Pierre Bérégovoy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Bérégovoy
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1992. április 2. – 1993. március 29.
ElnökFrançois Mitterrand
ElődÉdith Cresson
UtódÉdouard Balladur
nemzetgazdaságért, pénzügyekért és költségvetésért felelős miniszter
Hivatali idő
1988. május 13. – 1992. április 2.
szociális ügyekért és nemzeti szolidaritásért felelős miniszter
Hivatali idő
1982. június 29. – 1984. július 17.

Született1925. december 23.
Déville-lès-Rouen (Seine-Maritime)
Elhunyt1993. május 1. (67 évesen)
Nevers
PártSzocialista Párt

HázastársaGilberte Bérégovoy
Foglalkozásesztergályos szakmunkás
IskoláiRobert Schuman University
Halál okalőtt seb

Díjak
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • Grand Officer of the Order of Prince Henry
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bérégovoy témájú médiaállományokat.

Pierre Bérégovoy (Déville-lès-Rouen, 1925. december 23.Nevers, 1993. május 1.) francia politikus, az Ötödik Francia Köztársaság 13. miniszterelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Apja Ukrajnából vándorolt be Franciaországba. Bérégovoy szakmunkás bizonyítványt szerzett esztergálásból és műszaki rajzból. Később önerőből képezte magát, munka mellett jogász diplomát szerzett. Először esztergályosként dolgozott, majd a SNCF alkalmazottja lett. Csatlakozott a francia ellenálláshoz. Franciaország felszabadulását követően tagja lett a Második Internacionálé francia szekciójának (SFIO) és a Munkások Szakszervezetének. Az SFIO-ban ellenezte a gyarmati háborúkat.

1949-ben Henri Queuille miniszterelnöksége idején a szakszervezetekkel folytatott párbeszéd felelőse a közmunkaügyi és közlekedési miniszter kabinetjében. 1960-ban alapító tagja a PSU-nek (Parti socialiste unifié). A pártban ismerte meg Pierre Mendès France-t, akinek közeli munkatársa lett. 1969-ben csatlakozott a Szocialista Párthoz. 1981-ben, amikor François Mitterrand lett a köztársasági elnök, Bérégovoy-t az elnöki hivatal első titkárává nevezték ki. Támogatta a heti munkaidő 40-ről 39 órára csökkentését változatlan fizetés mellett. 1982 és 1984 között a szociális ügyek és a nemzeti szolidaritás minisztere Pierre Mauroy kormányában. 1983-ban ő is azok közé tartozott, akik azt tanácsolták Mitterrand elnöknek, hogy lépjen ki Franciaország az Európai monetáris rendszerből. 1983-ban Nevers polgármesterévé választották. A Fabius-kormányban a nemzetgazdaságért, pénzügyekért és költségvetésért felelős miniszter (1984–86), 1986-ban Nièvre megye nemzetgyűlési képviselője. 1988-ban Mitterrand elnökválasztási kampányának vezetője. Michel Rocard kormányában államminiszter, a nemzetgazdaságért, pénzügyekért és költségvetésért felelős miniszter (1988–1991), posztját a Cresson-kormányban is megtartotta.

Édith Cresson miniszterelnök távozása után Mitterrand választása Bérégovoy-ra esett, mert szerény körülményekből küzdötte fel magát, és mert támogatta költségvetési szigort. Kormányfői kinevezése már többször is felmerült a múltban (1983, 1984, 1988 és 1991). Bérégovoy a munkanélküliség csökkentését és a korrupció elleni harcot tűzte ki célul. A nehéz gazdasági helyzetben azonban 1993-ban 3 millióra nőtt a munkanélküliek száma. Intézkedések születtek, hogy átláthatóbbak legyenek a cégek által a politikai pártoknak juttatott pénzadományok.

1993 februárjában nyilvánosságra került, hogy 1986-ban 1 millió frank kamatmentes kölcsönt kapott párizsi lakásvásárlásra Roger-Patrice Pelat üzletembertől, Mitterrand közeli barátjától. Az üzletembert bennfentes kereskedelem gazdasági bűncselekménnyel vádolták 1989 februárjában. Bár közjegyző bevonásával került Beregovoy birtokába a pénz, nem sikerült meggyőző módon védekeznie. Azt állította, hogy a kölcsön felét értéktárgyakban, a fennmaradó részt 500 000 frankra kiállított csekkel fizette vissza. A vizsgálat során nem találták ennek nyomát Pelet számlakivonatain.[1] Rendkívül mélyen megsebezte Bérégovoy-t, hogy kételkedtek becsületességében. 1993. május 1-jén öngyilkos lett. Eric Raynau újságíró, aki személyesen is ismerte a volt miniszterelnököt, az állította 2008-ban megjelent könyvében, hogy Bérégovoy-t meggyilkolták.[2]

Források[szerkesztés]

  1. Gaetner Gilles: Les bonnes œuvres de M. Pelat (francia nyelven). L’Express, 1993-12-3. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
  2. Pierre Bérégovoy a été executé (francia nyelven). France soir, 2008-1-13. [2015. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 26.)

További információk[szerkesztés]

  • Pierre Bérégovoy (francia nyelven). economie.gouv.fr. [2015. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 26.)

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]