Kemény István (szociológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szociológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kemény István (egyértelműsítő lap).
Kemény István
1972-ben
1972-ben
Született1925. augusztus 14.[1]
Kaposvár
Elhunyt2008. április 14. (82 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaSzamosvölgyi Flóra (1949–1975)
Passuth Krisztina (1989–2008)[3]
Foglalkozása
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (2003)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kemény István (Kaposvár, 1925. augusztus 14. – Budapest, 2008. április 14.) Széchenyi-díjas magyar szociológus.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Apja vasúti mérnökként a MÁV szolgálatában állt, míg horvát származású édesanyja tanítói végzettsége ellenére háztartásbeli volt. Négyéves korától Budapesten élt. Öten voltak testvérek. Középiskolai tanulmányait 1935 és 1943 között a Budapesti Érseki Katolikus Gimnáziumban végezte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára nem vették fel, mert nem tudott igazolni négy keresztény nagyszülőt, ezért 1943 szeptemberétől a Bölcsészettudományi Kar fizika–kémia szakos hallgatója lett, s felvette az összes orvosi tárgyat, amikből vizsgázott is. A háborút követően, 1946-ban félbehagyta orvosi tanulmányait.[4][5]

1947–1948-ban a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa volt. 1948 és 1957 között középiskolai tanárként dolgozott. 1957-ben két évre bebörtönözték, 1959-től 1961-ig fordítóként tevékenykedett. 1970 és 1973 között az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa volt. 1973-ban publikációs tilalom alá helyezték. 1973 és 1976 között szabadfoglalkozású szociológusként tevékenykedett.

1977-ben Párizsba emigrált fiával, 1978-tól 1981-ig a Maison des Sciences de l'Homme, 1983 és 1990 között az École des hautes études en sciences sociales munkatársa, a Magyar Füzetek szerkesztője volt. 1980-tól 1990-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársaként dolgozott. 1990-ben hazatért. 1992-től a Magyar Szociológiai Társaság elnöke, 1993-tól alelnöke volt. 1990 és 1992 között az MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadója, egy éven át az intézet igazgatója volt. 1990-től Demszky Gábor budapesti főpolgármester főtanácsadója volt.

1994-ben megkapta a szociológiai tudományok doktora címet. 1994-ben Nagy Imre-emlékplakettel, 2003-ban Deák Ferenc- és Széchenyi-díjjal tüntették ki.

Kemény István tudományos igényességének és érzékeny emberi figyelmének köszönhetően kezdődhettek el Magyarországon a szegénység- és cigánykutatások már az 1960-as évek végén, és munkájában mindig a hitelességre törekedett, nem ismert megalkuvást. Ezért kellett tizenhárom évre az emigrációt választania, de az elsők között települt haza, amikor már lehetett.

Hazatérve a főváros foglalkoztatáspolitikai helyzetéről, a Budapesten élő cigányok népességi mutatóiról, életkörülményeiről készített kutatásokat, s ezek alapján fogalmazott meg ajánlásokat is, így például a cigányok munkajogi védelmét ellátó centrum, valamint állásközvetítő szolgálat felállításának szükségességét, és a cigány népesség felnőttoktatásban való részvételének ösztönzését szorgalmazta.

Hagyatékának jelentős része a Blinken Nyílt Társadalom Archívumban található.[6] 2015-ben az archívum felkérésére Elbert Márta portréfilmet rendezett a szociológusról.[7]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Parasztságunk útja (1947)
  • Társadalmi rétegződés Magyarországon (Mód Aladárnéval, Ferge Sándornéval és Láng Györgynével, 1966)
  • Elméletek a társadalmi rétegződésről (1969)
  • A Csepel Vas- és Fémművek munkásai (társszerző, 1970)
  • Pest megye munkásai (társszerző, 1970)
  • A gazdasági vezetők magatartása (1970)
  • A szexuális élet szociológiája (szerk., 1972)
  • Az alacsony jövedelmű népesség életkörülményei Magyarországon (1972)
  • A magyarországi cigány lakosság (1976)
  • Ouvriers Hongrois (1985)
  • Magyar munkástanácsok 1956-ban (1986)
  • Velük nevelkedett a gép (1990)
  • Közelről s távolból (1991)
  • Vagyongazdálkodás, városrehabilitáció és lakáspolitika (1991)
  • Szociológiai írások (1992)
  • A cigányok Magyarországon; összeáll. Kemény István "A roma népesség helyzete" címmel 1997. nov. 19-én rendezett konferencia előadásai alapján; MTA, Budapest, 1999 (Magyarország az ezredfordulón I. Rendszerváltozás: piacgazdaság, társadalom, politika)
  • A magyarországi romák (szerk., 2000)
  • A romák/cigányok és a láthatatlan gazdaság (szerk., 2000)
  • Cigány gyerekek az általános iskolákban (társszerző, 2002)
  • A magyarországi cigányság 1971–2003 (társszerző, 2004)
  • Előadások a magyar társadalomfejlődés szociológiájáról; összeáll. Gábor Kálmán, szerk., szöveggond., jegyz. Kende László; Belvedere Meridionale, Szeged, 2010
  • ...és a 49 méteres rövidhullámon. Kemény István jegyzetei a Szabad Európa Rádióban, 1980-1990; vál., szerk. Dávid János et al., jegyz. Kőszeg Ferenc, Osiris, Budapest, 2010

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  3. ↑ Apám már kiment a divatból – Passuth Krisztinával beszélgetett Borzák Tibor Szabad Föld, 2017. december 20.
  4. ↑ Szabari Vera (2008). „Kemény István életút interjúja (Megemlékezés)”. Szociológiai Szemle (2). (Hozzáférés: 2023. április 8.)  
  5. ↑ (2010) „Batár Attila és Kemény István 1990-es beszélgetése (II)”. Holmi 22 (3). (Hozzáférés: 2023. április 8.)  
  6. ↑ HU OSA 368 István Kemény Personal Papers (Kemény István iratai) (angol nyelven). OSA Archivum / Collections Catalog. (Hozzáférés: 2021. június 17.)
  7. ↑ Kemény István hagyatéka az OSA Archivumban | OSA Archivum. www.osaarchivum.org. (Hozzáférés: 2021. június 17.)

Források[szerkesztés]

  • Elhunyt Kemény István szociológus Népszabadság Online, 2008. április 16.
  • Isten éltessen, Pista! Kemény István 60. születésnapjára; szerk. Havas Gábor, Kenedi János, Kozák Gyula; s.n., s.l., 1985

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kemény_István_(szociológus)&oldid=26990048”