Pinerolo
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Pinerolo | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Piemont | ||
| Megye | Torino (TO) | ||
| Polgármester | Paolo Covato | ||
| Védőszent | Szent Donát | ||
| Irányítószám | 10094 | ||
| Körzethívószám | 011 | ||
| Forgalmi rendszám | TO | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 35 418 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 665 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 376 m | ||
| Terület | 50 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 44° 53′ 14″, k. h. 7° 19′ 55″Koordináták: é. sz. 44° 53′ 14″, k. h. 7° 19′ 55″ | |||
 | |||
| Elhelyezkedése Torino térképén | |||
| Pinerolo weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pinerolo témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Pinerolo (piemonti nyelven Pinareu, okcitán nyelven Pineiròl, francia nyelven Pignerol) Torino megye egyik 35 143 lakosú városa, a Piemont régióban.
Földrajz[szerkesztés]
Pinerolo legrégebbi városrészei a San Maurizio-dombon helyezkednek el. A város déli és keleti irányban a Pó-síkságon Torinótól 37 km-re nyugatra fekszik, a Chisone-völgy szomszédságában.
Története[szerkesztés]
Először 981-ben tesznek róla említést, Pinarolium néven, egy II. Ottó német-római császár által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspöknek a várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.
1064-ben Pinerolót a san veranói benedek-rendi apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás (1177–1233), Savoya grófja. 1235-től Tamás fia, IV. (Savoyai) Amadé gróf uralta a várost.
1536-tól 1574-ig Franciaország fennhatósága alatt állott, ekkor Emánuel Filibert savoyai herceg visszaszerezte, és városi rangot adott neki. Az 1631-es cherascói szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, Richelieu bíboros főminiszter Vauban marsallnak, a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal az utasítással, hogy Pinerolóból erős védővárat hozzon létre, amely biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat, és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait Lyonba költöztették. Pinerolo erődjének Öregtornyát, a Donjont börtönként is használták, ahova XIV. Lajos király az ellenségeit – köztük a titokzatos „Vasálarcost” is – záratta.
Pinerolót 1696-ban hódította vissza II. Viktor Amadé savoyai herceg, A Napkirály csapatai azonban távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. III. Károly Emánuel szárd–piemonti király megszerezte XIV. Benedek pápa engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett. 1801-ben Napoléon Bonaparte tábornok Piemontot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották. A napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a Szárd–Piemonti Királyság fennhatóságát, I. Viktor Emánuel király alatt.
A Risorgimento háborúi révén Piemont az egységes Olasz Királyság részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriával és a régió többi részével.
1819-ben már 12 000, 1890-ben pedig már 18 000 lakosa volt.
A második világháború során lakossága aktívan részt vett az olasz ellenállásban. A háború után iparosodásnak indult, azonban az utóbbi években az ipar visszaesésével a város a turizmus felé nyitott.
1974. október 8-án itt tartóztatták le a Vörös Brigádok alapítóit, Renato Curciót és Alberto Franceschinit.
Látványosságok[szerkesztés]
- Vittorio Veneto tér: a lakosok fő találkozási helye, itt tartják kétszer a heti piacot, szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülete ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye.
- Szent Donát-dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya máig befejezetlen.
Testvérvárosok[szerkesztés]
Gap, Franciaország (1963)
Traunstein, Németország (1986)
San Francisco, Argentína (1996)
Derventa, Bosznia-Hercegovina (2005)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinerolo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
