Lónyay család

Lónyay család (Nagy Lónyai és Vásáros-Naményi.) Törzsökös ősi magyar család, mely a történészek szerint a Keme nemzetségből eredt, más források szerint, a Csák nemzetségből, Karácsonyi János a honfoglalás korában élő Keczel (Ketel) vezértől eredő Koppán nemzetségből származtatta a családot.

Története[szerkesztés]

Legelső ismert őse Gurg (György) de Lóna volt, aki 1032-ben Béla herceggel menekült Lengyelországba, s onnan vele visszatérve 1061-ben I. Béla király minden azelőtt tulajdonát képező birtokába visszahelyezte.

IV. Béla király korában élt a Lónyayak ősei közül László, kit a király a bécsújhelyi csatában tanúsított vitézségéért (e csatában apja és testvére is elhunyt) az I. Béla király által adományozott birtokokban megerősítette.

1271-ben fent nevezett László fia volt Berenczei Nane (Nane de Berenche), a Szatmár vármegyei Berencze helységben birtokos nemes. Az ő fia volt Jakab comes, ki V. István király korában élt, és 1291-ben Szatmár vármegye főispánja volt.

E Jakab-tól vezethető le a család egyenes ági leszármazása okmányokkal igazolhatóan is.

Jakab feleségül vette a Rosd nemzetségből származó Rusdi Mihály özvegyét, mely által IV. László király 1285-ben Berenczei Jakab főispánnak adományozta Lónya helységet, az ő gyermekei és unokái már e birtokukról nevezik magukat Lónyay-aknak.

A Lónyay család tuzséri ágának története a 18. században kezdődött, amikor birtokként kapták meg Tuzsért. Az első birtokos feltehetően Lónyay Zsigmond volt, aki már 1743-ban Tuzséron élt feleségével, Pogány Klárával. Fiai: Ferenc 1792-ben az egyház kurátora lett. Zsigmond és Klára házasságából született még egy lány, Florentina (†1808. augusztus 10.), aki később a kastélyt építtető Lónyay Jánosnak (†1809. február 8.) lett a felesége. Fiuk: Lónyay Gábor (*1778. március 28.), akit 1817-ben Ung megye főispánjává választottak. Ezen kívül a Tiszán inneni református Egyházmegye és a sárospataki főiskola főgondnoka is volt. Prónay Piroska bárónővel kötött házasságából hat gyermeke született, közülük Amália (†1806. november 10-én, néhány éves korában halt meg. Fia: Lónyay Gábor (†1824. május 8., legidősebb gyermeke Lónyay Florentina (†1802. április 25., †1885. október 25.) volt, aki félénk, bátortalan, mély érzésű gyermek volt. 1811-től húgával Piroskával a bécsi Steinacher családnál nevelkedtek, ahol kegyetlen szigorban volt részük. Talán ez késztette a félénk lánykát a naplóírásra is, melyben nyomon követhető belső világának fejlődése, érzelmeinek rezdülése. Férje, Lónyay János, akitől hat gyermeke született: Albert (*1823. április 30.), János (1828. június 29.), Lónyay Menyhért (*1822. január 6., †1884. november 3.), Bereg vármegye az 1843-as és 1847-es országgyűlésre is egyhangúlag választotta meg követének. 1845-ben vette feleségül Kappel Emíliát (†1888. október 20.). Házasságukból öt gyermek született: Gábor (*1851. október 8.) és Emília Malvina (*1856. augusztus 4.), Menyhért (*1849. augusztus 20., †1884. március 8.), felesége Forgách Margit, aki egyenes ági leszármazottja volt a Nagy Fejedelem kuruc generálisának, gróf Forgách Simonnak. Menyhértnek és Margitnak négy gyermeke született közülük az első három még az 5 éves kort sem érte meg, István (*1874. november 4.), Anna (*1879. szeptember 24., Márta (*1880. május 13.). 1880-ban a sokszoros bánat után érkezett meg a család utolsó csemetéje: Lónyay Pálma, születése után négy évvel meghalt édesapja Abbáziában, agyrázkódásban. 1901. június 8-án férjhez ment Odescalchi Jenő Zoárdhoz. Ezzel a házassággal fonódik össze a Lónyay és a Odescalchi család története. Édesanyja újra férjhez ment Alapi Salamon Tódorhoz, aki hozta magával lányát, Salamon Ellát is, aki 1894. szeptember 14-én a hipnotizőr Neukomm Ferenc produkciója közben szívszélhűdést kapott és meghalt. A tragikus esemény híre hamar szárnyra kelt Krúdy Gyula írása révén, a helyi és külföldi sajtó nyomán.

A legismertebb Lónyayak[szerkesztés]

I. Albert: 1504-ben a Magyar Királyság követe volt a Velencei Köztársaságban.
VII. István (1547–1615): Tokaj és Szatmár várának kapitánya. Báthory Katalint vette feleségül, akivel nagy birtokot kapott. Az ő fia volt I. Zsigmond, Lónyay Anna apja.
I. Zsigmond (1593–1652): Bethlen Gábor tanácsosa és vezére. 1626-ban ő írta alá a pozsonyi békét, és nagy érdeme volt a linzi béke megkötésében is. Mint Kraszna vármegye és Bereg vármegye főispánját a protestánsok nádori méltóságra jelölték, II. Ferdinánd pedig bárói méltóságra emelte. Férfi utód nélkül hunyt el.
Lónyay Anna, I. Zsigmond egyik leánya Kemény János erdélyi fejedelem felesége volt.
Lónyay Menyhért, akit 1871. augusztus 3-án grófi rangra emeltek, 1871–72 között Magyarország miniszterelnöke volt.
A család egy másik ága: Lónyai Ödön (1834–1885) fiai, Gábor (1861–1917) és Elemér (1863–1946), akik 1896. október 29-én kapták meg a grófi címet. Lónyay Elemér 1900-ban feleségül vette Stefánia belga királyi hercegnőt, Rudolf trónörökös özvegyét. 1917. február 9-én IV. Károly király Lónyay Elemér grófot hercegi (Fürst) rangra emelte.