Farkasdy Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkasdy Zoltán
Született1923. február 7.
Budapest
Elhunyt1989. július 3. (66 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaDomokos Judit
Foglalkozásaépítész, egyetemi tanár, építészeti író
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (31-2-22)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasdy Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Farkasdy Zoltán (Budapest, 1923. február 7. – Budapest, 1989. július 3.) Ybl- és Kossuth-díjas magyar építész, egyetemi tanár, építészeti író, a Magyar Építőművészek Szövetségének egyik alapítója.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Farkasdy Zoltán (1890),[3] tanítóképző intézeti tanár Budapesten, anyja, fülei Szántó Ilona (†1967) úrnő, középiskolai tanárnő volt.[4][5] Apai nagyszülei Farkasdy Béla (18581926) csilizpatasi református lelkész és nagypadányi László Zsófia asszony voltak.[6]

Középiskolai tanulmányait a fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1941-ben beiratkozott a József Nádor Műszaki Egyetem építészmérnöki karára. 1944-ben kisegítő tanársegédként részt vett az Épületszerkezeti Tanszék oktatómunkájában. Tanulmányait a háború megszakította, társaival együtt 1944-ben Németországba vitték. A súlyos történelmi helyzet ellenére szakmailag kedvezően alakult a sorsa: 1945–46-ban Dániában talált munkát, olyan építészek mellett, mint Benedix és Klein, majd Jørn Utzon, akit a későbbiekben sydney-i Operaháza tett világhírűvé.

1947-ben tért haza és fejezte be tanulmányait. 1949-ig Széll László magánirodájában dolgozott, közben a Műegyetem Épületszerkezeti Tanszékén Árvé Károly mellett tanársegéd. 1949–51 közt a Magasépítési Tervező Intézetben (MATI), ill. az abból levált Középülettervező Irodában (KÖZTI) dolgozott, id. Janáky István[7] mellett. A kiváló mester munkatársaként vett részt a Miskolci Nehézipari Egyetem első épületének tervezésében, olyan tehetségekkel együtt, mint Jánossy György és Zalaváry Lajos. Ebben a légkörben valósult meg 1951-ben első – Janákyval közös – műve, a BME Stoczek utcai új tanulmányi épülete. Ezen időszakban tervezett épületeit a két világháború közötti modern stílus továbbélése jellemzi.

1951–53 között műteremvezető lett a KÖZTI-ben. 1951-ben a MÉSZ alapító tagja, később főtitkára, majd alelnöke. „A magyar építészet úgynevezett »haladó hagyományainak« – ma csak szocreál korszaknak nevezett – archaizálási kényszerében készült 1953–54 között Budapesten, a Zugligeti úton a Magyar Iparművészeti Főiskola, melynek lépcsős, árkádos, oszloprendes-timpanonos főbejárata klasszikus arányrendszereket idéz.”[8]

A szocreál béklyóitól megszabadult építész első munkája egy ötemeletes, magastetős lakóház az óbudai Dereglye utcában (1957–58), melyet számos további tervezési feladat követett: 1957–59 között három lakóépület a Várnegyedben, az ottani tömbrehabilitáció részeként; 1956–64 között a dunaújvárosi 500 ágyas városi kórház; 1959–61-ben pedig ismét a budai Várban, az Úri u. 32. alatti foghíjbeépítés.

1961-ben áthelyezték a Típustervező Intézetbe (TTI). Itt tervezte többek között a kelenföldi 15 emeletes toronyházakat (kivitelezés: 1963–70), a Hotel Olimpiát a Normafánál (1968–70), valamint a miskolci 400 ágyas gyermekkórházat (1967–75).

1970-től, súlyos infarktusból felépülve a Műegyetem Középülettervezési Tanszékén tanított – 1982-től egyetemi tanárként, 1983–86 közt tanszékvezetőként – 1989-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szakcikkeit elsősorban a Magyar Építőművészet közölte. Munkásságának elismeréseként 1963-ban és 1973-ban Ybl-díjjal, 1988-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.[9]

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Felesége Domokos Judit, akinek a szülei dr. Domokos Gyula és Bakos Ella (†1976) voltak.[10] A menyasszony anyai nagyszülei Bakos Kálmán és szigeti Vass Irén (†1960) asszony voltak.[11] Farkasdy Zoltán és Domokos Judit frigyéből született:

  • Farkasdy Zsuzsa
  • Farkasdy Zoltán

Épületei[szerkesztés]

  • BME Stoczek utcai oktatási épülete (id. Janáky Istvánnal) · 1949
  • Miskolci Egyetem I. ütem (főépítész: id. Janáky István) · 1949–51
  • 250 fős falusi kultúrház irányterve · 1951 (megvalósulási helyszínek: Litér, Lenti, Balatonmagyaród, Mandabokor, Tiszagyulaháza)
  • Szolnok: SZTK-rendelőintézet (társszerzőkkel) · 1952–54
  • Budapest XII., Zugligeti út 9–25.: Iparművészeti Főiskola – ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (munkatársak: Limpek Jolán, Mináry Olga, Mészáros Géza) · 1953–54
  • Dunaújváros: 500 ágyas városi kórház · 1956–64; bővítés: 1977
  • Budapest III., Dereglye u. 3.: lakóház · 1957–58
  • Foghíjbeépítések a budai Várban: Úri u. 32., Tóth Árpád sétány 24., Fortuna u. 15. · 1957–59
  • Budapest I., Úri u. 34.: foghíjbeépítés · 1959–61
  • Balatonfüred: Arácsi-strand · 1961–62
  • Budapest I., Dísz tér 8.: saroképület (munkatárs: Kenessey Attila) · 1963–68
  • Budapest I., Úri u. 30.: lakóépület · 1965–70
  • Budapest XI., Kelenföldi-ltp. 15 emeletes toronyépületei · 1963–70
  • Miskolc: 400 ágyas gyermekkórház · 1967–75
  • Budapest XII., Eötvös út 40.: Hotel Olimpia · 1968–70 (lebontva)
  • Budapest XI., Stoczek utcai egyetemi épület emeletráépítés · 1986
  • több magánnyaraló és víkendház

Cikkei[szerkesztés]

  • Sztálinvárosi Kórház. Magyar Építőművészet. 1958/1–3. 31. p.
  • Sztálinvárosi Kórház. Magyar Építőipar. 1960/9. 423-427. p.
  • Gondolatok az Erzsébet-híd megnyitásakor. Magyar Építőművészet. 1965/1. 67. p.
  • Művelődési ház és Megyei könyvtár, Salgótarján. Építész: Szrogh György. Magyar Építőművészet. 1967/2. 24-35. p.
  • Búcsú az épülettől – az építész mérlege. Magyar Építőművészet. 1967/3. 16-17. p.
  • Megyei kórház, Salgótarján. Építész: Ulrich Ferenc (KÖZTI). Magyar Építőművészet. 1968/3. 5-13. p.
  • Kórház, Kazincbarcika. Építész: Jánossy György (KÖZTI). Magyar Építőművészet. 1970/2. 34-41. p.
  • Olimpia Szálló – Budapest, Normafa. Műszaki Tervezés. 1973/5. 8-13. p.
  • Centrum Áruház, Eger. Építész: Peschka Alfréd (Lakóterv). Magyar Építőművészet. 1975/1. 36-39. p.
  • Dr. Széll László (1903–1976). Magyar Építőművészet. 1977/1. 63. p.
  • Gondolatok az építészképzésről. Magyar Építőművészet. 1985/6. 14. p.
  • Óvodai játékházak, Budapest. Építészek: Bérczes László, Balla Ákos, Horváth Róbert, Poós Tamara, Vértesi László, Szűcs László, Földessy Árpád, Balázs Tibor. Magyar Építőművészet. 1986/1. 28. p.

Képgaléria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]