Dobrácsapáti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobrácsapáti (Apateu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségKolcs
KözségközpontNagykolcs
Irányítószám447116
SIRUTA-kód137568
Népesség
Népesség287 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság210
Földrajzi adatok
Tszf. magasság127 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 46′ 22″, k. h. 22° 59′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 22″, k. h. 22° 59′ 42″
SablonWikidataSegítség

Dobrácsapáti (románul: Apateu) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre, a Szamos bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

A település az 1400-as években még két különálló község volt Dobrach és Apathy néven.

Apáti[szerkesztés]

Az olcsvai apáturaságé, később egy ideig a praemontrrei kanonokoké volt.

1367-ben Petri Miklós fia: Apáti Petten kapta meg a települést,

1609-ben Dengelegi Miklós és Farkas István királyi adományt kap Apátira.

Dobrach[szerkesztés]

A Dobrácsy család faluja volt. A Dobrácsyak egyik ága magát Pálfalvaynak nevezte.

1563-ban Szabó Tamás szerez itt birtokot.

Dobrách valamikor az 1500-as évek végén valószínűleg elpusztult,

1632-ben megjárják a Dobrács és Apáti közötti határt, s 1667-ben Barkóczy János kap királyi adományt Apáti községre és a mellette fekvő Dobrács pusztára.

A 18. században a Barkóczy családé volt, majd Csoba, vagy Csaba családé lett a század végén.

A 19. század első felében a Szent-Katolnai Cseh, Csaba, és Virágh családoké volt.

A 20. század elején Dobrácsapáti gazdája Jékey Zsigmond volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Ortodox temploma 1924-ben épült
  • Református temploma 1913-ban készült.

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Jegyzetek[szerkesztés]