Karl Christian Friedrich Krause
| Karl Christian Friedrich Krause | |
 | |
| Született | 1781. május 6.[1][2][3][4] Eisenberg |
| Elhunyt | 1832. szeptember 27. (51 évesen)[1][2][3][5][6] München |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Jénai Egyetem |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Christian Friedrich Krause témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Karl Christian Friedrich Krause (Eisenberg, 1781. május 6. – München, 1832. szeptember 27.) német filozófus.
Élete[szerkesztés]
A Jénai Egyetemen tanult teológiát, de azonkívül matematikát és Fichte és Schelling mellett filozófiát is; ugyanott habilitáltatta magát magántanárnak 1802-ben. 1806-ban Drezdában szabadkőműves lett, és a szabadkőművességben látta az emberiség szövetségének továbbfejlesztő csíráját. De a szabadkőművesség titkolózásai ellen polemizálván, a páholy kizárta. Fichte halála után 1814-ben Berlinben lett magántanár, de hiába folyamodott tanárságért. 1816-ban visszatért Drezdába, itt kikelt két művében a német filozófiai műnyelv ellen és maga csinált magának műszókat. Sok hányattatás után Göttingenbe került, ahol 1824-ben magántanár lett. Itt sem adnak neki rendes tanárságot. 1831-ben Münchenbe költözött és ott akarta magát habilitáltatni. De a rendőrség varázslat (!) miatt vizsgálatot indított ellene, és amikor eme nevetséges vádat elejtették és a müncheni egyetem tanárai kedvezően nyilatkoztak tanárrá kinevezése mellett, Schelling akadályozza meg a kinevezést. Nem is vehette volna hasznát, egy év múlva meghalt.
Krause külön filozófiai rendszer megalapítója, melynek főleg Belgiumban, Spanyolországban és Dél-Amerikában akadtak követői. Legnevezetesebb tanítványai Ahrens, Tiberghien nevezetes logikus, Lindemann, Altmeyer Bouchetté, Duprat, Leonhardi, Mönnich, Oppermann, Röder, Schliephake, a spanyol del Rio J. S., akinek sok társa Spanyolországban hirdeti Krause filozófiáját és támadja a jezsuitákat. A híres pedagógus Fröbel is Krause hatása alatt állott. Krause a Kant indította fejlődésnek, Fichte, Schelling és Hegel mellett, egyik önálló tagja rendszerét panenteizmusnak nevezi. Részint ő, részint tanítványai a filozófia egész rendszerét dolgozták fel, és főleg a társadalom problémáinak fejtegetésére fordítottak nagy gondot. Előadásait, hátrahagyott iratait kiadták Leonhardi Leutbeche és mások 1834 és 1848 között.
Főbb művei[szerkesztés]
- Abriss des Systems der Logik als phil. Wissenschaft (1828)
- Vorlesungen über das System der Philosophie (1828, 2 kiad., 1869)
- Abriss des Systems der Philogophie des Rechts (1828)
- Vorlesungen über die Grundwahrheiten d. Wissenschaft (1829)
- System der Rechtsphilosophie (kiadta Röder, 1874)
- Vorlesungen über Aesthetik (1882)
- System der Aesthetik (1882)
- Vorlesungen über synthetische Logik (1884)
- Einleitung in die Wissenschaftslehre (1885)
- Vorlesungen über angewandte Phil. der Geschichte (1885)
- Abriss des Systems der Phi. (1886)
- Grundriss der Gesch. d. Phil (1887, kiadták Hohlfeld és Wünsche)
Magyarul[szerkesztés]
- Johann Gottlieb Fichte: Tudománytan nova methodo. Karl Christian Friedrich Krause jegyzetei alapján, 1798/1799; ford. Weiss János; Jelenkor, Pécs, 2002 (Zétémata)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ Internet Philosophy Ontology project (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
