Kerámia
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2007 augusztusából) |
A kerámia a görög kerameia („kiégetett”) szóból származik. Egykor csak az agyagból, döntően kaolinból rideggé, keménnyé kiégetett tárgyakat nevezték kerámiáknak, manapság a legtöbb olyan szervetlen, nemfémes, szilárd anyagot, amit nagy hőmérsékleten állítanak elő. Ebben az értelemben kerámiák az olyan oxid-, foszfát-, fluorit-, karbid-, de akár szulfidtartalmú termékek is, amelyek tulajdonságai és alkalmazhatósága a hagyományos, szilikát alapú kerámiákétól lényegesen eltérhetnek.
A kerámiák csoportosítása[szerkesztés]
A kerámia termékeket négy csoportra szokás felosztani:
- szerkezeti kerámiák - téglák, csövek, kemencebélések
- hőálló anyagok - paplanok, szigetelések
- fazekas termékek - kőagyag-, porcelán-, cseréptermékek
- funkcionális kerámiák - fúvókák, implantátumok, urán-oxid pasztillák
A funkcionális kerámiák osztályozása[szerkesztés]
A funkcionális kerámiák tovább csoportosíthatók három alcsoportba:
- oxidok - alumínium-oxid, berillium-oxid, cérium(IV)-oxid
- nem-oxidok - karbidok, boridok, szilicidek, nitridek
- kompozit-anyagok - kerámia-mátrix kompozitok
Ma Magyarországon[szerkesztés]
Kerámiaművészetből 1964-ben indult el Gmundenben a nemzetközi szimpozionmozgalom. 1969-ben volt az első szimpozion Siklóson. 1968-ban megrendezték az I. Országos Kerámia Biennálét Pécsett. Az 1970-es évektől a Kecskeméti Kerámia Stúdió jelenítette meg a nemzetközi kerámiaművészet élvonalát a magyar művészek számára. A Nemzetközi Kerámia Stúdió a mai magyar kerámiaművészet fontos színhelye. Eredményeiről rangos kiállítások tanúskodnak (Iparművészeti Múzeum 1995, Vigadó Galéria 1998, Kerámia Fesztivál). 1999-ben jelentős kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeum az 1968 körüli termékekből. 2000-ben a Gödöllői Királyi Kastélyban 5 kontinens kerámiaművészetét mutatták be.
Kerámiaművészetet a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen lehet tanulni.
Irodalom[szerkesztés]
- Művészeti lexikon. 2. köt. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966. Kerámia lásd 599. p.
- Művészeti Kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest: Corvina, 2006. Kerámia szócikk lásd 113. p. ISBN 963-13-5534-9
További információk[szerkesztés]
