Johann Georg Hamann
| Johann Georg Hamann | |
.jpg) | |
| Született | 1730. augusztus 27.[1][2][3][4][5] Königsberg[6] |
| Elhunyt | 1788. június 21. (57 évesen)[1][2][3][4][5] Münster[7][8] |
| Állampolgársága | porosz |
| Gyermekei | Johann Michael Hamann |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Überwasserfriedhof Münster |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Georg Hamann témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Johann Georg Hamann (Königsberg, 1730. augusztus 27. – Münster, 1788 június 21.) német filozófus író és lantjátékos.
Életrajza[szerkesztés]
Teológiát és filozófiát tanult. Állami szolgálatban működött Königsbergben, de folyton szükséggel küzdött és céltalanul hányódott.
Fő művei: Sokratische Denkwürdigkeiten (1759) és Kreuzzüge der Philologen (1762), rendszertelen, de új és mély eszmékben gazdag könyvek. Friedrich Karl von Moser nevezte el Észak Mágusának. A név utal a napkeleti bölcsekre, és Hamann königsbergi származására.. A nagy közönség nem értette őt és nem is tudott róla, viszont annál nagyobb hatással volt kora jeleseire, elsősorban Herderre, aki a szó igazi értelmében Hamann tanítvány, de Goethére, Johann Georg Jacobira, Jean Paul Richterre és másokra is.
A költészetet az emberiség nyelvének tekintette, és nem akarta, hogy a költőt elavult szabályokkal korlátozzák, Nézeteivel ő volt az első megindítója annak a forradalmi mozgalomnak a német irodalomban, melyet már a kortársak Sturm und Drang névvel jelöltek. Munkáit kiadták Roth: Sämmtliche Schriften (1821-43, 8 kötet) és Petri (1872-74, 4 kötet) Életét megírták Gildemeister: Johann George Hamanns Leben und Schriften, műveinek új kiadásával, 1857-72. 6 kötet) és Poel (1874-76, 2 kötet). Jelentőségét legjobban kifejtette Minor (1881); levelezését Herderrel kiadta Hoffmann (1889).
Magyarul[szerkesztés]
- Johann Georg Hamann válogatott filozófiai írásai; vál., ford., jegyz., előszó, utószót Rathmann János; Jelenkor, Pécs, 2003 (Zétémata)
További információk[szerkesztés]
- Kocziszky Éva: Hamann és a modernitás kritikája; Hermeneutikai Kutatóközpont, Bp., 2000
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Гаман Иоганн Георг, 2015. szeptember 28.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
