Irán űrkutatása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Noor műhold indítása
A Noor műhold indítása
A Zafar műhold a szerviztoronyban
A Zafar műhold a szerviztoronyban
Omid, Irán első, saját hordozórakétával pályára állított műholdja
Omid, Irán első, saját hordozórakétával pályára állított műholdja

Irán saját űrprogram megvalósításán dolgozik és a világon kilencedik országként képes saját fejlesztésű műholdat pályára állítani.[1]

Az iráni űrkutatás eredményei[szerkesztés]

Sziná-1[szerkesztés]

Irán első – orosz gyártmányú – műholdját, a Sziná-1-et 2005. október 28-án bocsátották fel Oroszországból, az Arhangelszk közelében fekvő Pleszecki űrközpontból.

Saját űrrakéták[szerkesztés]

  • 2007 februárjában Irán bejelentette, hogy a világűr elérésére képes rakétával rendelkezik.
  • 2008 februárjában felbocsátották az első saját fejlesztésű hordozórakétát, a Kávosgar-1-et (Felfedező), amely 200 kilométeres magasságba képes eljutni.
  • 2008 augusztusában indították második rakétájukat, a Szafir-2-t.
  • 2008 novemberében a harmadikat, a Kávosgar-2-t.
  • 2010 februárjában lőtték fel a Kávosgar-3-t, mely egy kísérleti, nyomásálló űrhajóskabint vitt magával. A biokapszulában egy tucat gilisztát, egy patkányt és két teknőst helyeztek el. A kapszula sikeresen visszatért a Földre.
  • 2011. március 15-én lőtték fel a Kávosgar-4-t, mely egy továbbfejlesztett kísérleti űrhajóskabint vitt magával. A rajta elhelyezett életfenntartó berendezések már egy nagyobb állat ellátására alkalmasak.
  • 2011 júliusában a Kavosgar-5 rakétával egy majmot kívánnak az űrbe juttatni.

Saját űrközpont[szerkesztés]

2008. február 4-én adták át az iráni űrközpontot, amely az ország északi részén fekvő Szemnán városa mellett található (é. sz. 35,234°, k. h. 53,921°). A kilövőálláson kívül az űrközpont része egy földalatti irányítóközpont is.

Omid (Remény) kommunikációs műhold[szerkesztés]

Bővebben: Omid

Irán saját hordozórakétával, saját területéről saját kommunikációs műholdat juttatott Föld körüli pályára. Az Omid berepítette az iszlám államot az űrhatalmak közé. A módosított nagy hatótávolságú Szafir-2 rakéta február 2-án indította a kisméretű kommunikációs műholdat. Amerikai jelentések szerint az indítás nyomán két test kering elnyúlt, kb. 250 km-es és 380–440 km-es magasság közt változó pályán. Az egyik maga a műhold, a másik feltehetően a rakéta utolsó fokozata. A műholdindító nemzetek sorát a Szovjetunió nyitotta meg 1957-ben, a Szputnyik–1-gyel. Az amerikai Explorer–1 1958-ban indult. Azóta saját erőből Franciaország, Japán, Kína, Nagy-Britannia, India, Izrael és most Irán indított űreszközöket. Izrael 1988-as belépése óta az „elitklub” most bővült először. A mostani indítást az iszlám forradalom 30. évfordulóját ünneplő 10 napos eseménysorozatra időzítették.[2]

  • Felbocsátásának időpontja: 2009. február 2.
  • Hordozórakéta: Szafir-2
  • Magassága: 22 m
  • Keringési magasság: 246–377 km
  • Pályahajlás: 55°
  • Keringési idő: 90,76 perc
  • Tömege: 27 kg
  • Feladata: kutatás, távközlés
  • Működési ideje: 3 hónap

Raszad-1 (Megfigyelés)[szerkesztés]

  • Felbocsátásának időpontja: 2011. június 15.
  • Hordozórakéta: Szafir-B1
  • Magassága: 22 m
  • Keringési magasság: 236–299 km
  • Pályahajlás: 55,7°
  • Keringési idő: 96 perc
  • Tömege: 15,3 kg
  • Feladata: földfelszín fényképezése, térképezés
  • Működési ideje: 2 hónap

A műhold berendezései 150 m-es felbontású képeket képesek készíteni. A Forradalmi Gárdához tartozó teheráni Malek Astar egyetemen építették meg.

Navid[szerkesztés]

  • Felbocsátásának időpontja: 2012. február 3.
  • Hordozórakéta: Szafir-B1
  • Keringési magasság: 260–370 km
  • Keringési idő: 96 perc
  • Tömege: 50 kg
  • Feladata: földfelszín fényképezése, időjárási adatok gyűjtése, természeti katasztrófák előrejelzése

További tervek[szerkesztés]

2009. február 12-én bejelentették, hogy további 7 műhold tervezését és elkészítését kezdték meg. Ezek közül 4 alacsony, 3 pedig magas keringési pályán fog működni.

2010. február 2-án 3 új műholdat mutattak be: a Tolú (Hajnal), a Meszbáh (Gyertya) és a Talláb (Kereső, Kutató) elnevezésűeket. Ezek a saját tervezésű és gyártmányú műholdak nagy távolságú összeköttetést biztosító távközlésre, űrkutatásra és katonai kémkedésre egyaránt alkalmasak. Bemutatták továbbá az összeszerelés alatt levő Szimorg hordozórakétát, mellyel a tervek szerint két éven belül Föld körüli pályára állíthatnak egy 100 kilogrammos műholdat.

2010. július 23-án Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök bejelentette, hogy országa már 2019-ben embert akar küldeni a világűrbe, öt évvel korábban, mint eddig tervezték.

2010. augusztus 5-én Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök bejelentette, hogy az iráni tudósok egy olyan 3 fokozatú rakéta megalkotásán dolgoznak, mely 1000 km magasságba tud feljutni. Hajtóművei 120 illetve 140 tonna tolóerővel rendelkeznének, ami négyszer nagyobb, mint a Szafir-2 volt. 2011-ben 700 km-re, 2012-ben pedig 1000 km-re kívánnak feljutni.

Források[szerkesztés]

  1. ↑ John Pike: Second Orbital Attempt (angol nyelven). Globalsecurity.org. (Hozzáférés: 2010. február 6.)
  2. ↑ Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) Űrkaleidoszkóp, 2009. március

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Irán_űrkutatása&oldid=26280966”