Penza

Penza (Пенза)
A város új színházépülete (2010)
Penza címere Penza zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Penzai terület
Alapítás éve	1663
Polgármester	Roman Boriszovics Csernov
Irányítószám	440000
Körzethívószám	8412
Testvérvárosok	Lista Békéscsaba Ramat Gan Omszk Jipin Csebokszári Tambov Mahiljov Lancsou Julienne Puszan Bordighera Alba Orjol
Népesség
Teljes népesség	492 376 fő (2023. jan. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
Elhelyezkedése
Penza Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 12′, k. h. 45° 00′53.2, 45
Penza Pozíció a Penzai terület térképén
Penza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Penza témájú médiaállományokat.

Penza (oroszul: Пенза) város Oroszország európai részén, Moszkvától délkeletre. A Penzai terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Lakossága: 517 311 fő (a 2010. évi népszámláláskor).

A város neve valószínűleg a Penza, Penzjatka folyó nevéből származik; a folyónév eredete azonban nincs tisztázva.

Fekvése

A Volgamenti-hátság nyugati részén, a Szura folyó két partján, a Penza folyó torkolatánál fekszik. A Szurán följebb, a várostól 10 km-re az 1970-es években nagy víztározót alakítottak ki.

Történeti áttekintés

A település elődjét az orosz állam akkori délkeleti határán, a védelmi rendszer egyik őrhelyeként alapították 1663-ban, a Penza folyó partján. 1708-tól a Kazányi kormányzósághoz tartozott, 1719-től egy kisebb közigazgatási egység központja volt. 1801-ben kormányzósági várossá nyilvánították, ekkor indult fejlődésnek mint kormányzósági székhely.

Miután az ország határa távolabbra került, a település stratégiai szerepe a 18. század első harmadában megszűnt, és a körzetben a század második felében jelentős nemesi földbirtokok jöttek létre. Az 1781-ben jóváhagyott városi és kormányzósági címerben a három gabonakéve a mezőgazdaság (főként a rozs és az árpa) fontosságára utalt. Penza elsősorban a szesz- és gabonakereskedelem, a malomipar központja lett, az itt őrölt lisztet hajón szállították az északi orosz nagyvárosokba. Ekkoriban Penzát a „kereskedők városának” is nevezték. Fejlődését elősegítette, hogy 1874-ben ide is elérkezett a vasút. A 19. század végén a városban 160 kisebb-nagyobb üzem, gyár működött; kiemelhető közülük a papírgyár, melyet 1850-ben az egyik leggazdagabb helybeli gabonakereskedő alapított.

Az alapvető iskolákon kívül itt alakult meg 1882-ben az ország egyik első zeneiskolája. A kormányzó által a városra hagyott gazdag kép- és könyvtár képezte alapját az 1892-ben megnyitott képtárnak és könyvtárnak, valamint a nagy összegű adományból életre hívott, az országban egyik legkorábbi képzőművészeti iskolának (1898).

A szovjet hatalom idején, 1928-ban a Penzai kormányzóságot megszüntették, ekkortól Penza előbb a Középső-Volga vidékhez, későbbi nevén Kujbisevi vidékhez, majd a Tambovi területhez tartozott. 1939-ben az akkor kialakított Penzai terület székhelye lett.

A második világháborúban a harcok elől Penzába telepített gyárakban többek között aknavetők gyártását szervezték meg. A háború után az áttelepített és részben itt is hagyott üzemek képezték az alapját az ipar további erőteljes fejlesztésének. A város újabban létesített negyedeit többségében a Szura jobb partján alakították ki.

Gazdaság, közlekedés

Penza gazdasági életében a gépipar játssza a vezető szerepet. Legnagyobb gépgyárai:

• Dízelmotorgyár (Penzdizelmas, alapítva 1948-ban): vontatójárművekhez dízelmotorok, tengeri és folyami hajókhoz dízelgenerátorok; jármű-dízelmotorokhoz, hőerőművekhez turbófeltöltők gyártása.
• A város nagy vegyipari gépgyárát (Penzhimmas) 1952-ben alapították. Itt készültek az 1950-es évek közepén az első szputnyikoknak, majd Gagarin 1961. áprilisi űrrepülésének rakétaindító berendezései. Nagyméretű kőolaj- és gázipari berendezések, olajfinomító- és fúrótornyok gyártása jellemzi; gyártmányai között léghűtő berendezések, hőcserélők, vákuumos szűrők, a petrolkémia- és a gáziparban használatos magas hőmérsékletű csőkemencék említhetők.
• Az ipari csőszerelvények gyárának fő termékei: gömbcsapok, nyomásszabályozók, biztonsági- és egyéb szelepek atom- és hőerőművekben, olaj-, gáz- és vegyipari csővezetékeknél való felhasználásra.
• Kompresszorgyár: ipari kompresszorok, szivattyúk gyártása.
• A Penzai Kerékpárgyár elődjét 1915-ben eredetileg lőszergyárként alapították, először 1928-ban tért át kerékpárok készítésére. A Szovjetunió egyik legnagyobb kerékpárgyáraként volt ismert.

Az Elektromehanyika a korai számítógépek építéséről híressé lett vállalat. A 21. század elején többek között atom- és hőerőművek technológiai folyamatainak ellenőrzését és szabályozását végző rendszereket készít, valamint programvezérlésű forgalomirányítási eszközöket, főként a vasúti közlekedés számára.

A Penzában 1946-ban alapított egykori analitikus számológépek gyára, (ahol az Ural–2 is készült), az 1990-es évek közepén átállt háztartási gépek gyártására; villanybojlereket és különféle főzőlapokat készít lakossági felhasználásra.

A város gyógyszergyára (Bioszintez) korábban főként antibiotikumok előállítására rendezkedett be, ez a 21. század elején sokféle gyógyszer készítésével egészült ki. Egy 1994 óta működő helyi vállalat mesterséges szívbillentyűk készítésére specializálódott.

Penzában van Oroszország legrégebben működő papírgyára, az 1850. évi alapítású Majak (jelentése: 'világítótorony'). A már több önálló gazdasági társasággá átszervezett vállalatcsoport minőségi papírral nem csak a nyomdaipart szolgálja ki, hanem hullámkartont, csomagolóanyagokat és különféle tapétákat is gyárt.

A várostól 12 km-re keletre fekszik Zarecsnij zárt város (korábbi nevén Penza-19), a szovjet és orosz nukleáris fegyverkezés egyik központja. Építésének kezdetén, 1954-ben a terület még Penzához tartozott, 1958 végén lett önálló város.

Közlekedés

Penza jelentős vasúti csomópont. Északon Szaranszkba, nyugati irányban Morsanszk–Tula felé, keleten a Volga parti Szizranyba vezet vasútvonal.

A város az M5-ös „Urál” főút mentén fekszik. Néhány kilométernyire a várostól vezet az észak–dél irányú (P158 jelű) Szaratov–Nyizsnyij Novgorod főút, a nyugatra fekvő Tambovba pedig a 209-es úton lehet eljutni.

Repülőteréről (Tyernovka) Moszkvába és Szentpétervárra, nyáron pedig Szocsiba is rendszeres járatok közlekednek.

Távolsági autóbuszjáratok kötik össze a Penzai terület járási központjaival és a szomszédos régiók nagyobb városaival. A városi közösségi közlekedése főként autó- és trolibuszokon bonyolódik, villamospályák nem épültek.

Kultúra, felsőoktatás

A város a Penzai terület oktatási és kulturális központja is. Legfontosabb felsőoktatási intézményei:

• Penzai Állami Egyetem. 1943-ban alapították; 1958-tól műszaki főiskola, 1993-tól műszaki egyetem, 1998. januártól Penzai Állami Egyetem
• a Belinszkij nevét viselő tanárképző (pedagógiai) egyetem
• építészeti egyetem
• tüzérségi mérnökképző főiskola
• egy mezőgazdasági és egy technológiai felsőoktatási intézmény (akadémia)

További tudományos kutató- és felsőoktatási intézetek is működnek a városban.

Az 1895-ben alapított képtárat első igazgatójáról, Konsztantyin Apollonovics Szavickij festőművészről nevezték el. A város első helytörténeti múzeumát 1891-ben nyitották meg; a Penzai terület helytörténeti múzeuma az 1911-ben létesített természetrajzi múzeumból nőtt ki.

A központi színház régi épülete 2008 januárjában teljesen kiégett, ezért le kellett bontani. A helyén emelt új színházépületben 2010 tavaszán tartották az első előadást.

Nevezetességek

A Mejerhold-ház, színházművészeti központ.

A történelmi városmag a Szura magas nyugati (bal) partján jött létre. Főútjai a folyóval párhuzamos irányban futnak. A 18. század végén emelt és később átalakított építményei közül fennmaradt a kormányzó palotája és a nemesi gyűlés épülete; a kórház épületegyüttese az 1830-as években épült késő klasszicista stílusban. A 19. század végén a városnak még közel harminc temploma volt. Ezek többségét, köztük a 19. század első negyedében emelt klasszicista stílusú székesegyházat az 1930-as években lerombolták, illetve veszni hagyták.

Penza szülötte Vszevolod Pudovkin filmrendező és Vszevolod Mejerhold neves színházrendező. Mejerholdék fából épült egykori udvarházában 1984-ben, a rendező születésének 110. évfordulóján emlékmúzeumot nyitottak. 2003 óta a Mejerhold-ház színházművészeti központként működik, de néhány helyiségében Mejerhold penzai tartózkodásának emlékeit mutatják be.

Források

• szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija (1994). ISBN 5-85270-026-6 
• Penza történelme (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. [2012. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
• Penza ipara (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. [2012. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
• Isztoricseszkij ocserk (orosz nyelven). A penzai televízió portálja. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
• Isztorija doma (orosz nyelven). A Mejerhold-ház honlapja. [2012. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.)

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Penza témájú kategóriát.