Fekete Sas-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fekete Sas-rend
A rend csillaga
A rend csillaga
Adományozza A Hohenzollern-ház feje
Típuslovagrend egy fokozattal
Kaphatjákuralkodóházak tagjai, egyéb katonai és polgári személyek
Indokláskatonai és polgári érdemekért
Státusz1918 óta dinasztikus kitüntetés
Statisztikák
Alapítás dátuma1701. január 17.
Kitüntetettek száma407 (1918-ig)
Viselési sorrend
Alacsonyabb rangú kitüntetésVörös Sas-rend

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Sas-rend témájú médiaállományokat.

A Fekete Sas-rend (németül Hohe Orden vom Schwarzen Adler) a Porosz Királyság legmagasabb kitüntetése volt. A lovagrendet 1701. január 17-én alapította III. Frigyes brandenburgi választófejedelem (akit másnap porosz királlyá koronáztak). A királyság 1918-as megszűnése után a holland száműzetésben élő II. Vilmos császár a családtagjainak adományozta a kitüntetést. Ma a rend nagymestere György Frigyes porosz herceg, a Hohenzollern-ház feje.

Áttekintés[szerkesztés]

A rend szabályzatát 1701. január 18-án tették közzé; ez volt érvényben 1847-ig, amikor változtatásokat eszközöltek benne. A tagok két csoportra tagozódtak, az uralkodóházak tagjaira (akik között megkülönböztették a Hohenzollerneket és más, német vagy külföldi dinasztiák tagjait) és a lovagokra. 1847 előtt csak nemesek kaphatták a kitüntetést, utána a kitüntetettek automatikusan öröklődő nemességet (Adelstand) kaptak, ha addig nem voltak azok.[1] A rend lovagjai többnyire magas rangú állami tisztviselők vagy katonatisztek voltak.

A Fekete Sas-rendnek csak egy osztálya létezett, de a király adhatta lánccal (mit der Kette) vagy lánc nélkül (ohne Kette). A szabályzat előírta, hogy a rend tagjai egyúttal megkapják a Vörös Sas-rend nagykeresztjét is. 1862-től a porosz uralkodóház tagjainak a Fekete Sas-renddel együtt egyben átnyújtották a Porosz Koronarend első osztályát.[2]

Jelvények[szerkesztés]

A Fekete Sas-rend jelvénye

A rend jelvénye egy kékre zománcozott arany máltai kereszt, amelynek szárai között aranykoronás fekete sasok találhatóak. A kereszt közepén egy aranymedallionon az FR (Fredericus Rex, Frigyes király) betűk láthatók.

A jelvényt széles szalagon vagy nyakba vetett láncon viselik. A rend szalagja narancsszín moarémintás selyemből készül és a bal válltól a jobb csípő felé átvetve kell hordani; a jelvénynek a csípőnél kell lennie. A lánc 24 szemből áll: fekete sasok és FR betűkkel díszített medallionok váltakoznak egymással. A rend mottója Suum Cuique (jelentése szó szerint: mindenkinek a magáét, értelemszerűen: mindenkinek saját érdeme szerint).

A rend csillaga egy ezüstből készült nyolcágú csillag, nagyszámú, középpontból kiáradó sugárral. A középső medallionon arany háttéren jogart és babérkoszorút markoló fekete sas látható, körülötte fehér alapon a Suum Cuique felirat és babérágak találhatóak.

A rend gyűlésein a tagok kék bélésű vörös bársonyköpenyt viseltek, amelynek bal vállára a rend csillagát hímezték.[2]

A rend címerét ma a Bundeswehr katonai rendőrsége (Feldjäger) használja.

Tagok[szerkesztés]

1701 és 1918 között a Fekete Sas-rendet 407 alkalommal adták át, ebből 57-szer I. Frigyes idején (1701–1713). 1918-ban a rend tagjai 118-an voltak, ebből 14 a porosz uralkodóház tagja, 1 a Hohenzollern hercegi házból, 49 (közülük 9 a németekkel háborúban álló nemzetekből) külföldi uralkodóházakból, 54 pedig egyéb német polgár.[3] A Hohenzollern-ház férfi tagjai általában tízévesen kapták meg a kitüntetést, tizennyolc évesen pedig a láncot. A porosz királynék és császárnék is tagjai voltak a Fekete Sas-rendnek, de a család egyéb nőtagjai a Lujza-rendet kapták helyette.

Nagymesterek[szerkesztés]

IV. Frigyes Vilmos a Fekete Sas-rend láncával és köpenyével

Neves kitüntetettek[szerkesztés]

Az uralkodói család tagjai[szerkesztés]

Auguszta Viktória császárné a Fekete Sas-rend szalagjával (László Fülöp Elek képe)

A Hohenzollern hercegi ház tagjai[szerkesztés]

Külföldi tagok[szerkesztés]

A rend lovagjai[szerkesztés]

Paul von Hindenburg a rend csillagával

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Werlich, Orders and Decorations, p. 182.
  2. a b 1918 Prussian State Handbook, p. 38.
  3. 1918 Prussian State Handbook, p. 38–41.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Order of the Black Eagle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.