Nagy Marianna (műkorcsolyázó)
| Nagy Marianna | |
 | |
| Született | 1929. január 13. Szombathely |
| Elhunyt | 2011. május 3. (82 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | műkorcsolyázó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Marianna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nagy Marianna, Bagdi Lajosné (Szombathely, 1929. január 13. – Budapest, 2011. május 3.)[2] olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok műkorcsolyázó, edző, Nagy László műkorcsolyázó húga.
Élete és pályafutása[szerkesztés]
1943-tól a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE), 1949-től a MÉMOSZ SE (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége Sport Egyesület), 1951-től a Budapesti Építők, 1953-tól a Csepeli Vasas, illetve a Csepel SC műkorcsolyázója volt.
1947 és 1958 között szerepelt a magyar válogatottban. Testvérével, Nagy Lászlóval versenyzett, páros műkorcsolyázásban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartoztak. Három téli olimpián vettek részt, 1952-ben Oslóban, majd 1956-ban Cortina D’Ampezzoban a harmadik helyen végeztek. Az 1950. évi oslói és az 1955. évi budapesti Európa-bajnokságon aranyérmesek lettek. Pályafutásukat az 1958-as pozsonyi Európa-bajnokság után fejezték be.
Visszavonulása után 1966-ig a Magyar Jégrevü vezető szólistája volt. 1956-ban a Testnevelési Főiskolán edzői, majd 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett, és a Budapesti Petőfi, később a BSE (Budapest Sport Egyesület) vezetőedzője lett. 1970-től egyúttal a Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézetében a műkorcsolya szakelőadója volt. 1977-től 1984-ig a Jászberényi LEHEL SC (később JLSE Jászberény Lehel Sport Egyesület) sikeres vezetőedzője. Ezen időszak alatt munkásságával és odaadásával mind páros- mind egyéni műkorcsolyázásban utánpótlás korosztályokban több bajnoki győzelemhez és rengeteg egyéb helyezéshez segítette tanítványait.
1984-ben történt nyugalomba vonulása után Szegeden, később Szombathelyen utánpótlásedzőként tevékenykedett.
Szerepelt a Téli rege (1953, rendező: Bodrossy Félix) és a Napfény a jégen (1961, rendező: Bán Frigyes) című filmekben.
Életéről és sikereiről Jégkirálynő címmel Boros Ferenc és Horváth Zoltán szombathelyi alkotópáros készített filmet.
Sporteredményei[szerkesztés]
- olimpiai 3. helyezett (1952, 1956)
- olimpiai 7. helyezett (1948)
- háromszoros világbajnoki 3. helyezett (1950, 1953, 1955)
- világbajnoki 4. helyezett (1949)
- világbajnoki 7. helyezett (1948)
- kétszeres Európa-bajnok (1950, 1955)
- négyszeres Európa-bajnoki 2. helyezett (1949, 1953, 1956, 1957)
- Európa-bajnoki 3. helyezett (1952)
- Európa-bajnoki 4. helyezett (1958)
- Európa-bajnoki 6. helyezett (1948)
- főiskolai világbajnok (1950, 1956)
- főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1949)
- nyolcszoros magyar bajnok (1950–1952, 1954–1958)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[3]
- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[4]
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
- ↑ Sport24.hu: Elhunyt a magyar műkorcsolyázó legenda. fn.hu, 2011. május 4. (Hozzáférés: 2011. május 4.)
- ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
- ↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
- ↑ Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. május 28.)
Források[szerkesztés]
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
- Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5
- Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 963-86345-0-2
- Jégkirálynő dokumentumfilm
