8] és az erények összegyűjtésével.[8] Szerintük azon múlott, hogy valaki idő előtt hal meg vagy a nemes ösvényre lép, hogy milyenek az erényei és a karmája.[6]
Szavak általi tanítások[szerkesztés]
A pradzsnaptivádák úgy tartották, hogy a Buddha tanításai a különböző pitakákban csak konvencionálisak voltak,[5] Therefore all teachings were viewed by the átmeneti jellegük miatt nem tartalmazták a legvégső igazságot.[1] A későbbi, teljesen kifejlett mahájána szútrák is hasonlóan tekintenek Buddha tanításaira.[1][5]
Kapcsolata a mahájána irányzattal[szerkesztés]
Elméletek[szerkesztés]
André Bareau szerint a mahájána eredete a mahászanghika iskolában található, azok közül is a bahusrutíja és a pradzsnaptiváda szekták játszhattak fontos szerepet az északi és déli mahászanghika hagyományok közötti kommunikációs szakadék áthidalásában.[9]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c d Harris, Ian Charles. The Continuity of Madhyamaka and Yogacara in Indian Mahayana Buddhism. 1991. p. 98
- ↑ a b Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 68.
- ↑ a b Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 282
- ↑ Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 218
- ↑ a b c Dutt, Nalinaksha. Buddhist Sects in India. 1998. p. 118
- ↑ a b Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 220
- ↑ Petzold, Bruno. The Classification of Buddhism: Comprising the Classification of Buddhist Doctrines in India, China, and Japan. 1995. p. 438
- ↑ a b Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 219
- ↑ Ray, Reginald. Buddhist Saints in India: A Study in Buddhist Values and Orientations. 1999. p. 426