Feodoszija
| Feodoszija (Феодосія) | |||
 | |||
| A feodoszijai kikötő látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Krími Autonóm Köztársaság | ||
| Járás | Feodoszijai járás | ||
| Rang |
| ||
| Alapítás éve | i. e. 6. század | ||
| Polgármester | Olekszandr Bartenyev | ||
| Irányítószám | 98100-98175 | ||
| Körzethívószám | +380-6562 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 67 993 fő (2017) | ||
| Népsűrűség | 2001 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 10 m | ||
| Terület | 35 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 02′ 56″, k. h. 35° 22′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 56″, k. h. 35° 22′ 45″ | |||
| Feodoszija weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Feodoszija témájú médiaállományokat. | |||
Feodoszija (ukránul: Феодо́сія, oroszul: Феодосия, krími tatárul: Kefe, Кефe) kikötő- és üdülőváros a Krím félsziget délkeleti tengerpartján.[1] A város neve a görögül (Θεοδοσία) Isten ajándékát jelenti. A középkorban Kaffa (tatárul Kefe) néven volt ismert.
A város napját minden év július utolsó szombatján ünneplik.
Földrajzi elhelyezkedése[szerkesztés]
Feodoszija a Krím félsziget délkeleti részén, a Feodoszijai-öböl partján és a Tepe-Oba hegygerinc lejtőin helyezkedik el. A 302 m magas hegygerinc a Krími-hegység fő vonulatához tartozik, a hegység északkeleti végpontja. A várost délnyugati irányból védi. Feodoszija északi részén a kis Bajbuga folyó torkollik a Fekete-tengerbe.
Éghajlata[szerkesztés]
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 19,1 | 18,6 | 27,1 | 27,5 | 31,9 | 35,4 | 37,9 | 36,6 | 33,3 | 29,0 | 26,9 | 21,8 | 37,9 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 3,0 | 4,0 | 6,0 | 13,0 | 19,0 | 24,0 | 26,0 | 26,0 | 22,0 | 16,0 | 11,0 | 7,0 | 14,8 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 0,9 | 1,4 | 4,4 | 10,6 | 16,1 | 20,8 | 23,4 | 22,8 | 18,4 | 12,4 | 7,8 | 4,1 | 12,0 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −1,0 | 0,0 | 2,0 | 8,0 | 13,0 | 18,0 | 20,0 | 20,0 | 16,0 | 10,0 | 5,0 | −2,0 | 9,1 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −25,0 | −25,1 | −14,0 | −5,5 | 1,1 | 5,0 | 9,1 | 9,4 | 1,4 | −11,2 | −14,9 | −18,6 | −25,1 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 37 | 35 | 32 | 34 | 36 | 44 | 35 | 51 | 38 | 25 | 34 | 48 | 449 |
| Forrás: Meteoprog.ua Thermo Karelia.Ru | |||||||||||||
Története[szerkesztés]
A várost az i.e. 6. században alapították a milétoszi görögök. I.e. 355-től a Boszporoszi Királysághoz tartozott. A 4. században a hunok elpusztították. Ebben az időszakban a környéket alánok lakták és a települést Ardabdának hívták. Az 5. században a város a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került. A 6. században elfoglalták a kazárok, de később a bizánciak visszavették. A mongol hódítás után, a 13. századtól az Arany Horda fennhatósága alá tartozott és a század végén genovai kereskedők telepedtek meg benne.
Genovai időszak[szerkesztés]
A genovaiak virágzó kereskedelmi kikötővárossá építették ki a települést, az általuk Caffának nevezett város volt a Fekete-tenger északi partján létesített telepeiknek a központja. 1345-ben a tatárok megostromolták a várost és pestisben meghaltak holttesteit dobáltak a falak mögé. A genovaiak hajói innen hurcolták be a fekete halált Európába. A genovaiak elsősorban gabonával, hallal és rabszolgákkal kereskedtek. Feodoszija ekkor élte virágkorát. Lakossága meghaladta a hetvenezer főt, volt színháza, pénzverdéje és a Banco di San Giorgio is nyitott itt kirendeltséget. A város formális hűbérura az Arany Horda kánja volt, de a genovaiak a saját ügyeikben teljes önkormányzattal rendelkeztek. A 15. század közepén Kaffa lakossága meghaladta a hanyatló Konstantinápolyét.
Oszmán uralom[szerkesztés]
1475-ben Kaffát, csakúgy mint a több krími genovai birtokot, elfoglalta az Oszmán Birodalom. A város (új nevén Kefe) lett a Fekete-tenger egyik legfontosabb török kikötője és a rabszolgakereskedelem központja. A krími tatárok ide szállították fosztogató hadjárataik során zsákmányolt orosz, ukrán és lengyel foglyaikat. 1616-ban a zaporozsjei kozákok egy vakmerő éjszakai rajtaütéssel elfoglalták Kaffa erődjét és kiszabadították a keresztény rabszolgákat. A várost gyakran Kücsük-Isztambulnak, Kis-Isztambulnak is nevezték, fontossága és nagyszámú lakossága miatt. 1682-ben négyezer házat írtak össze, 3200 muzulmán és 800 keresztény lakosút. A későbbi időszakban, az Oszmán Birodalom hanyatlásával a város jelentősége fokozatosan csökkent.
Az Orosz Birodalom idejében[szerkesztés]
1771-ben orosz csapatok szállták meg a várost. Az 1774-es kücsük-kajnardzsi béke értelmében a formálisan független Krími Kánsághoz került, amelyet II. Katalin cárnő 1783-ban annektált. 1787-ben krími látogatása során a cárnő felkereste a várost is. 1796-tól a Novorosszijai kormányzósághoz tartozott. 1804-ben átnevezték a máig érvényes Feodoszijára. A 18. század-végi betelepítések ellenére (5500 örmény és 1600 görög költözött a városba) 1829-ben már csak 3700 lakosa volt, ami a 19. század végére 27000-re nőtt. Csehov 1888-ban így írt róla: szürkésbarna, fakó és unalmasnak látszó városka. Fű nincs, a fácskák szánalmasak, a talaj darabos és reménytelenül sovány. Mindent kiégetett a nap, egyedül a tenger mosolygott, aminek nincs dolga kisvárosokkal és utazókkal.
A cár bukása után, az orosz polgárháború idején Feodoszija Vrangel tábornok uralma alá tartozott, majd a szovjethatalmat 1920 novemberében kiáltották ki.
A II. világháború idején[szerkesztés]
.jpg)
A németek 1941 novemberében foglalták el Feodosziját. November 15. és december 15. között a város mind a 3248 zsidó lakosát összegyűjtötték és agyonlőtték. December 26-30-án a Vörös Hadsereg egy deszantos hadművelettel visszafoglalta a várost, de a németek január 18-ra kiszorították őket. A szovjetek véglegesen 1944. április 13-án szabadították fel Feodosziját.
A háború után[szerkesztés]
1954-ben a város (a Krím félszigettel együtt) az Ukrán SZSZK kötelékébe került. Erőteljes iparosítási program indult, elsősorban katonai célú gyárak épültek, melyekben a lakosság 57%-a dolgozott, de hajógyártó, optikai, finommechanikai, valamint dohány- és konyakfeldolgozó üzemek is létesültek. A városi tanácshoz tartozó Krasznokamjankában tárolták a Fekete-tengeri Flotta nukleáris fegyvereit.
1991-től a független Ukrajnához tartozott, illetve a Krími Autonóm Köztársaság része.
Lakossága[szerkesztés]
A városnak 2010-ben 70 392 lakosa volt. A lakosság nemzetiségi összetétele a következő: orosz 72,2%, ukrán 18,8%, krími tatár 4,6%, belorusz 1,8%, egyéb 2,6%.
A lakosok 87,4%-ának orosz, 7,4%-ának ukrán, 4,2%-nak pedig tatár az anyanyelve.
Gazdasága[szerkesztés]
Feodoszija gazdaságának alapját a turizmus és a tengeri közlekedés adja. A strandok, ásványvízforrások, iszapfürdők és szanatóriumok sok vendéget vonzanak. A fentieken kívül borkészítés, élelmiszeripar, könnyűipar, gépgyártás, mezőgazdaság és halászat teszi ki Feodoszija gazdasági életét.
Az adóbevételek legnagyobb része a kikötőből származik. A lakosság jelentős része a nagy turistaforgalom kiszolgálásából (vendéglátás, elszállásolás, személyszállítás) él.
A legközelebbi közforgalmi repülőtér mintegy 130 km-re, Szimferopolban található.
Nevezetességei[szerkesztés]
A városban legnevezetesebb középkori építménye a genovai fellegvár és a régi városfal megmaradt tornyai. A Keresztelő Szt. Jánosról, Szt. Szergioszról, Szt. Györgyről és Mihály és Gábor arkangyalokról elnevezett középkori örmény templomok jó állapotban fennmaradtak, utóbbi mellett található a 16. században épült Örmény kút. Az 1623-ban épült Mufti Dzsámi mecset az egyetlen vallási jellegű épület, amelyik a török időkből megmaradt.
A látogató megtekintheti az I.K. Ajvazovszkij nevét viselő képgalériát, a régészeti múzeumot, az Alekszandr Grin-múzeumot, a sárkányrepülő-múzeumot, a pénzmúzeumot, a Marina és Anasztaszija Cvetajeva-múzeumot és a Vera Muhina-múzeumot.
Testvérvárosai[szerkesztés]
- 1996
Harkiv, Ukrajna - 1999
Szamara, Oroszország - 2002
Ptolemaida, Görögország - 2002 Sztavropol, Oroszország
- 2002 Kurszk, Oroszország
- 2002 Donyeck, Ukrajna
- 2003 Kijev Sevcsenkive kerülete Ukrajna
- 2003 Mikolajiv, Ukrajna
- 2003
Bergamo, Olaszország - 2006 Azov, Oroszország
- 2007
Kołobrzeg, Lengyelország - 2008 Szeverodvinszk, Oroszország
- 2008
Armavir, Örményország - 2010
Askelón, Izrael - 2010 Kronstadt, Oroszország
- 2011 Alusta, Ukrajna
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ez a cikk közvetlenül vagy közvetve említést tesz a Krím, illetve a rajta fekvő Szevasztopol város hovatartozásáról, amely jelenleg vitatott. A terület 2014. március 16-ig Ukrajna része volt Krími Autonóm Köztársaság néven. Március 16-án a régióban népszavazást tartottak a félsziget függetlenné válásáról. Március 18-án a népszavazás nyomán létrejött Krími Köztársaság csatlakozási szerződést írt alá Oroszországgal, amely március 20-án módosította alkotmányát és új föderációs alanyként ismerte el Szevasztopolt és a Krími Köztársaságot. A helyi lakosok orosz állampolgárságot kaptak, a területen bevezették az orosz fizetőeszközt, és a félszigetet Oroszország déli katonai körzetéhez csatolták. Ezzel szemben Ukrajna és a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem tekinti törvényesnek a népszavazást és nem ismeri el a félsziget Oroszországhoz való csatlakozásának legitimitását.
Források[szerkesztés]
- Э. Б. Петрова Античная Феодосия (научное издание). — Симферополь: Сонат, 2000. — 264 с. — 2000 экз. — ISBN 966-7347-66-4
- Евгений Марков. Очерки Крыма:Картины крымской жизни, истории и природы = СПб; М.: Т-во Вольф, 1902. - 520с.;. — переиздание 3-го издания (1902 года). — Киев: Стилос, 2006. — 512 с. — ISBN 966-8518-53-5
- Ирина Лезина «Споря с легендами» // Крымские каникулы (краеведческий сборник) / Л.А. Литвинова. — Симферополь: Таврия, 1985. — Т. Кн. 2. — 352 с. — 50 000 экз.
- Владислав Рябчиков. На рубежах памяти (Незавершенная книга по истории Крыма) / Сост. и ред. Л.А.Рябчиков. — Симферополь: Сонат, 2003. — 248 с. — 2500 экз. — ISBN 966-8111-03-6
- А. П. Чехов Собрание сочинений в двенадцати томах / В.В. Ермилова. — Букинистическое издание. — М.: Государственное издательство художественной литературы, 1963. — Т. 11. — 696 с. — (А. Чехов. Собрание сочинений в двенадцати томах). — 588 000 экз.
- В.Г. Зарубин, Б.П. Грушецкий // История Крыма с древнейших времен до наших дней. — 3-е. — Симферополь: Атлас-Компакт, 2007. — 408 с. — ISBN 966-572-621-8
- Дністрянський М. С. Етнополітична географія України. — Львів: Літопис, 2006. — 490 с.
- Тарасенко Н. Ф. Феодосия. — Симферополь: Таврия, 1978. — 112 с, ил.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Феодосия című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
