Nyugati gorilla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyugati gorilla
Nyugati síkvidéki gorilla a bristoli állatkertben
Nyugati síkvidéki gorilla a bristoli állatkertben
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea)
Család: Emberfélék (Hominidae)
Nemzetség: Gorillini
Nem: Gorilla
Faj: G. gorilla
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nyugati gorilla témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati gorilla témájú médiaállományokat és Nyugati gorilla témájú kategóriát.

A nyugati gorilla (Gorilla gorilla) a gorilla egyik faja.

Elterjedése[szerkesztés]

A nyugati gorilla Afrika egyenlítőmenti erdeiben él a Kamerun partjaihoz közeli nyugati alföldektől a Közép-afrikai Köztársaságon, Egyenlítői-Guineán, Gabonon, Nigérián, a Kongói Köztársaságon, Angolán és esetleg a Kongói Demokratikus Köztársaságon át. A trópusi másodlagos erdő, ahol a nyílt lombkorona sok fényt enged az erdő talajára, a legideálisabb élőhelyet biztosítja a faj számára.

Alfajai[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

Egy hím gorilla koponyája

Kivételesen nagy-és erős főemlős. Nincs farka és bőre koromfekete. Az arcvonások közé tartozik a rövid pofa, a kiemelkedő szemöldökgerinc, a nagy orrlyukak, valamint a kis szemek-és fülek. Nagy állkapocsizmokkal és széles, erős fogakkal rendelkezik. A durva, sötét szőr az egész testet borítja, kivéve az arcot, a füleket, a kezeket és a lábakat. Általában az idősebb hímek hátán és farán lévő szőrzet őszül, és az életkorral eltűnik. Ez a színezési minta az oka annak, hogy az idősebb hímeket "ezüsthátúnak" hívják. A nyugati gorilla szőrzete valamivel barnább/szürkébb, rövidebb bundájú és általában valamivel kisebb termetű, mint a hegyi gorilla (Gorilla beringei).

A hím általában nagyobb, mint a nőstény, fogságban akár 275 kg-ot is elérhet. A vadon élő hím gorilla átlagos súlya 180 kg, a nőstény gyakran csaknem feleakkora. A hím teste zömök, általában 1,75 méter magas, hajlított térddel. A nőstények átlagosan mindössze 1,25 méter magasak. Ez a markáns nemi kétalakúság kritikus jelentőségű a csoportszerkezetben és a párzásban. A nagytestű hímek, nagy testmérettel, szemfogakkal és állkapocs izomzattal, megnövekedett fizikai és szociális erővel rendelkeznek a csoporton belül.

A kezek arányosan nagyok, minden ujjon körmök találhatóak, a hüvelykujj nagyon nagy. A nyugati gorilla gyakran felegyenesedve áll, de jellemzően görnyedten, négylábon sétál, keze összegömbölyödött, valamint csuklók érintik a talajt. A négylábú gyalogláshoz hosszú karokra van szükség, és a karfesztávolsága nagyobb, mint az állómagassága.

Életmódja[szerkesztés]

Általában békés, félénk vagy barátságos álat, hacsak nem fenyegetik őket. A hím, amikor egyenesen áll, és ököllel verik a mellkasát, hogy megfélemlítsék a vélt vagy valós támadót, valamint megmutassa az erejét. Hangosan morog, és nagyon veszélyessé válhat, ha provokálják vagy megtámadják. A gorilla agressziót mutatnak azzal is, hogy megtámadja az észlelt betolakodót. Ennek ellenére is ritkán találják el a betolakodót. Ehelyett elrohan mellette, és újra megfigyelés alatt tartja.

5-15 egyedből álló csoportokba verődik össze. Egy tipikus csoport egy domináns hímből, több felnőtt nőstényből és a fiatalokból áll. Egyes esetekben egy kisebb csapat vagy egy kevésbé domináns hím társul majd ennek a magcsoportnak a perifériájára. A domináns hím, akit néha ezüsthátúnak is neveznek az időskori őszülő szőrzet miatt a hátán, addig marad domináns, amíg egy másik hím ki nem mozdítja pozíciójából. A száműzött ezüsthátúak jellemzően magányos életet élnek.

A harc fontos szerepet játszik a csoporthierarchiában. Gyakori, hogy egy újonnan érkezett domináns hím, miután kiszorította a korábbi domináns hímet, hajlamos megölni a csoport csecsemőit, így minden szoptató nőstény idő előtt fogamzóképessé válik. Ezzel a hím növeli esélyét utódnemzésre, mivel domináns hímként való hátralévő ideje ismeretlen. A potenciálisan csecsemőgyilkos hímek elleni védekezés érdekében a hím képessége a harcra és utódainak túlélésére vitathatatlanul a legfontosabb a fogamzóképes nőstények számára.

A hím gorillákról köztudott, hogy riasztásként dudáló hangot hallatnak a csoport minden tagja felé, akik erre azonnal éberré válnak. A csoportok hónapokig, általában évekig vándorolnak együtt, de a szálláshelyek környékén található táplálék bősége és impozáns mérete miatt jellemzően kevés időt és energiát fordítanak vándorlásra. Ezen okok miatt nincs territorialitás, és gyakran a szomszédos csoportok mozgáskörzete átfedi egymást.

Nappali és éjszakai fészket építenek ágakból és levelekből, hogy a földön vagy a fákon pihenjenek. Könnyűsúlyú egyedek láthatóak a karjuknál fogva fáról fára hintázva.

A gorilláknál nem olyan gyakori a kölcsönös kurkászás, mint más főemlősök esetében.

Vadon növényevő, főként lédús szárú növényeken él. Leveleket, bogyókat, páfrányokat és rostos kérget is fogyasztanak. Általában reggel és délután táplálkozik. A nyugati gorilla akár 15 méter magas fákra is felmászhat élelmet keresve. A gorillák soha nem tarolja le teljesen a növényzetet egyetlen területről se. Az általa elfogyasztott növényzet gyors újranövekedése lehetővé teszi, hogy a csoport hosszabb ideig egy észszerűen korlátozott otthoni tartományon belül maradjon.

Impozáns mérete miatt valószínűleg nem gyakran esik ragadozók áldozatává. A fiatal állatok ragadozómadarak vagy nagyobb ragadozóemlősök áldozatául eshetnek. Ezenkívül a még el nem választott gorillakölykök ki vannak téve a fajtárshímek csecsemőgyilkosságának.

Szaporodása[szerkesztés]

A nyugati gorilla szaporodási rendszere alapján poligín, avagy a csoporton belül jellemzően csak egy hím (a domináns "ezüsthátú") párosodik az adott csoport nőstényeivel. A nőstények előnyben részesítik a domináns hímet, kimagasló harci képességei, valamint a nőstényeket és utódaikat jobban megvédő képessége miatt.

Az emberhez hasonlóan a gorillának sincs meghatározott szaporodási időszaka, a nőstény pedig 28 naponta menstruál. 9 hónapos vemhesség után egyetlen, körülbelül 2 kg súlyú kölyök születik. Fiatal gorillák 3-4 évig dajkálnak. A nőstények körülbelül 4 évente szülnek, körülbelül 10 éves koruktól kezdve. A magas halálozási arány azonban azt jelenti, hogy 6-8 évente csak egyszer születnek túlélő utódok. A hímek a szaporodásért folytatott fizikai versengés miatt csak ritkán szaporodnak 15 éves koruk előtt.

A kölykök 3-4 évig szoptatják. Több utód esetén az anya, akinek a kölyköket hordoznia kell, nehezen tudja ellátni kettőt, és ezért gyakran hagyja, hogy az egyik elpusztuljon. A fiatal gorilla hozzávetőleg kétszer gyorsabban nő, mint az emberi csecsemő, és 3 hónapos korukra már képes felkúszni és csüngeni anyján. 3-4 éves koráig az anyaállattól függ.

A nőstények biztosítják a fiatalok számára a közlekedése, az élelmet és a szocializációt. A csoporton belül védik az utódokat. A hím jellemzően nem sokat érintkezik a fiatalokkal, bár megóvja Őket azáltal, hogy megvédi a családi csoportot a potenciálisan csecsemőgyilkos hímekkel szemben, akik esetleg át akarják venni a csoport vezetését.

A vadon élő állat 35-40 évig él, de néhány fogságban élő egyed akár 50 évig is élhet.

Veszélyeztetettség[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség listáján a súlyosan veszélyeztetett fajok közé sorolják a nyugati gorillát, ami a globálisan kihalt státusz melletti legsúlyosabb kategória. Az Ebola-vírus olyan mértékben kimerítheti a nyugati gorillapopulációkat, hogy regenerálódásuk lehetetlenné válhat, és a vírus 33%-kal csökkentette a védett területek populációit 1992 és 2007 között, ami 45%-os csökkenésnek felel meg csaknem 20 év alatt.[1][2] Az orvvadászat, a kereskedelmi célú fakitermelés és a polgárháborúk az állatfaj élőhelyét alkotó országokban szintén fenyegetést jelentenek.[2] Ezen felül a szaporodási ráta is nagyon alacsony, a maximális belső növekedési ráta körülbelül 3%, a vadászatból és a betegségek által kiváltott halálozásokból eredő nagymértékű csökkenés pedig a populáció több mint 60%-os csökkenését okozta az elmúlt 20-25 évben. Az optimista becslések szerint a populáció helyreállásához csaknem 75 évre lenne szükség. A következő harminc évben azonban a mezőgazdaságból, a fakitermelésből, a bányászatból és az éghajlatváltozásból eredő élőhelyek elvesztése és degradációja egyre nagyobb veszélyt jelent majd. Így a populáció több mint 80%-os csökkenése három nemzedék alatt valószínűnek tűnik. Az 1980-as években az egyenlítői Afrika országainak gorillaszámlálása szerint az állomány 100 000 egyed volt. A kutatók 2008-ban módosították ezt a számot, miután az évekig tartó orvvadászat és erdőirtás körülbelül 50 000 állatra csökkentette a populációt.[3]

A Wildlife Conservation Society által 2006-2007 között végzett felmérések szerint körülbelül 125 000 korábban be nem jelentett gorilla élt a Tele-tó közösségi rezervátumának mocsaras erdeiben és a Kongói Köztársaság szomszédos Marantaceae erdeiben. Ez a felfedezés több mint kétszeresére növelte a faj ismert populációját, bár a felfedezés a gorillák védettségi állapota kapcsán jelenleg nem ismert.[3][4] Az új felfedezéssel a nyugati síkvidéki gorilla jelenlegi állománya körülbelül 150 000-200 000 lehet. Azonban továbbra is sebezhető az ebolával, az erdőirtással és az orvvadászattal szemben.[3]

A becslések szerint a cross-folyói gorilla vadon élő egyedszáma 250-300 példány, melyek körülbelül 9-11 helyre vannak koncentrálódva.[5] A korszerű genetikai kutatások[6] és a helyszíni felmérések arra utalnak, hogy egyes gorillák időnként vándorolnak több hely között. A nyugati síkvidéki gorilla legközelebbi populációja mintegy 250 km-re található. Mind az élőhely elvesztése, mind a bozóthúsra való intenzív vadászat hozzájárult ennek az alfajnak a hanyatlásához. 2007-ben közzétették a cross-folyói gorilla védelmi tervét, amely felvázolta az alfaj megőrzéséhez szükséges legfontosabb intézkedéseket.[7] Kamerun kormánya létrehozta a Takamanda Nemzeti Parkot a nigériai határon, hogy megvédje ezen alfajt.[8] A park jelenleg egy fontos, határokon átnyúló védett terület részét képezi a nigériai Cross-folyó Nemzeti Parkkal, és a becslések szerint 115 gorillát – a cross-folyói gorilla populációjának egyharmadát – védi más ritka fajokkal együtt.[9] A remény az, hogy ezek a gorillák képesek lesznek átjutni a kameruni Takamanda rezervátum között a határon át a nigériai Cross-folyó Nemzeti Parkba.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) iucn nevű lábjegyzeteknek
  2. a b Planet Of No Apes? Experts Warn It's Close CBS News Online, 12 September 2007. Retrieved 22 March 2008.
  3. a b c More than 100,000 rare gorillas found in Floral Park”, CNN, 2008. augusztus 5. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 5.) 
  4. Thousands Of Rare Gorillas Found In Congo. Cbsnews.com, 2008. augusztus 5. (Hozzáférés: 2009. július 3.)
  5. Sablon:Cite iucn
  6. (2007) „Genetic analysis reveals population structure and recent migration within the highly fragmented range of the Cross River gorilla (Gorilla gorilla diehli)”. Molecular Ecology 16 (3), 501–16. o. DOI:10.1111/j.1365-294X.2006.03159.x. PMID 17257109.  
  7. Oates, J., Sunderland-Groves, J., Bergl, R., Dunn, A., Nicholas, A., Takang, E., Omeni, F., Imong, I., Fotso, R., Nkembi, L. and Williamson, E.A. (2007). Regional Action Plan for the Conservation of the Cross River Gorilla (Gorilla gorilla diehli). IUCN/SSC Primate Specialist Group and Conservation International, Arlington, VA, U.S.
  8. Black, Richard (28 November 2008) Protection boost for rare gorilla. BBC News.
  9. New National Park Protects World's Rarest Gorilla. Newswise. 26 November 2008.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Western Gorilla című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]