Pneuma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pneuma (πνεῦμα) görög szó, jelentése: szél, lehelet, lélegzet.[1] Vallási és filozófiai kontextusban léleknek vagy szellemnek fordítják. Megkülönböztetendő a pszüché-től (ψυχή), amely "az élet leheletét" jelenti, de amelyet szintén "szellem"-nek vagy "lélek"-nek fordítanak.[2]

A Bibliában[szerkesztés]

Az Ószövetség nyomán az Újszövetségben is az ember Istentől ajándékozott, Isten szuverén rendelkezésétől függő benső elevenségét jelöli, amelynek mély dimenziói egyre világosabban kirajzolódnak a gondolkozásban: az életelv, a lélek, az ember szellemisége (→szellem), érzületével egyetemben; az ember Istentől kapott "pneumatikus" adománya az, amely Isten színe előtt megigazulttá és ezért az "élet" szó mélyebb értelmében élővé teszi őt. [1]

Az Ószövetség szerint Isten lelke (amelyet az ósz. szövegekben a rúah szó jelöl) képessé és erőssé tevő módon hat azokban a személyekben, akik az Isten tulajdonát jelentő nép hite és boldogulás számára fontosak (bírák, próféták, királyok stb.); jóságos lélekként vezeti a népet az Egyiptomból való kivonulás során (2Móz); óvó lélekként szól a próféták által; teremtően megelevenítő lélekként eredményezi a száműzetés utáni megújulást (Ez 37,1-14). [1]

Az isteni lélek jövetelét nem ritkán a "kiáradás" szóval jelölik, ill. jellemzik, így pl. Jóel 3,1 egyetemes érvényű eszkatologikus ígéretében is. [1]

A pneuma a bölcsességgel szorosan összekapcsolódva szerepel a bölcsességi irodalomban.[megj. 1]

Isten lelke nemcsak a hithű emberekben van erőteljesen jelen, hanem kozmikus jelenlétével a világegyetemet is betölti.[1] Az újszövetségi gyermekségtörténetek a Szentlélekre vezetik vissza Jézus fogantatását.[3] A Szentlélek száll rá látható alakban Jézusra, a Szentlélek vezérli őt, és a Szentlélekben dicsőíti Jézus az Istent.[4] [1]

Pál – apostoli öntudata szerint az isteni Lélek birtokában – nyomatékosan emlékeztet az isteni Lélek jelenlétére és működésére minden megkereszteltben.[5] [1] A pneuma ragadja ki a megkeresztelteket a bűn és a halál birodalmából.[6]

A Szentlélektől eredeztethető az ima kezdeményezése és megvalósulása.[7] A Szentlélek a "Lélek gyümölcseiről" ismerhető fel.[8] A Szentlélek a megváltás reményét ajándékozza azoknak, akik a Szentlélek "zsengéjének" birtokosai.[9] Az egy Lélekkel történő keresztelés által a hívők egy testté lesznek.[10] Intelem figyelmezteti őket, hogy ki ne oltsák a Lelket.[11]

Pál a közösségek kialakulását elősegítő lelki adományokról beszél, mindazonáltal óv ezek túlértékelésétől. Egymással kölcsönös ellentmondásban látja a betűt és a lelket[12] de éppígy a húst (testet) és a lelket is. Az isteni pneuma teszi képessé Jézus Kürioszként történő megvallására.[megj. 2][13]

Pál apostol az isteni pneumát Jézus Krisztus lelkének tekinti – olyannyira annak, hogy a Kürioszt a Lélekkel azonosítja.[14]

Figyelemre méltóak azok a szöveghelyek, amelyekben "triadikus formulák" és a hatásmódokról szóló különféle leírások segítségével esik szó a Szentlélekről: 1Kor 12,4-28 ; 2Kor 13,13

A lukácsi kettős mű (Luk, ApCsel) a Szentlélek működését hangsúlyozza az apostolokban, a tanítványokban és egyetemleges módon az egyházban. Lukács evangéliuma és az Apostolok cselekedetei szerint, de még inkább János evangéliuma szerint az Istenhez felemelt Jézus Krisztus az, aki a Szentlelket ajándékozza vagy küldi. A jánosi teológiában az isteni lélek mint Paraklétosz segít hozzá ahhoz, hogy igazság és ember egyek legyenek. [1]

Összességében tekintve mindkét szövetségnek a pneumára vonatkozó szöveghelyei Istennek a Szentlelke általi működését tanúsítják, amely működés – a kereszténység fő irányzata szerint – abszolút szabad, szuverén és "személyes", tehát semmi esetre sem valamiféle személytelen erő működése.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  2. Furley, DJ (1999). From Aristotle to Augustine
  3. Mt 1,18-21 Lk 1,35
  4. Lk 3,21 Lk 4,1 Lk 10,21
  5. Róm 5,5 Róm 8,11.15.23 1Kor 3,16 6,19
  6. Róm 15,16
  7. Róm 8,14.26 Gal 4,6
  8. Gal 5,22
  9. Róm 8,23
  10. 1Kor 12,13
  11. 1The 5,19
  12. 2Kor 3,14-17
  13. 1Kor 12,3
  14. 2Kor 3,17

Források[szerkesztés]

Megjegyzés[szerkesztés]

  1. Bölcsességi irodalom: Jób, a Példabeszédek és a Prédikátor könyve, az Énekek Éneke, a Zsoltárok
  2. Küriosz: Jézus legjellemzőbb, tiszteletet, bizalmat és dicséretet kifejező címe

További információk[szerkesztés]