Grósz Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grósz Károly
Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 12. elnöke
Hivatali idő
1987. június 25. – 1988. november 24.
ElődLázár György
UtódNémeth Miklós
A Magyar Szocialista Munkáspárt 2. főtitkára
Hivatali idő
1988. május 22. – 1989. október 7.
ElődKádár János
UtódNyers Rezső
Született1930. augusztus 1.
Miskolc
Elhunyt1996. január 7. (65 évesen)
Gödöllő
SírhelyFarkasréti temető
PártMSZMP
HázastársaGrósz Károlyné (1932–1989)
GyermekeiGrósz Iván (1952–2008)
Grósz Péter (1956-2019)
Foglalkozáspolitikus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1973)
Halál okaveserák
A Wikimédia Commons tartalmaz Grósz Károly témájú médiaállományokat.
Ronald Reagan és Grósz Károly találkozója 1988 nyarán

Grósz Károly (Miskolc, 1930. augusztus 1. – Gödöllő, 1996. január 7.) magyar politikus, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP főtitkára.

Életpályája[szerkesztés]

1930. augusztus 1-jén született miskolci munkáscsaládban. Apja Grósz Károly, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa; anyja Szikora Margit nyomdai berakónő. A négy elemi és négy polgári után a Diósgyőri Gépgyárban volt lakatosinas (1944–1945), majd nyomdásznak tanult, mialatt a Borsodi Nyomda nyomdászinasa illetve -segéde volt (1945–1949). 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1949–1950 között a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Abaúj vármegyei szervezetének titkára volt Szikszón, majd 4 évig hadnagyként, aztán főhadnagyként a jugoszláv–magyar határon teljesített szolgálatot. 1954-től a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett.[1][2]

1956-ban a forradalom alatt a posztján maradt. Az újságíróknak megtiltotta, hogy az eseményekről tudósítsanak, az Észak-Magyarország napilap fejlécéről a Kossuth-címert is eltávolíttatta.[forrás?] November 4-én a megyei pártapparátus vezetőjévé választották. 1961-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársa, közben pedig a Rádió és az MTV párttitkára is volt. 1968-tól a KB agitprop-osztályának helyettes vezetője, majd 1974-től vezetője lett. Közben rövid ideig (1973. október – 1974. augusztus) betöltötte az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkári tisztségét,[3] később pedig öt éven át (1979 végétől 1984 végéig) a Borsod megyei pártbizottságot vezette. 1980-ban beválasztották az MSZMP KB-ba. 1984–1987 között a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. 1985-ben az MSZMP Politikai Bizottságába is bekerült.

Miniszterelnökként[szerkesztés]

1987 júniusában megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte a piacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást a szocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején vezették be az áfát és a személyi jövedelemadót (SZJA). Kormányának tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, például Csehák Judit (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter) és Medgyessy Péter (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök).

Kádár és Grósz 1986-ban

Az 1988. május 22-én megtartott pártértekezleten teret nyert az MSZMP reformszárnya, amely a „kibontakozási programot” bizonyos társadalmi lazítások árán kívánta megvalósítani. A piacosítást és decentralizálást tűzte ki célul, mivel az egész folyamat a gazdaság katasztrofális, fenntarthatatlan teljesítményével indult. Ennek eredményeképpen Kádár Jánost májusban a reformisták leváltották, a helyébe pedig Grószt választották meg a párt új főtitkárának. Grósz azonban nem tudta követni a saját maga által indított ambiciózus reformot, annak sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásait nem mérte fel helyesen. 1988 novemberében ellenforradalmi veszélyről beszélt és fehérterrort vizionált, amikor az ellenzéki törekvések (konkrétan az Ellenzéki Kerekasztal) szóba került.[4][5]

Novemberben már lemondásra kényszerült és Németh Miklósnak adta át a miniszterelnöki posztot. 1989 januárjában Pozsgay Imre népfelkelésről beszélt, amire az éppen Svájcban tartózkodó Grósz január 30-án kijelentette, hogy Pozsgay nem ítélheti meg az 56-os események jellegét, arra csak az MSZMP KB jogosult. Meglepetésére február 11-én a KB is megállapította: "Népfelkelés történt 1956. október 23-án, igaz, hogy ellenforradalomba torkollott." Ezzel a merev Grósz már végképp nem érthetett egyet; nagyívű MSZMP-s karrierje ekkor zsákutcába jutott, főszerepe a politikai porondon véget ért.

A rendszerváltás alatt és után[szerkesztés]

Grósz Károly sírja a budapesti Farkasréti temetőben (60-21-117. fülke)

A rendszerváltás során ragaszkodott a szocialista politikai rendszer és a Varsói Szerződés fenntartásához. Az USA-beli útján és az NSZK-ban tett látogatásán[6] kívül további külpolitikai tevékenysége Nicolae Ceaușescu román pártvezetővel Aradon tartott találkozója volt, amit azonban már akkor is súlyos kudarcként értékeltek és ennek megítélése azóta sem változott.

1989. március 29-én bejelentik a többpártrendszert, majd október 7-10 között az MSZMP rendkívüli kongresszusán az utódpárt, az MSZP megalakulását.[7][8] Grósz Berecz Jánossal és másokkal az új pártba nem lépett be, ehelyett részt vett az MSZMP újjászervezésében, példának a „felszabadulás” utáni időket és az 1956-os forradalmat követő hónapokat tekintve. 1990-ben lemondott MSZMP KB-tagságáról és végleg visszavonult a politikától. 1996-ban hunyt el veseelégtelenségben.

Magánélete[szerkesztés]

Felesége, akitől két gyermekük született, 1989. július 16-án, két nappal Kádár János temetése után hunyt el súlyos betegség következtében.[9]

Művei[szerkesztés]

  • Országos Agitációs és Propaganda Tanácskozás. 1970 / Grósz Károly: A tömegpolitikai munka néhány elvi és módszertani kérdéséről / Móna Gyula: A párt-propagandamunka jelenlegi helyzete és hatékonysága emelésének követelményei; Kossuth, Bp., 1970
  • Országos Agitációs és Propaganda Tanácskozás 1970. dec. Tömegpolitikai munkánk feladatai a X. pártkongresszus után; Kossuth, Bp., 1971
  • A politikai agitáció rendszere, helye, szerepe és pártirányítása; MSZMP Politikai Főiskola, Pártépítési Tanszék, Bp., 1971
  • A Minisztertanács munkaprogramja. Elfogadta az Országgyűlés 1987. szeptember 16–19-ei ülése; expozé Grósz Károly, hozzászólás Kádár János; Kossuth, Bp., 1987
  • Szocializmus és korszerűség. Nemzeti és történelmi felelősség; Kossuth, Bp., 1987
  • Kiállni a politikáért, tenni az országért! Grósz Károly beszéde a budapesti pártaktíván, 1988. november 29.; Kossuth, Bp., 1988
  • Eleven, mozgalmi pártot! Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával; riporter Borbély Gábor, Eötvös Pál; Kossuth, Bp., 1988
  • Nemzeti összefogással a reformok sikeréért! Beszéd a Csongrád megyei pártértekezleten, 1988. december 10. Beszéd a Borsod megyei pártaktíván, 1988. december 16. Beszéd az MTESZ jubileumi ülésén, 1988. december 16.; Kossuth, Bp., 1989

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Grósz Károly (Névpont)
  2. ↑ Grósz Károly (Nemzeti Emlékezet Bizottsága)
  3. ↑ https://www.paap.hu/ords/f?p=2013:3:::NO:3:P3_PERSON_ID:9582
  4. ↑ YouTube: Grósz Károly sportcsarnokbéli „fehérterroros” beszédjének részlete (1988. november 29.).
  5. ↑ Bihari Dániel - Grósz fehérterrorral fenyegetett '88-ban (24.hu, 2016.11.29.)
  6. ↑ http://real.mtak.hu/40271/3/cikk%20master-gazdag%20Hettyey_Comm%20master.pdf Kölcsönös érdekek: magyar-német gazdasági kapcsolatok az Antall-kormány időszakában - MTA Könyvtárának Repozitóriuma
  7. ↑ Novák Zoltán - Az MSZMP budapesti reformköre / Negyedik rész: Az államszocializmusból a képviseleti demokráciába való békés átmenet kérdései (I); a Budapesti Reformkör viszonya az ellenzéki mozgalmakhoz a kerekasztal-tárgyalások megindulásáig (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  8. ↑ Grósz Károly bejelenti a többpártrendszert 1989 - huns1989 youtube csatornája, 2012.05.21.
  9. ↑ Medgyesi Konstantin (2022), 9. o.

További információk[szerkesztés]


Elődje:
Lázár György
Magyarország miniszterelnöke
1987–1988		A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
 Utódja:
Németh Miklós
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Grósz_Károly&oldid=27047820”