III. Amenhotep halotti temploma
| III. Amenhotep halotti temploma | |
 | |
| Település | Luxor Governorate |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület |
|
| Elhelyezkedése | |
 III. Amenhotep halotti temploma
Pozíció Egyiptom térképén
| |
 é. sz. 25° 43′ 17″, k. h. 32° 36′ 31″Koordináták: é. sz. 25° 43′ 17″, k. h. 32° 36′ 31″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Amenhotep halotti temploma témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
III. Amenhotep halotti temploma (mai nevén Kom el-Hetan, كم الحيطان) Thébában, a luxori templommal szemközt, a Nílus nyugati partján épült, III. Amenhotep ókori egyiptomi fáraó halotti templomaként. A fáraó palotájától, Malkatától nem messze álló épület a maga idejében Egyiptom legnagyobb területű temploma volt, nagyobb még a karnaki templomnál is.[1] Mára szinte teljesen elpusztult, csak a fáraó hatalmas szobrai maradtak fenn, melyek egykor bejáratánál álltak és melyeket Memnón-kolosszusok néven ismernek.[2][3] Az építkezést Amenhotep, Hapu fia felügyelte.
Felépítése[szerkesztés]
A templomkomplexumot sártéglafal vette körül. Kelet felé (a Nílus felé) nyílt. Egymás után három pülónja volt, az első előtt álltak a ma Memnón-kolosszusok néven ismert szobrok, a fáraó hatalmas szobrai, melyek mellett anyja, Mutemwia, főfelesége, Tije és egy lánya, talán Szitamon kisebb szobrai állnak.[1] A második pülón előtt kvarcit ülőszobrok, a harmadik előtt krokodilszfinx és két alabástrom ülőszobor állt.[4]
A három pülónon áthaladva hosszú, szfinxekkel szegélyezett felvonulási út vezetett a napudvarba, amely négyszögletes, nyitott udvar volt, az ezt körülvevő homokkő szobrok között 8 méter magas, a királyt Oziriszként ábrázoló szobrok álltak. Egyes szobrok talapzatán idegen helynevek listája szerepel.
A templomot úgy alakították ki, hogy a Nílus évenkénti áradásainál a víz elöntse külső udvarait és csarnokait, és csak a magasabban elhelyezkedő szentély emelkedjen ki a vízből. A templom azt jelképezte, ahogy a világ a teremtéskor kiemelkedett az ősvízből.[5] Sajnos ennek köszönhetően az építmény gyorsabban erodálódott, mint más templomok, és már a XIX. dinasztia idején kezdték elhordani megmaradt építőanyagát más építkezésekhez, köztük Merenptah közeli templomához.[3]
A napudvar déli bejáratánál találtak és újra felállítottak egy sztélét, mely a fáraót, a királynét és Ptah-Szokar-Oziriszt ábrázolja. A sztélé, mely egy pár egyik fele lehetett, a király építészeti tevékenységét hangsúlyozza feliratán.[3]
A fő templomon kívül, attól északra a kerítőfalon belül állt még egy kisebb templom, melyet Ptah-Szokar-Ozirisznek szenteltek, ennek külön bejárata volt észak felől.
A templom területén állt III. Amenhotep és Tije kolosszusa, a valaha kifaragott legnagyobb, 7 méter magas diád (kétalakos szobor): Amenhotepet és Tijét ábrázolta, lábaiknál három lányuk: középen Henuttaneb, jobboldalt Nebetah, a bal oldalinak nem maradt fenn a neve. Ez ma a kairói Egyiptomi Múzeum központi csarnokában áll.
-
A Memnón-kolosszusok -
A templom alaprajza -
Amenhotep egyik ottani kolosszus-szobrának részlete a British Museumban
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Fletcher, Joann. Egypt’s Sun King – Amenhotep III. London: Duncan Baird Publishers (2000). ISBN 1-900131-09-9, p.142
- ↑ szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004). ISBN 963-425-022-X, p.279
- ↑ a b c Wilkinson, Richard H. Az ókori Egyiptom templomai. Pécs: Alexandra (2006). ISBN 963-369-556-2, p.188
- ↑ Fletcher, op.cit., p.143
- ↑ Wilkisnon, op.cit., p.189