Mályvafélék
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hibiszkusz virága
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Típusnemzetség | ||||||||||||||||||
| Malva L. | ||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Mályvafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Mályvafélék témájú kategóriát. |
A mályvafélék (Malvaceae) a mályvavirágúak (Malvales) rendjének egyik növénycsaládja. A mályva szó elő-vagy utótagként a család több nemzetségének magyar nevében is szerepel.
Elterjedésük, élőhelyük[szerkesztés]
A nagyjából 80 nemzetség mintegy ezer fajának többsége a trópusokon honos: a szubtrópusokon, illetve a meleg mérsékelt égöv egyéb részein jóval kevesebb él; a kemény hideget többnyire rosszul tűrik. Kozmopolita család, de a fajok többsége Dél-Amerikából származik. A család több, gazdaságilag jelentős rost-, élelmiszer-, illetve dísznövényét szerte a világon termesztik.
A Kárpát-medencében honos lágyszárú fajaik közönséges gyom-, illetve gyógynövények. A fásszárúak egyedüli képviselői a hársfa (Tilia) nemzetség tagjai.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Füvek, kórók, félcserjék, cserjék, ritkábban fák lehetnek. Mindegyik faj gyökere nyálkás. Száruk nagyon gyakran szőrös, mint ahogy leveleik is. Váltakozó állású, nyeles, ujjas erű, hasítatlan vagy kéz módjára karéjosan szárnyalt, a rügyben legyező módjára ráncolt leveleik mellett többnyire pálhalevelük is van.
Kétivarú, nagy, öttagú csillagszerű, magányosan vagy csoportosan álló virágaik a levél tövéből erednek; némelykor fürtös vagy ágas-bogas. Öt csészelevelük gyakran összenőtt, és többnyire a murvalevelekből fejlődött külső csészéjük is van (kettős csésze). Öt sziromlevelük szabadon áll. Jellegzetes ivaroszlopuk sok, a bibével összenőtt porzószálból alakult ki.
Öt vagy több termőlevélből alakult ki felső állású magházuk, a termés többnyire száraz, felhasadó, több üregű tok vagy résztermésekre széteső papsajttermés. Egyes fajok veseforma, kérges vagy érdes magja gyapjas (jellemzően ilyen a gyapoté). A magban kevés a fehérje, a csíra görbe, a sziklevél redős.
Felhasználásuk[szerkesztés]
.jpg)
Sokféleképpen hasznosítják őket:
- a család számos faja ismert gyógynövény; egyesek zsíros magva ehető;
- a gyapot magvának szőréből készül a pamut;
- némelyik nemzetség (Urena, Pavonia) fajainak a hársa hasznos;
- több fajt dísznövényként termesztenek;
- a kakaó (Theobroma cacao) és a kóla (Cola sp.) a legismertebb élvezeti növények közé tartozik.
Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]
A Malvaceae rendszertani leírása erősen vitatott.
A hagyományos Malvaceae sensu stricto (szoros értelemben vett) igen homogén és kladisztikusan monofiletikus csoportot alkot.
Egy másik gyakori rendszerezés alapján definiálták a Malvaceae sensu lato (tágabb értelemben vett) csoportot, miután az újabb technikákkal kimutatták, hogy az általánosan elismert Bombacaceae, Tiliaceae és Sterculiaceae növénycsaládok, amiket mindig a szoros értelemben vett Malvaceae-hez közelinek gondoltak, nem monofiletikusak. Így a Malvaceae-t kibővítették ezekkel a családokkal, hogy monofiletikus csoportot alkossanak. Ebben a leírásban a Malvaceae jóval több nemzetséget tartalmaz.
Ez a cikk ez utóbbi rendszerezést tartalmazza, ami az Angiosperm Phylogeny Website-on[1] is olvasható. A Malvaceae s.l. (a továbbiakban egyszerűen Malvaceae) kilenc alcsaládra bontható. A család egy kísérleti jellegű kladogramja látható alább. A rombuszok a 80%-os konfidenciaszintnél rosszabbul támogatott elágazásokat jelzik.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fontos megjegyezni, hogy az alcsaládok közötti kapcsolatok még mindig homályosak, ezért a család leírása akár teljesen megváltozhat új kutatási eredmények napvilágra kerülésével.
A hagyományos értelemben vett Malvaceae s.s.-t az annak kb. megfelelő mályvaformák (Malvoideae) alcsaládról szóló cikk tárgyalja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Angiosperm Phylogeny Website
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Mályvafélék, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. június 13.
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 628–629. o. ISBN 963-9257-07-9
