Hollósy Jusztinián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hollósy Jusztinián
Schrecker Ignác felvétele (1865)
Schrecker Ignác felvétele (1865)
Született1819. december 26.
Nagyszombat
Elhunyt1900. január 24. (80 évesen)
Kiscell
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásacsillagász,
apát
Tisztségeapát
A Wikimédia Commons tartalmaz Hollósy Jusztinián témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hollósy Jusztinián (Nagyszombat, 1819. december 26.Kiscell, 1900. január 24.) csillagász, bencés apát, az MTA levelező tagja (1863).

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányainak befejezése után, 1835. szeptember 16-án a bencések közé lépett. A teológiát Pannonhalmán hallgatta. 1843. október 8-án szentelték pappá. Matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, a rend több középiskolájában tanított: 1866-ig tanár volt Győrött, Sopronban és Pannonhalmán. 1863. június 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1866-69 között szubprior és titkár, 1873-tól 1874-ig esztergomi gimnáziumi igazgató volt. 1877-ben lett dömölki (Kiscell) apát. A csillagászatra vonatkozó művei nagy tekintélyt biztosítottak számára.

Aranymiséjének évében, 1893-ban Kiscell díszpolgárává választották. Ugyanebben az évben Ferenc József király kitüntette őt a III. osztályú Vaskorona-renddel.

Művei[szerkesztés]

  • Könnyen érthető elemei a természettannak alreál és gimnáziumok számára (Schabus I. után, Sopron 1855)
  • Népszerü csillagászat (a Magyar Tudományos Akadémia által koszorúzott pályamű, Pest 1864)
  • A távcsők történelmének vázlata (székfoglaló értekezés, Magyar Akad. Ért. 1864-65)
  • A földfejlődés jégkorszakának fő okairól (gimnáziumi progr. értekezlet, Esztergom, 1872-73)
  • A naprendszer égi testeinek legősiebb fejlődéséről (Uj Magyar Sion 1874)
  • Adatok Győrmegye földtani viszonyaihoz (Győrmegye és város egyetemes leirása, Budapest 1874)

Főbb művei[szerkesztés]

  • Népszerű csillagászat (Pest, 1863)
  • A naprendszer égitesteinek legősibb fejlődéséről (Új Magyar Sion, 1874)

Emlékezete[szerkesztés]

Fehér Ipoly emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek Bp., 1903).

A celldömölki katolikus temetői kápolna kriptájában nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]