Nemzeti Szalon
| Nemzeti Szalon | |
 | |
| A Nemzeti Szalon emblémája 1912-ből | |
 | |
| A Kioszk Nemzeti Szalonná átalakítva a Vágó testvérek tervei alapján | |
| Alapítva | 1894. március 12. |
| Megszűnt | 1953. |
| Típus | egyesület |
| Székhely | Budapest |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Szalon témájú médiaállományokat. | |
A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amelyet Budapesten 1894. március 12-én alapítottak a hivatalos művészetpolitikával elégedetlen képzőművészek „abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye”[1] Az egyesület első elnökévé Zichy Jenőt és Vastagh Györgyöt választották meg, alelnök Margitay Tihamér, műtáros Mesterházy Kálmán lett. Őket követte 1898-tól Andrássy Gyula gróf az elnöki és Hock János az alelnöki poszton.
Az épület[szerkesztés]
Az egyesület helyisége Budapesten 1894-től a József körút 45.-ben, majd 1897-től az egykori Újvilág (ma Semmelweis) utca 2. sz., a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca sarkán volt, míg állandó művásárcsarnoka, amelyben a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb. kiállították, Budapest V. kerületében az Erzsébet téren volt, 1907-től.[2] Utóbbit az eredetileg Hauszmann Alajos által tervezett Kioszk épületéből alakították ki 1906-ban, Vágó József és Vágó László tervei alapján.[3]
Jeles kiállítások[szerkesztés]
A Nemzeti Szalon egyik alapítója és 1909-ig ügyvezető igazgatója számos jeles életmű-kiállítást rendezett például Madarász Viktor, Paál László, Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály, Vaszary János műveiből. Itt rendezték a Nyolcak két kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907-ben, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák, 1912-ben. 1927-ben itt rendezte a Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete (UME) első közös kiállítását a KUT művészcsoporttal. Az 1950-es évekig a Nemzeti Szalonnak fontos szerepe volt a kortárs magyar képzőművészeti alkotások bemutatásában, vidéki kiállításokat is rendeztek.
Az 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolt intézmény 1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, amelyen hosszú évek után először avantgárd és nonfiguratív művek is láthatóak voltak, s az addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét. Az épületet 1960-ban lebontották, helyén ma park van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bokor József (szerk.). Nemzeti Szalon, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27.
- ↑ Archivált másolat. [2011. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
- ↑ Archivált másolat. [2011. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Képzőművészet Magyarországon; klikk: KISLEXIKON, klikk N
- A Nemzeti Szalon története
- BudapestCity.org Archiválva 2016. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Nemzeti Szalon. egykor.hu. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
- A volt Nemzeti Szalon. urbface.com. [2021. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 31.)
