Az SC Kreuzstraßl csapatában kezdte a labdarúgást, majd SC Zwiesel korosztályos csapatában folytatta. 1968 szerződött a TSV 1860 München együtteséhez. 1970-ben a Schalke 04 játékosa lett. 1971. tavaszán bundabotrányba keveredett több csapattársával. Először örökre eltiltották a játéktól, de később ezt egy évre csökkentették az eltiltást.[1]1972-ben nyugatnémet kupát nyert a Schalkéval. Az 1975–76-os idényben a Bundesliga gólkirálya lett 29 góllal. 1981-ben az 1. FC Kölnhez igazolt, ahol 1983-ban nyugatnémet kupát nyert az együttessel. Utolsó klubja 1984 és 1988 között a VfL Bochum volt. Összesen 535 élvonalbeli Bundesliga mérkőzésen szerepelt és 268 gólt szerzett. Ezzel az örökgóllövő listán Gerd Müller mögött a második helyen áll.[2] A Schalke 04 színeiben 182 bajnoki gólt ért el, amely máig klubrekord.[3]
1988-as visszavonulása után utolsó klubjánál, a VfL Bochumnál tevékenykedett segédedzőként egy idényen keresztül. 1989 és 1995 között a Schalke 04 csapatánál edző. Az első három idényben segédedző volt az első csapatnál, az utolsó három szezonban a második csapat szakmai munkáját irányította. Közben két alkalommal, 1990-ben és 1992-ben az első csapat ideiglenes vezetőedzője volt egy rövid ideig. Jelenleg saját labdarúgóiskolát működtet.[5]
