Lingua franca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lingua franca
Beszéliknincs beszélője
TerületTunézia, Földközi-tengeri szigetek
NyelvcsaládPidzsin nyelvek
   újlatin alapú
    lingua franca
ÍrásrendszerLatin ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalossehol nem volt hivatalos
Gondozzanincs szabályozva
Nyelvkódok
ISO 639-3pml
A „Lingua franca” lehetséges további jelentéseiről lásd: Közvetítőnyelv.

A lingua franca, más néven franco vagy sabir a Földközi-tenger körzetében használt kevert nyelv volt, amely közvetítőnyelvként szolgált, főleg a kikötőkben.

Egyes feltevések szerint már a keresztes hadjáratok idejében jelent meg (11–13. század), de főleg abban a időszakban terjedt el, amikor Velence és Genova uralták gazdaságilag a térséget (13. század), és használata a 19. század közepéig tartott.[1][2][3] Főleg európai kereskedők használták török és arab partenereikkel,[2] de tengerészek is, valamint francia diplomaták az algíri és tuniszi elöljárókkal a francia megszállás előtt.[3] Elsajátították olyan keresztények is, akiket magrebi muzulmán kalózok fogtak el és rabszolgákként adtak el ezeken a területeken. Ezen a nyelven kommunikáltak velük a fogvatartóik.[4][5]

Általában úgy tekintik, hogy a lingua franca ugyanaz a nyelv, amely a sabir elnevezéssel létezett.[3][6][7] A lingua franca elnevezés latin és olasz,[1] és egyes szerzők szerint eredetileg a középkori latin nyelvet nevezték így,[8] de mások szerint a franca jelző onnan ered, hogy a közel-keletiek „frankok”-nak nevezték az európaikat.[2] A sabir elnevezés a saber ’tudni’ spanyol,[9] portugál, katalán és okcitán főnévi igenévből származik.

Úgy a lingua franca, mint a sabir elnevezés tágabb értelmezést is kapott, beleértve nyelvészeti szakszavakként is. A lingua franca szókapcsolat általánosan „közvetítőnyelv” jelentéssel is használatos, azaz különböző anyanyelvű beszélők közötti kommunikációban használt nyelvet is jelent, beleértve ha nem kevert nyelv.[1][7][8][10][11] A francia nyelvészetben a sabir terminust használják „közvetítőnyelv” jelentéssel is, de csak kevert nyelvet értenek alatta. Ugyanakkor a francia köznyelvben pejoratív jelentése van, egymástól elütő elemekből álló, nehezen érthető nyelvezetet neveznek így.[12]

Jellegzetességei[szerkesztés]

Egyes szerzők úgy tekintik, hogy a lingua franca az első dokumentált pidzsin,[13] mégpedig az egyetlen újlatin pidzsin, olyan értelemben, hogy szókészlete főleg újlatin.[3] Viszont mások szerint különbözik a pidzsinektől,[14] amelyek rendszerint csak két nyelv között keletkeztek, vagy olyanok között, amelyeknek csak egy szupersztrátum nyelvük volt.[15]

A lingua francára elsősorban az jellemző, hogy viszonylag sok nyelvből származik a szókészlete, és közöttük nem lehet csak egyet szupersztrátumként azonosítani. Innen származik a francia nyelvészetben a lingua franca másik nevének, a „szabir”-nak az általánosítása az ilyen típusú, és ezzel a pidzsinektől különböző nyelvekre.[16] A lingua francának többnyire újlatin nyelvekből vannak a szavai, az olaszból,[3][7] a spanyolból, a katalánból, az okcitánból, a franciából és a portugálból.[6][9] Vannak még görög, török és arab szavai is, amelyek jövevényszavaknak számítanak, amennyiben a lingua franca újlatin nyelvnek tekintett.[3] Azonban szemantikai szempontból ez a szókészlet nagyon korlátozott, általában a kereskedelemre és a hajózásra.[6][9] Ezért a kereskedelmi nyelvek közé sorolják, olyan értelemben, mint a pidzsineket.[17]

Ez a nyelv nem volt egységes, több területi változata volt. Például a tuniszi közelebb állt az olaszhoz, az algíri pedig a spanyolhoz.[18]

Grammatikai szerkezete kezdetleges, mondattana néhány szókombinációra vonatkozó szabályból áll.[6] Sokkal analitikusabb, mint a forrásnyelvei, ami az alábbi vonásokból tűnik ki:[19]

  • Nem jelzi a számokat végződésekkel, pl. Questi Signor star amigo di mi ’Ezek az urak barátaim’ (szó szerint ’Ezek úr lenni barát tulajdonviszonyt kifejező újlatin elöljárószó én’).
  • Csak az -o-ra végződő mellékneveknek van nőnemű alakja is: bono, bona ’jó’, de prudente ’elővigyázatos’.
  • A személyes névmásoknak nincsenek különböző alakjaik alanyi, illetve tárgyi és határozói funkció szerint. Például mi jelentése ’én’ és ugyanakkor ’engem’.
  • Az igét illetően:
  • Csak két igeidőt fejez ki egyszerű alakkal:
  • A jelen időt az újlatin főnévi igenév alakja fejezi ki, amelynek ebben a nyelvben csak két végződése lehet, -ar vagy -ir, pl. mi andar ’megyek’, ti andar ’mész’ stb.
  • A múlt időt az újlatin múlt idejű melléknévi igenév alakja adja, pl. mi andato ’mentem’.
  • Egyetlen alakja van minden személyben. Például az andar ’menni’ ige alakjai jelen időben: mi andar, ti andar, ellou/ella andar, noi andar, voi andar, elli andar.
  • A melléknévi igenévnek nőnemű alakja is van, az -ato, -ata vagy az -ito, -ita végződésekkel, pl. andato, andata, fazito, fazita ’tett, csinált’.
  • A jövőbeli cselekvést és a kívántat ugyanaz a körülírás fejezi ki: bisogno mi andar ’menni fogok’ vagy ’menjek’ (szó szerint ’szükség én menni’).
  • A felszólítást a személyes névmás nélkül használt főnévi igenév fejezi ki: andar! ’menj!, menjünk!
  • A star létige a szenvedő igenem segédigéje is.

E nyelv hangtana a legközelebb az olaszéhoz áll.[3]

Dokumentáltsága[szerkesztés]

A lingua franca nem volt írott nyelv. Megjelenik mégis írásban szórványosan, főleg többé-kevésbé hű szövegrészletekben, például Carlo Goldoni, Lope de Vega, Pedro Calderón de la Barca, Molière egyes vígjátékaiban. Az utóbbi Úrhatnám polgár című komédiájában van egy hű szövegpélda:[20][21]

Lingua franca Magyar (szó szerint) Magyar
Se ti sabir,
Ti respondir;
Se non sabir,
Tazir, tazir.

Mi star Mufti.
Ti qui star ti?
Non intendir,
Tazir, tazir. 		„Ha te tudni,
Te válaszolni;
Ha nem tudni,
Hallgatni, hallgatni.

Én lenni mufti.
Te ki lenni te?
Nem érteni,
Hallgatni, hallgatni.” 		„Ha tudod,
Válaszolj;
Ha nem tudod,
Hallgass, hallgass.

Én vagyok a mufti.
Te ki vagy?
Ha nem érted,
Hallgass, hallgass.”

Részletesebb forrás a lingua francáról egy rövid, 1830-ban szerző jelzése nélkül megjelent könyvecske, amely előszavában nagyon röviden leírja a nyelvet. Ezt egy lingua franca – francia szószedet követi és egy kétnyelvű társalgási rész. A munka csak az Algírban beszélt nyelvváltozatra korlátozódik, és azon franciáknak szánt, akik odamennek meghódítani a leendő gyarmatot.[22]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Bussmann 1998, 687. o.
  2. ↑ a b c Jarceva 1990, Ли́нгва фра́нка (Lingua franca) szócikk.
  3. ↑ a b c d e f g Sala 1989, 281. o.
  4. ↑ Dictionnaire de la langue franque (A lingua franca szótára), 5. o.
  5. ↑ Egy ilyen fogoly, Emanuel d’Aranda, szabadulása után könyvet írt fogságáról, amelyben megemlítette a lingua francát és néhány szót idézett belőle. Címe Relation de la captivité et liberté du sieur Emanuel d’Aranda, jadis esclave à Alger (Emanuel d’Aranda úr, egykor algíri rabszolga elbeszélése fogságáról és szabadulásáról). 3. kiadás. Bruxelles: Jean Mommart. 1662.
  6. ↑ a b c d Bidu-Vrănceanu 1997, 425. o.
  7. ↑ a b c Dubois 2002, 285. o.
  8. ↑ a b Kálmán – Trón 2007, 35–36. o.
  9. ↑ a b c Constantinescu-Dobridor 1998, sabir szócikk.
  10. ↑ Crystal 2008, 282. o.
  11. ↑ Constantinescu-Dobridor, lingua franca szócikk.
  12. ↑ TLFi, sabir, szócikk, C pont.
  13. ↑ Például Bussmann 1998 (687. o.).
  14. ↑ Például Bidu-Vrănceanu 1997 szerint (425. o.).
  15. ↑ Crystal 2008, 369. o.
  16. ↑ Dubois 2002, 415. o.
  17. ↑ Bussmann 1998, 687. és 1022. o.
  18. ↑ Dictionnaire de la langue franque, 6. o.
  19. ↑ Dictionnaire de la langue franque (7–8. o.) és Sala 1989 (281. o.) nyomán. o.
  20. ↑ Cibois 2012.
  21. ↑ Ez a szöveg török nyelvűként van megnevezve, és Jourdain úr, az úrhatnám polgár lányának a kedvese énekli el a török szultán fiának adva ki magát, valamint muftinak (jogi tanácsadónak) titulálva önmagát. Azért teszi, hogy feleségül vehesse a lányt, mert Jourdain úr nem akarja polgárhoz adni. A szöveg elhangzásának alkalma egy énekes és táncos „szertartás”, amely alatt a „mufti” úgymond török nemesi címet adományoz Jourdain úrnak (4. közjáték, a 4. és az 5. felvonás között).
  22. ↑ Dictionnaire de la langue franque, 10. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lingua_franca&oldid=26816190”