Istenítélet
Az istenítélet (latinul: ordalium) ellentétes érdekű felek vitájában a bizonyítás egyik formája volt,[1] Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására.
Tűzpróba[szerkesztés]
A tüzesvas-próba esetén, amennyiben a tüzes vas által okozott sérülés 3 nap alatt elkezdett gyógyulni, úgy a próbára bocsátottat ártatlannak minősítették.
Vízpróba[szerkesztés]
Vízpróba esetén a próbára bocsátott személyt – kezét-lábát összekötözve – folyóba vagy tóba mártották, és amennyiben ott elmerült, akkor ártatlannak, ha pedig feljött a víz felszínére, akkor bűnösnek találták.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon
- Magyar Jogtörténet, szerk. Mezey Barna, Osiris Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-389-901-4
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |