Inakfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inakfalva (Inoc)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióSzékelyföld
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségFelvinc
Rangfalu
KözségközpontFelvinc
Irányítószám517789
SIRUTA-kód8201
Népesség
Népesség165 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság< 3 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság253 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 23′ 07″, k. h. 23° 47′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 23′ 07″, k. h. 23° 47′ 14″
SablonWikidataSegítség

Inakfalva (románul Inoc) település Romániában Fehér megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyenyedtől mintegy 17 km-re északkeletre, a Maros partján, Felvinc mellett található.

Története[szerkesztés]

Léstyán Ferenc szerint 1291-ben alapították székely telepesek;[2] Orbán Balázs azonban azt állítja, hogy Inakfalvát tévesen azonosítják a 13. századi okmányokban szereplő Igruchtelekkel (más néven Igruthi), és első említése csak 1622-ből származik. A székely népesség valószínűleg Mihály vajda és Giorgio Basta harcaiban pusztult ki. A kevés megmaradt székely a románokhoz asszimilálódott.[3]

Az 1876-os megyerendezésig Aranyosszék része volt. 1876-tól a trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásához tartozott. 1920 óta megszakítás nélkül Románia része.[4]

Lakossága[szerkesztés]

1910-ben 353 lakosából 322 román, 31 magyar volt.

2002-ben 273 fő lakta a települést, ebből 263 román, 6 cigány és 4 magyar volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
  2. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
  3. IX. Felvincz. In Orbán Balázs: A Székelyföld leírása : Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1  
  4. Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003. ISBN 973-8468-01-9  

Források[szerkesztés]