Nikolaus Joseph von Jacquin
| Nikolaus Joseph von Jacquin | |
 | |
| Heinrich Füger festménye | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1727. február 16. Leiden, |
| Elhunyt | 1817. október 26. (90 évesen) Habsburg Birodalom, Bécs |
| Ismeretes mint |
|
| Gyermekek | Joseph Franz von Jacquin |
| Iskolái | Leideni Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | kémia |
| Kutatási terület | mineralógia, botanika |
| Munkahelyek | |
| Más munkahelyek | Selmeci Akadémia, Bécsi Egyetem |
| Szakmai kitüntetések | |
| Royal Society tagja | |
| Hatással voltak rá | Carl von Linné |
| Hatással volt | Leopold Fitzinger |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nikolaus Joseph von Jacquin témájú médiaállományokat. | |
Nikolaus Joseph von Jacquin (magyarul forrásokban: Jacquin Miklós József[1]) (Leiden, 1727. február 16. – Bécs, 1817. október 26.) nemzetközi hírű osztrák természettudós, a Selmeci Akadémia és a Bécsi Egyetem professzora. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Jacq.”.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Antwerpeni gimnáziumi képzés után Leidenben, Párizsban, majd 1752-től kezdve Bécsben folytatott egyetemi tanulmányokat filozófiai, orvosi, kémiai és botanikai témakörökben. 1752 és 1755 között orvosként működött Bécsben, emellett elkészítette a schönbrunni palota parkjának növényjegyzékét, mégpedig az akkor új Linné-féle rendszer alapján. Ennek eredményeképpen Mária Terézia megbízta a kert általános rendezésével. Jacquin külföldön tanulmányozta a hasonló célú parkokat, és hazatérve létrehozta a bécsi botanikus kertet (Botanischer Garten), amelynek első igazgatója volt. Ezzel egyidejűleg a bécsi egyetemen kémia előadásokat tartott. 1763-ban, amikor Mária Terézia Bányászati és Kohászati Akadémiává fejlesztette a selmecbányai Bergschulét, a tanintézménybe először Jacquint nevezték ki 1763. június 13-án, a mineralógia valamint a kémia professzorának. Ásványtani, kémiai és elméleti kohászattani (metallurgiai) előadásait és laboratóriumi gyakorlatait csak megfelelő előkészítő munkálatok, a laboratórium berendezése, valamint az ásvány- és kőzettár kialakítása után kezdte meg, 1764. szeptember 1-jén. Óráinak helyszíne a lakóházának földszintjén kialakított előadóterem és laboratórium volt (a lakóházat a kincstár bérelte számára).
1765-ben Selmecen megnősült, három gyermeke született: Joseph Franz (1766–1839), Emil Gottfried (1767–1792) és Franziska (1769–1850). Gyermekei Mozart barátai voltak, s a zeneszerző két dalt (Als Luise K. 520, Das Traumbild K. 530) írt Gottfriednek dedikálva, és zongoraleckéket adott Franziskának. Mozart ezen felül is több művet ajánlott a Jacquin családnak, például a Kegelstatt triót, amelyet 1876 augusztusában mutattak be Jacquinéknál, a zongoránál Franziskával. Joseph Franz, apja nyomdokain haladva szintén neves tudós lett, a Bécsi Egyetemen a botanika és a kémia professzora volt, és őt is tagjává választotta a Svéd Tudományos Akadémia.
1769 és 1797 között a Bécsi Egyetem professzora volt a Kémiai és Botanikai Tanszéken, később, 1809-ben rektora lett az intézménynek. Folyamatos szakirodalmi tevékenységet fejtett ki a kémia, de főként a botanika terén. Ekkor már Európa-szerte ismert és elismert tudós volt, ezért tagjává választotta a bécsi, a szentpétervári, az uppsalai és a stockholmi akadémia, a párizsi és a bázeli orvostársaság. 1774-ben lovaggá ütötték, 1806-ban pedig bárói címet kapott.
Nevét a Jacquinia (Theophrastaceae) és a Jacquiniella (Orchidaceae) növénynemek őrzik. A botanikában Jacq. rövidítéssel hivatkoznak nevére.
Főbb művei[szerkesztés]
- Enumeratio systematica plantarum (1760)
- Enumeratio Stirpium Plerarumque (1762)
- Selectarum Stirpium Americanarum Historia (1763)
- Observationum Botanicarum (1. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1764, 2. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1767, 3. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1768, 4. rész Archiválva 2010. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben 1771)
- Hortus Botanicus Vindobonensis (1770–1776, Franz Anton von Scheidel illusztrációival)
- Chemische Untersuchung der Meyer'schen Lehre von der Fettensäuere und der Blakischen (Leipzig, 1771)
- Florae Austriacae (1773–1778, öt kötet, 450 színes táblával [2])
- Icones Plantarum Rariorum (1781–1793, három kötet, 648. színes tábla.).
- Anfangsgründe der medizinisch-praktischen Chemie (1783)
- Plantarum Rariorum Horti Caesarei Schoenbrunnensis (1797–1804, négy könyv, 500 színes képpel)
- Collectanea ad botanicam, chemiam et historiam naturalem spectantia (1786-96, öt kötet, 106 szintes tábla)
- Jehrbuch der allgemeinen und medizinischen Chemie (1793, két kötet)
- Fragmenta Botanica 1804–1809 (1809)
- Stapeliarium in hortis Vindobonensibus cultarum descriptiones (1806, 64 színes képpel, melyet fia fejezett be)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szinnyei 1897.
- ↑ E művében Jacquin leírja a Hohenwart Zsigmond gróf (Budáról), Lipp (Nyitra megyéből) és Winterl által (Nagyszombatból) vele közölt növényeket.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolaus Joseph von Jacquin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Nikolaus Joseph von Jacquin. joszerencset.hu. [2009. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897.
További információk[szerkesztés]
- Az Akadémia története. joszerencset.hu. [2016. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
- Jacquin, Nikolaus Freiherr von (német nyelven). Österreich lexikon. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
- Michael Alexander: 20 eurós emlékérme Nikolaus Joseph von Jacquin által 1754 és 1759 között vezetett Karib-térség felfedező út tiszteletére. (angol nyelven). coinupdate.com, 2011. március 3. (Hozzáférés: 2011. április 9.)
