Hans Burgkmair

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Burgkmair
Hans Burgkmair és felesége (Lucas Furtenagel festménye 1529-ből)
Hans Burgkmair és felesége (Lucas Furtenagel festménye 1529-ből)

Született1473
Augsburg
Meghalt1531
Augsburg
Nemzetiségenémet
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Burgkmair témájú médiaállományokat.

Hans Burgkmair (Augsburg, 1473. – Augsburg, 1531.) német festő. Apja, Thoman Burgkmair műhelyében tanult, Martin Schongauer hatása alatt kezdett festeni, de csakhamar velencei befolyás alá került. 1498-tól Augsburgban id. Hans Holbein vetélytársa, majd a sváb iskola legkiválóbb képviselője. Burgkmair fia, Hans Burgkmair szintén festő, 1560-ban halt meg.

Művészete[szerkesztés]

Többször járt Itáliában, olaszos hatású képeit élénk, meleg színezés, harmonikus formák jellemzik, Dürer katolikus táborhoz tartozó neves kortársa. Münchenben őrzött Kereszrefeszítés c. festményén jól felismerhető az olasz reneszánsz hatása. Olykor megkapóan részletező tájábrázolása miatt a dunai iskola képviselői közt is emlegetik. Szent János Patmosz szigetén c. képe a trópusi természet egyik első hiteles ábrázolása.[1] (Lent a jobb oldalon bemutatott triptichon középső táblája.)

A grafika terén színes, dekoratív , reneszánsz architektúrával tagolt fametszeteivel Augsburgban vezető szerepet töltött be, számos könyvet illusztrált. Fametszetű rajzsorozatokkal főleg I. Miksa császár foglalkoztatta (Weisskunig c. életrajzának illusztrációi stb.). Mint fametsző, Burgkmair a clair-obscur[2] fametszést honosította meg Németországban.

Vallásos tárgyú művei és arcképei Augsburg, Nürnberg, München és Bécs képtáraiba kerültek.

Oltárkép részlete (triptichon) Lelőhely: Alte Pinakothek múzeum

Képeiből[szerkesztés]

  • A Szt. Péter-bazilika (1501; Nürnberg)
  • Mária gyermekével (1509; München)
  • Kálvária-oltár (1519, München)
  • Eszter Alhasvérus előtt (1528, Bécs)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A képet Münchenben őrzik. Lásd A művészet története i.m.
  2. Franciául clair-obscur; olaszul chiaroscuro: itt grafikai eljárás, a fametszésben két vagy több lemezről nyomtatott színes fametszetet jelent.

Források[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • A művészet története: Az érett reneszánsz. Budapest : Corvina Kiadó, 1986. Hans Burgkmair lásd 269. p. ISBN 963-13-2250-5