Pongrácz Kálmán
| Pongrácz Kálmán | |
 | |
| A Budapest folyóirat 1979. évi februári számában Csigó László felvétele | |
| Született | 1898. október 11.[1] Erzsébetfalva |
| Elhunyt | 1980. január 15. (81 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1956, jogtudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (47/4-1-51/52) |
| Budapest 13. polgármestere | |
| Hivatali idő 1949 – 1950 | |
| Előd | Bognár József |
| Utód | ő maga tanácselnökként |
| Budapest Főváros Tanácsának 1. elnöke | |
| Hivatali idő 1950 – 1958 | |
| Előd | ő maga polgármesterként |
| Utód | Veres József |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pongrácz Kálmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pongrácz Kálmán (Erzsébetfalva, 1898. október 11. – Budapest, 1980. január 15.) magyar kommunista politikus, az Elnöki Tanács tagja, Budapest utolsó polgármestere, majd Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának első elnöke, országgyűlési képviselő.
Pályája[szerkesztés]
Szülei Pongrácz András és Tóth Anna voltak. Eredeti szakmája vasesztergályos volt, majd az 1956-ban Budapesten jogi kart végzett. A szakszervezeti mozgalomban 18 éves korától vett részt. 1918 után a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1922-ben házasságot kötött Parditka Katalinnal, majd kilenc évvel később elvált tőle.[3] 1931-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP).
1938-ban a Ganz Villamossági Gyár szakszervezeti főbizalmija lett és a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja. 1945 és 1947 közt a Ganz gyárak központi üzemi bizottságának elnöke volt.
1947-ben a Ganz Vagongyár vezérigazgatójának nevezték ki.
Budapest élén[szerkesztés]
1949-ben Budapest polgármestere lett, a tanácsrendszer bevezetésével 1950-ben pedig Budapest tanácsa végrehajtó bizottságának (VB) elnöke lett. E posztot nyugdíjba vonulásáig, 1958-ig töltötte be.
Polgármestersége évében adták át az újjáépített Lánchidat, és ekkor indult meg a budapesti troliközlekedés. Az első troli a 70 éves Sztálin tiszteletére a 70-es számot kapta. 1950 májusában megnyílt a Ferihegyi repülőtér, megkezdődött a metró építése (ez utóbb, 1954-ben pénzhiány miatt leállt), és átadták a mai Árpád hidat (akkor Sztálin híd), valamint létrehozták Nagy-Budapestet.
Pongrácz VB-elnökségének első évében adták át a csepeli HÉV-et és a Ferencváros vasútállomást, 1952-ben pedig a Petőfi hidat. 1955-ben Budapesten a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltsága miatt elrendelték a lépcsőzetes munkakezdést. 1957-ben a zaj miatt kitiltották a belvárosból a traktorokat. VB-elnökségének utolsó évében jelentette be a rendőrség, hogy a fővárosban felszámolták a prostitúciót. Ekkor épültek az első kísérleti panelházak Budapesten, a Nagy Lajos király úton.[4]
Más politikai tisztségei[szerkesztés]
1951 és 1956 közt a kommunista MDP Központi Vezetőségének tagja volt. 1949-től volt országgyűlési képviselő. 1954 és 1960 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagja volt, 1963 és 1970 között pedig az Elnöki Tanács tagja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12366.htm, Pongrácz Kálmán, 2017. október 9.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1830/1922. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 23.)
- ↑ Felér Demszky egy Sipőczcel? index.hu, 2010. szeptember 9.
