Popzene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pop

StíluseredetRock and roll, jazz, folk, dance, rock
Kulturális eredetAmerikai Egyesült Államok és Egyesült Királyság 1950-es évek
HangszerekElektromos gitár, basszusgitár, akusztikus gitár, fúvós hangszerek, dobok, szintetizátor, billentyűs hangszerek, dobgép, sequencer, sampler, vokál.
NépszerűségAz 50-es évek óta világszerte
Leszármazott stílusok
Avant-pop - Baroque pop - Bastard pop - Bubblegum pop - Dance-pop - Electropop - Girly-pop - Diszkó - Indie pop - K-pop - Manufactured pop - Noise pop - Operatic pop - Power pop - Sophisti-pop - Space age pop - Sunshine pop - szintipop - Teen pop
Társműfajok
Country pop - Dream pop - House-pop - Jangle pop - Pop folk - Pop punk - Pop rap - Pop-rock - Psychedelic pop - Technopop -Urban pop

A popzene manapság az egyik leggyakrabban használt összefoglaló kifejezés a népszerű könnyűzene, illetve a szórakoztató zene modern stílusirányzataira. Nem tartozik a fogalma alá:

A popzene kialakulása Amerikában[szerkesztés]

A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövő szórakoztatóipari ág, a popkultúra része és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkező, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnőttekre alapozott szórakoztatóipart. A kifejezés utal a populuxe-ra is, amely az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es évek elejétől az 1960-as évek elejéig vezető stílusirányzat volt és amely az ipari formatervezés és az ergonómia eredményeinek elterjesztésével elérhető áron, korszerű árukhoz kívánta juttatni a kisembert is.

A műszaki fejlődés és a popzene globalizációja[szerkesztés]

A 20. században folyamatos volt a fejlődés a hangrögzítés terén. A hanglemez, a fonográf megjelenése és elterjedése a rádió korszakában már a távol levő előadó zenéjének határokon túli terjesztését is lehetővé tette. A hanglemezek fejlődése lehetővé tette, hogy 3-4 perc helyett akár másfél órai zenei anyagot is rögzítsenek. A magnetofon volt az első eszköz, amely lehetővé tette a rádióban elhangzott zene másolását, a hanglemez megvásárlása nélkül (ezt a kazettás magnetofon még praktikusabbá tette). A televíziózás is segítette a zene terjedését. Mindez az 1950-es évek végére a zene globalizációjához vezetett, vagyis az újonnan alkotott zeneszámok szinte azonnal elérhetővé váltak a világ nagy részében. A 2005-ös alapítású YouTube videómegosztó webhely, és a 2006-os alapítású Spotify zene-streamelő szolgáltatás teljesen átalakította a zeneipart, mivel egyre gyakoribbá válik, hogy a zenei előadók már az új albumaik megjelenése előtt közvetlenül publikálják dalaikat ezeken a webhelyeken.

A popzene és a klasszikus zene[szerkesztés]

A felsorolt műszaki vívmányok a klasszikus zene (komolyzene) terjedése számára ugyanúgy kedvezőek voltak, mint a szórakoztató célú zene számára. A nagyközönség azonban a szórakoztató zenét szélesebb körben igényelte és a marketing is ezt a zenét célozta meg.

A popzene a vasfüggöny korszakában[szerkesztés]

A jaltai világrend Európában mind jobban szétválasztotta az országok fejlődését. A vázolt műszaki lehetőségek az Elbától keletre csak az 1950-es évek végétől javultak.

A békés egymás mellett élés meghirdetése – bár országonként különböző mértékben – teret engedett a „nyugati” zenének a keleti blokk országaiban is. Az Aczél György-féle TTT kultúrpolitika „tiltjuk” kategóriájából lassanként „tűrjük” kategória lett Magyarországon is. 1956 után a Szabad Európa Rádió keletre irányuló adásaiból és a Radio Luxembourg adásaiból egyre több akkori popzenét lehetett megismerni. Ám mivel az adásokat műszaki eszközökkel zavarták, ez sokáig lehetetlenné tette a jó minőségű magnófelvételek készítését. Jellemző, hogy a Magyar Rádiónak az 1960-as években megindított adása, Komjáthy György műsora, a „Csak fiataloknak!” címet viselte ami később – többek között – Ambrus Kyri által vezetett „Magnósok, figyelem!” műsorral is bővült.

Az 1960-as évek elejének bizonyos fokú enyhülése közepette a vasfüggöny mögött is megalakultak és egyre népszerűbbekké váltak a hivatalosan táncdalnak vagy tánczenének nevezett stílust játszó együttesek. A klasszikus triók közé tartoznak: Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, illetve az Illés-együttes, a Metro és az Omega, amelyet jellemző módon nyugati koncertjeiken Omega Red Star néven hirdettek. Ezek a könnyűzenei formációk többnyire a korabeli divatos beatzenét hozták Magyarországra. Számukra a Magyar Televízióban 1962-ben indított Ki mit tud?, és az 1966-tól indult Táncdalfesztivál című műsor jelentette az ismertté válás egyetlen lehetőségét. A szórakoztató vagy kereskedelmi célú konkrét popzene az 1970-es évek végén kezdődött diszkókorszakkal együtt terjedt el, majd az 1980-as évek szintipop világában teljesedett ki.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Pop.lap.hu – linkgyűjtemény
  • Pop Radio Stations Archiválva 2012. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Tardos Péter: Beat – pop – rock; Zeneműkiadó, Bp., 1972
  • Könnyűműfaj '81. Popzene és környéke egy tanácskozás tükrében; szerk. Burger András, Pethes Sándor; KISZ Budapesti Bizottság Politikai Képzési Központja, Bp., 1981
  • Pop periszkóp '87; szerk. Czippán György; Ifjúsági Rendező Iroda, Bp., 1987
  • Juhász Előd: Popközelben. "Könnyű" zenészek "komoly" tükörben. Beszélgetések hazai popművészekkel, 1-2.; International World Line, Bp., 1992
  • Raoul Hoffmann: Rocksztori. A rock- és a popzene három évtizede Presleytől a punkig; ford. Fráter Zoltán Tamás; Gondolat, Bp., 1987
  • Avantgárd: underground: alternatív. Popzene, művészet és szubkulturális nyilvánosság Magyarországon; szerk. Havasréti József, K. Horváth. Zsolt; Artpool–Kijárat–PTE BTK Kommunikációs Tanszék, Bp.–Pécs, 2003
  • Rockcirkusz. A magyar beat-pop-rock művészet 45 éve; Szaktudás–Zoltán és Tsa. Bt., Bp., 2005
  • Wilpert Imre: Dübörög a basszus. Egy popmenedzser emlékiratai; Duna, Bp., 2008
  • Csatári Bence: Az ész a fontos, nem a haj. A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája 1957–1990; Jaffa, Bp., 2015
  • Csatári Bence: Jampecek a Pagodában. A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben; 2. jav. kiad.; NEB, Bp., 2016
  • Made in Hungary. Studies in popular music; szerk. Barna Emília, Tófalvy Tamás; Routledge, New York–London, 2017 (Routledge global popular music series)
  • Populáris zene és államhatalom. Tizenöt tanulmány; szerk. Ignácz Ádám; Rózsavölgyi–MTA BTK, Bp., 2017
  • Tóth Eszter Zsófia–Poós Zoltán: Csemege ajándékkosár. Fogyasztás és zene a Kádár-korszakban; Scolar, Bp., 2019
  • Ignácz Ádám: Milliók zenéje. Populáris zene és zenetudomány az államszocialista Magyarországon; Rózsavölgyi, Bp., 2020
  • A magyar populáris zene története(i). Források, módszerek, perspektívák; szerk. Ignácz Ádám; Rózsavölgyi, Bp., 2020
  • Lakatos György–Szűts István: Hogyan születtek? A legendás magyar slágerek; Alexandra, Pécs, 2022
  • Volt egyszer sok fesztivál. A Beatkorszak Projekt, a Hangőr Egyesület és a Miskolci Kulturális Központ 2023. június 9-én a Diósgyőri Popfesztivál 50 éves jubileumának tiszteletére szervezett konferenciájának anyagai; szerk. Bajnai Zsolt; Öröm a Zene Nonprofit Kft., Bp., 2023
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap