Kaszre-Sirin
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Kaszre-Sirin | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Irán |
| Jogállás | város |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 18 473 fő (2016) |
| Tszf. magasság | 363 m |
| Világörökségi adatok | |
| Kritériumok | UNESCO 1997. MÁJUS 22 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 34° 30′ 56″, k. h. 45° 34′ 45″Koordináták: é. sz. 34° 30′ 56″, k. h. 45° 34′ 45″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kaszre-Sirin témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kaszre-Sirin (Qasr-e Chirin, újperzsa nyelven قصرشيرين) város Iránban, Kermánsáh tartományban. A nevének jelentése a szépség vára.
Fekvése[szerkesztés]
Teherántól 761 km-re fekvő település.
Története[szerkesztés]
A település már az ókorban is nagy forgalmú csomópont volt. Itt tartották pihenőjüket a Bagdad-Hamadán úton Mezopotámia felé tartó tevekaravánok. Virágkorát azonban a Szasszanida-korban élte. Később arabok, törökök és kurdok egymást váltva fosztogatták.
A 19. század elején a város északi részén erődöt építettek, hogy ezzel biztosítsák a Kerbalába tartó zarándokseregek és a város békéjét.
Műemlékek[szerkesztés]
A várostól északkeletre található műemlék a Csahar Kapu (Chahar Qapu), a szasszanida kor egyik templomának maradványa látható. Északabbra viszont II. Khosro király (590-628) várának romjai láthatók, melyet a király még hitvese Sirin számára épített, vagy a Ban Qal'eh nevű kőtömb és a karavánszeráj maradványai.
A helyszín az UNESCO 1997. május 22-i indikatív listáján szerepelt.
Legutóbbi ásatások:
A Qasr-e Chirin helyszínét először 1891-ben, majd 1910-ben tárták fel.
A 2006-ban végzett ásatások az Uruk-időszakból (ókori mezopotámiai civilizáció) származó agyagokat fedezték fel. Az ásatások során minden korszak nyomai megtalálhatók a Méd-Elamit időszak, az Achaemenid periódus3 óta.
A negyven kilométer hosszú falat, amelyet Khosro Parviz épített a város védelmére, ugyanazon ásatások során fedezték fel. Ez a fal túlmutat az Irak határán. A Sassanid-időkben ásott csatorna Irakban végződik. Az Alvand-folyó vize egy áron keresztül Irakba vezetett. A stukkóval borított kőcsatornát az öntözés területén végzett építészet egyik remekművének tartják.
Források[szerkesztés]
- M. Streck: Ḳaṣr-i Shīrīn. In: Martinus Theodorus Houtsma (Hrsg.): E. J. Brill's First Encyclopaedia of Islam, 1913–1936. Band 4. Brill, Leiden 1993, ISBN 978-90-04-09790-2, S. 804 ff. (englisch, eingeschränkte Vorschau in der Google-Buchsuche).
