Kamassz nyelv
| kamassz | |
| Beszélők száma | 0 fő |
| Nyelvcsalád | Uráli nyelvcsalád Szamojéd nyelvek Déli szamojéd nyelvek kamassz-szölkup csoport Kamassz |
| Írásrendszer | írás nélküli |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | sehol |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-3 | xas |
A kamassz nyelv az uráli nyelvcsalád legújabban kihalt tagja. 1985-ben a Sziktivkari Finnugor Konferencián még bemutatták a konferencia résztvevőinek az utolsó kamassz asszonyt, aki bár nem beszélt folyékonyan, mégis emlékezett még nagyszüleinek nyelvéből néhány mondatra. Plotnyikova asszony 1989-ben halt meg, azóta a kamassz kihaltnak tekinthető. A Szajáni hegységben élt nép egyrészt az erősödő oroszban, másrészt a szintén őshonos hakasz (köztörök/turki nyelv) népbe olvadt bele.
A kamassznak nem volt soha irodalmi változata, és iskolai oktatás sem folyt ilyen nyelven. Az I. világháború után a kamassz mint aktívan használt nyelv valószínűleg megszűnt létezni, 1925-re már nem lehetett a nyelvet aktívan használó embertől gyűjteni, bár passzív, nem folyékony nyelvismeret még a 20. század végéig jelen volt.[1]
Kamassz sirám[szerkesztés]
Népköltészetének sajátos darabja – és sajnos egyben egyetlenegy megmaradt nagyobb példája – a „kamassz sirám”,[2] ezt 1914-ben rögzítette Kai Donner fonográfra. Adatközlője (Avdajeka Andzsigatova) az egyik volt az utolsók közül, akik még folyékonyan tudták beszélni a nyelvet. A sirámban elpanaszolja: „Nagy nemzetségemből egyedül maradtam”, és a régi, elveszett életvitelüket is leírja, annak pusztulását. Ami ennek a dalszövegnek a hátterét illeti: a nyelvcserén túl, a kamasszok korábbi nomadizáló rénszarvastartása éppen ebben az időben lehetetlenült el immár annyira (rénszarvasjárvány), hogy végleg fel kellett adni. Megszűnt a nyári és a téli szálláshely közötti rendszeres éves nomadizálás, végleg letelepedtek a téli szálláshelyeiken, a megmaradt kevés rénszarvast szélnek eresztették, de még visszaemlékeztek az emberek a régi nomád életükre, a nyári legelők fehér hegyormaira.[1]
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Lotz, János.szerk.: Domokos Péter: Az uráli verselés, Uralisztikai olvasókönyv. Tankönyvkiadó, 477–492. o. (1977)
- ↑ Szilágyi N. Sándor. Világunk, a nyelv, Osiris könyvtár. Osiris, 207. o. (2000). ISBN 963-379-901-5
További információk[szerkesztés]
- Eugen Helimski: A szamojéd népek vázlatos története. [2009. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 16.)
- Nagy, Katalin: Mutatványok a kisebb uráli népek irodalmából. Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház. [2009. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.) Uráli népek költészetéből szövegpéldák, közülük az egyik a kamassz sirám.
- Aulis Johannes Joki (Hrsg.): Kai Donners Kammasisches Wörterbuch nebst Sprachproben und Hauptzügen der Grammatik. (= Lexica Societatis Fenno-Ugricae 8). Suomalais-Ugrilainen Seura, Helsinki 1944.
- Simonics Péter: Kamassian; in: szerk.: Daniel Mario Abondolo: 19 Kamassian / by Péter Simonics, The Uralic Languages (angol nyelven). Taylor & Francis, 580-589/619. o.. ISBN 041508198X, ISBN 9780415081986 (1998)
