Marc Chagall

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marc Chagall
Született
  • Моисей Хацкелевич Шагал
  • Мовша Хацкелевич Шагал
  • Moïche Zakharovitch Chagalov

1887. június 24.[1]
Liozna[1]
Elhunyt1985. március 28. (97 évesen)[2][3][4][5][6]
Saint-Paul-de-Vence[7]
ÁlneveShagal, Moishe
Állampolgársága
Házastársa
  • Bella Rosenfeld (1915. július 25. – 1944. szeptember 2.)[9]
  • Virginia Haggard (1945–1952)
  • Valentina Brodsky (1952. július – 1985. március 28.)[10]
Gyermekei
  • David McNeil
  • Ida Chagall
Foglalkozása
  • festőművész
  • gravírozó
  • költő
  • litográfus
  • formatervező
  • grafikusművész
  • illusztrátor
  • színházi díszlettervező
  • szobrász
  • belsőépítész
  • keramikus
  • rajzoló
Iskolái
  • School Yehuda Pen in Vitebsk
  • Académie de La Palette
Kitüntetései
  • Yakir Yerushalayim
  • A Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora
  • a Glasgow-i Egyetem díszdoktora
  • Carnegie Prize (1939)[11]
  • Erasmus-díj (1960)[11]
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1975)[12]
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1977)[11][13]
  • Művészeti Wolf-díj (1981)
SírhelyeSaint-Paul-de-Vence (Valentina Brodsky)[14]
A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Chagall témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Judel Pen: Chagall

Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, oroszul: Марк Захарович Шагал, Мойше Хацкелевич Сегалов) (Vityebszk, Orosz Birodalom, 1887. július 7. – Saint-Paul-de-Vence, Franciaország, 1985. március 28.) orosz-zsidó származású, honosított francia festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Apja heringkereskedő, anyja eladó volt Vityebszkben. Életének e szakaszára mint szegény, de boldog időszakra utal a későbbi műveiben. 1906-ban kezdett festészetet tanulni Jugyel Pen, egy helybeli művész keze alatt, majd néhány hónappal később, 1907-ben Szentpétervárra költözött és különböző iskolákban festészetet tanult. Nyikolaj Rörich (Николай Рерих) volt a mestere a Művészettámogatók Társaságának iskolájában, ahol találkozhatott minden festészeti iskola és stílus képviselőjével. 1908 és 1910 között Jelizaveta Zvanceva magániskolájában Leon Szamojlovics Bakszt volt a mestere.

1910-ig élt Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel tartózkodhattak, egyszer egy rövid időre bebörtönözték. Rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-ben megismerkedett későbbi feleségével, Bella Rosenfelddel, egy jómódú ékszerész lányával. 1910–1914 között támogatója, Makszim Moiszejevics Winawer ösztöndíjának köszönhetően Párizsban élt, a Montparnasse közelében. Barátja lett – többek között – Guillaume Apollinaire, Robert Delaunay és Fernand Léger. Részt vett a Sturm 1914-es berlini kiállításán, és azonnal ismert festővé vált. Visszatért Vityebszkbe, és 1915-ben feleségül vette menyasszonyát, Bellát, akitől 1916-ban lánya született, Ida.

Az első világháborúban katonáskodott. 1918-ban a Párizsból ismert Lunacsarszkij a Vityebszki kormányzóság művészeti ügyeinek népbiztosává nevezte ki. A politizálás nem tetszett neki, így 1919-ben már Moszkvában dolgozott, az Állami Zsidó Színháznál, majd 1923 őszén a családjával Párizsba költözött. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot. A német megszállás elől egy ideig Marseille-ben rejtőztek, majd Spanyolországon és Portugálián át Amerikába menekültek. 1941 és 1947 között New Yorkban élt. 1944. szeptember 2-án meghalt felesége, szeretett társa, alkotásainak visszatérő alakja. 1946-ban visszatért Európába, és 1949-ben a franciaországi Saint-Paul-de-Vence-ban telepedett le.

Életének ezen intenzív szakaszában újra felfedezte az élénk, vibráló, életteli színeket; az alkotásai témáit a szerelem és az életöröm adta. Ekkor kezdett el foglalkozni szobrászattal, kerámiával, üvegfestéssel. 1952-ben újra megnősült, felesége Valentina Brodsky lett. Többször utazott Görögországba és Izraelbe. 1960-ban alkotta a jeruzsálemi Hadassa egyetemi klinika zsinagógájának üvegablakát. Élete utolsó éveit Saint-Paul-de-Vence-ban töltötte. Itt halt meg, és itt is temették el.

Emlékezete[szerkesztés]

1973-ban Nizzában megnyílt a Musée National Message Biblique Marc Chagall (Chagall Múzeum). A nevét viselő vityebszki múzeumot csak 1997-ben alapították, az egykori lakóházában – a szovjet időkben Chagall nemkívánatos személy volt. Itt csupán műveinek másolata látható.

2005. szeptember 16-tól október 30-ig Szegeden, Nizza testvérvárosában állították ki a művész Odüsszeiához készített litográfia-sorozatát és három olajfestményét.[15]

Művészete[szerkesztés]

Chagall nem sorolható be a századeleji avantgárd egyik irányzatába sem. Ugyanakkor hatása kétségtelenül nagy volt mind a szürrealistákra, mind az expresszionistákra.

Emlékképeket, bensőjén átszűrt meseszerű fantáziavilágot, és nem a látható valóságot ábrázolta. Műveiben a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelműek. Életműve elsősorban ifjúsága emlékeiből táplálkozik, Vityebszk zsidónegyedének rituális életéből, a szegénység vidám, szomorú költészetéből.

Művészetét általában három szakaszra bontják. Az első az 1907–10 közötti korszak, amelyben tematikáját sötét színekkel, hagyományos eszközökkel jeleníti meg. 1911-től a kubista térarchitektúra és a modern színelmélet szabályai szerint ábrázol. Az 1930-as évektől pedig jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, szerelmespár, kecske, hal, …) minden formai kötöttség nélküli szabadsággal, ugyanakkor lelki viharokkal telve kerülnek a képre.

Kötetei magyarul[szerkesztés]

  • Életem; franciából ford. G. Beke Margit, utószó Körner Éva; Gondolat, Bp., 1970

Galéria[szerkesztés]

  • Holdkóros, 1911-1912. között
    Holdkóros, 1911-1912. között
  • Színes ólomüvegablak, Hadassah Kórház, Jeruzsálem
    Színes ólomüvegablak, Hadassah Kórház, Jeruzsálem
  • Színes üvegablak, Kent
    Színes üvegablak, Kent

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b 4689586
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Marc Chagall (holland nyelven)
  4. ↑ Marc Chagall (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ RKDartists (holland nyelven)
  8. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  9. ↑ Dictionary of Artists' Models, Rosenfeld, Bella, 462
  10. ↑ 118519980
  11. ↑ a b c https://www.galerie-meinlschmidt.de/kuenstler-2/marc-chagall/, 2022. július 10.
  12. ↑ http://www3.huji.ac.il/htbin/hon_doc/doc_search.pl?search, 2017. március 6.
  13. ↑ https://artinwords.de/marc-chagall-lebenslauf-biografie/, 2022. július 10.
  14. ↑ Find a Grave (angol nyelven)
  15. ↑ Megnyitották a Chagall-tárlatot Szegeden. [2009. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.)

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
  • Raymond Cogniat: Az École de Paris. In: A művészet története : a századvég és a századelő. Budapest : Corvina, 1988. 189-212. p. ISBN 963-13-2393-5

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marc_Chagall&oldid=25604935”