Gergely Ferenc
| Gergely Ferenc | |
.JPG) | |
| A Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1914. szeptember 10. Budapest |
| Elhunyt | 1998. március 18. (83 évesen) Budapest |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1933–1940) |
| Pályafutás | |
| Hangszer | orgona |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zenész, zenepedagógus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gergely Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10. – Budapest, 1998. március 18.) Kossuth-díjas orgonaművész, zenepedagógus.
Élete, munkássága[szerkesztés]
A budapesti Zeneakadémia orgona főtanszakán tanult 1933 és 1940 között. Az orgonát Zalánfy Aladárnál tanulta, zongorát Wehner Gézától, zeneszerzést Siklós Albertnél tanult. 1934 és 1942 között elvégezte a középiskolai énektanár szakot is, Harmat Artúr, Bárdos Lajos és Ádám Jenő tanítványaként. Ezt követően külföldön képezte tovább magát: 1940-ben és 1942-ben Lipcsében Günther Raminnál, 1948-ban Párizsban Olivier Messiaennál volt tanulmányúton.
1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és 1976 között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert. Egyik tanítványa, Kovács Endre orgonaművész a következőképp emlékezett meg róla: „Az improvizálás nagy művésze, alázatos és segítőkész, nagyszerű pedagógus. A romantikus és a modern orgonazene világában ő segített otthonosan tájékozódnom”.[1] A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. 1950-ben, amikor a Zeneakadémián megszüntették a kántorképzést, Werner Alajossal szerzeteseket képeztek át kántorrá, majd ebből fejlődött ki az Országos Magyar Cecília Egyesület több évfolyamos intenzív kántortanfolyama.
Orgonaművészként Magyarországon kívül Európa számos országában koncertezett. Szívesen játszotta a klasszikus orgonairodalom remekei mellett a 20. század kompozícióit is, de – követve az orgonistai hagyományokat – gyakran improvizált is. Igazi templomi orgonistaként egyaránt jellemző volt rá az alázat és a szakmai tudás is. Játékát több hangfelvétel őrzi. Több orgonaantológiát is szerkesztett és adott közre. Ő tervezte többek között a budapesti Pozsonyi úti református templom és a sashalmi plébánia, valamint a székesfehérvári Szent Sebestyén-templom orgonáját.
1998-ban hunyt el. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt).
Orgonaművészi és pedagógiai munkáját több kitüntetéssel ismerték el: kétszer is megkapta a Liszt-díjat, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a „Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja” címet.
Művei[szerkesztés]
- Liszt: Tizenhárom orgonamű. Budapest, 1961.
- Magyar orgonazene III. Budapest, 1969.
- Hans Klotz: Az orgonáról (fordítás, kiegészítés). Budapest, 1971.
Elismerései[szerkesztés]
- Liszt Ferenc-díj (1958, 1993)
- A Munka Érdemrend ezüst, illetve arany fokozata (1974, 1984)
- Érdemes művész (1981)
- „Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja” cím (1989)
- Kossuth-díj (1994)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kovács Endre (magyar nyelven). Kovács Endre. [2021. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 15.)
Források[szerkesztés]
- Új magyar életrajzi lexikon II. Magyar Könyvklub, 2001. 985. old. ISBN 9635475497
- Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. 150. old. ISBN 9633306728
- Orgona Kalauz – Gergely Ferenc 1914–1998
- Gergely Ferenc - Magyar Katolikus Lexikon
- Kántorképző - Magyar Katolikus Lexikon
- BuL: 100 éve született a legnagyobb magyar rögtönző orgonaművész. mno.hu, 2014. szeptember 10. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
További információk[szerkesztés]
- Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról, Koós Gyula fekete-fehér fotóival illusztrálva, Miskolc: Új Misszió (1990)
