Cseres Tibor
| Cseres Tibor | |
 | |
| Az 1984-es Körkép antológiában megjelent portréja | |
| Élete | |
| Születési név | Portik Cseres Tibor |
| Született | 1915. április 1. Gyergyóremete |
| Elhunyt | 1993. május 23. (78 évesen) Budapest |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | történelmi regény |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cseres Tibor témájú médiaállományokat. | |
Cseres Tibor (eredeti nevén Portik Cseres Tibor, Gyergyóremete, 1915. április 1. – Budapest, 1993. május 23.) Kossuth-díjas magyar író, 1987 és 1989 között a Magyar Írók Szövetsége elnöke.
Jelentősége[szerkesztés]
Történelmi regényei és tényfeltáró írásai kulcsfontosságúak voltak a magyar nép történelmi lelkiismeretének és büszkeségének ápolásában a 20. század második felében.
Életpályája[szerkesztés]
A gimnáziumot Budapesten végezte. 1936 és 1938 között a Békés-megyei Közlönynél dolgozott. Versesköteteit Pálos Tibor néven publikálta (Tájkép, elöl guggolva én, 1937, Békéscsaba) „Zöld levél árnyéka”, 1942
1945-ben a Viharsarok című „munkás és parasztújság” alapítója volt, ott többek közt Liska Tiborral dolgozott együtt. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság tevékenykedése idején a magyarországi szlovák kisebbség, a békés-csanádi szlovák sziget asszimilációjának okairól írt vezércikket (azt írva, hogy ez gazdasági okoknak, semmint „elnyomó kényszereknek” volt betudható).
Több évtizedig a XII. kerület, Németvölgy lakója volt. Sírja a visegrádi temetőben található.[1]
Közéleti tevékenysége[szerkesztés]
1983-ban mintegy ötven magyar íróval együtt nyílt levélben tiltakozott az Új Symposium jugoszláviai magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságának menesztése ellen. 1984. június 6-án Csurka István és Mészöly Miklós írókkal együtt tiltakozó nyilatkozatot tett közzé Duray Miklós szlovákiai magyar író letartóztatása ellen, valamint személyesen is megjelentek bírósági tárgyalásán.
Az Írószövetség elnöke[szerkesztés]
A Magyar Írók Szövetsége 1986. november 29-én és 30-án tartott közgyűlésén választotta elnökévé Cserest, Hubay Miklós után, olyan időszakban, amikor a gyengülő kommunista hatalom az erjedés segítőjét, így ellenségét látta a szövetségben. A Kádár-rezsim mellett demonstráló kilépésre és új szervezet alapítására ösztönözték a 150-re becsült számú kommunista írót, de 1987 elejéig csak huszonnyolcan léptek ki (Almási Miklós, E. Fehér Pál, Köpeczi Béla, Moldova György, Szerdahelyi István – többen, mint Juhász Ferenc, vagy Szabó Magda azonban visszaléptek).
Cserest felszólították, hogy távolítsák el a "kemény magot" a szövetségből és vezetéséből, de ez nem történt meg. 1987-ben ezért hírzárlatot rendeltek el a szövetség köré és szilenciumra ítélték a rendszert kritizáló írókat, mint Csoóri Sándor és Csurka István. A szorítás csak 1988-ban enyhült a szövetség körül. Ebben az évben a szövetség nyílt levélben – hiába – kérte a kormányt, forduljon az ENSZ-hez a romániai magyarság sorsa érdekében, a falurombolás ellen.[2] Cseres Tibor 1989-ig volt az Írószövetség elnöke, utóda Göncz Árpád volt.
Emlékezete[szerkesztés]
- Gyergyóremete központjában emlékművet emeltek neki, emlékét társaság ápolja. Az 1990-es évek közepe óta a gyergyóremetei Fráter György iskolában április utolsó péntekjén Cseres Tibor napot tartanak, anyanyelvi és versmondó vetélkedőkkel.
- Egykori lakhelyén emléktáblát helyeztek el tiszteletére 2001-ben, Budapest XII. kerületében.
Díjai[szerkesztés]
- József Attila-díj – 1951, 1955, 1965
- Kossuth-díj – 1975
- Munka Érdemrend, arany fokozat – 1981
- Az Év Könyve jutalom – 1985, 1988, 1991
- A Magyar Népköztársaság Zászlórendje – 1985
- Fitz József-díj – 1988
- SZOT-díj – 1988
- Kortárs-díj – 1990
- A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje – 1990
- A Magyar Művészetért Alapítvány Díja – 1991
Művei[szerkesztés]
- Pálos Tibor: Tájkép, elöl guggolva én. Versek; Holländer Ny., Békéscsaba, 1937
- Zöld levél árnyéka; Bolyai Akadémia, Budapest, 1942 (Bolyai könyvek)
- Földet íratok; MADISZ, Békéscsaba, 1945 (DISZ könyvek)
- Ének a termelő szövetkezetekről. Versek; Hungária, Budapest, 1950
- Tűz Hódréten. Regény; Athenaeum, Budapest, 1950 (szlovákul is)
- Tél és nyár. Elbeszélések; Szépirodalmi, Budapest, 1952
- Szeberényi Lehel–Cseres Tibor–Vészi Endre: Magyar írók Bulgáriában; Népszava, Budapest, 1953
- Embernek próbája, avagy kocsivásár; Szépirodalmi, Budapest, 1953 (Új magyar elbeszélések)
- Nádudvari emberek. Riportok; Szépirodalmi, Budapest, 1953 (Az ötéves terv kiskönyvtára)
- Térdigérő tenger. Regény; Szépirodalmi, Budapest, 1954
- Zsebek és emberek. Komédia; Népszava, Budapest, 1954 (Színjátszók könyvtára)
- Fergeteg fia. Elbeszélések; Magvető, Budapest, 1955
- Fiúnézőben. Színmű; Népszava, Budapest, 1956 (Színjátszók könyvtára)
- Here-báró. Egy nagyvérű ember története; Magvető, Budapest, 1956
- Különféle szerelmek. Elbeszélések; Szépirodalmi, Budapest, 1957
- Az utolsó bűbájos meg a tanítványa. Regény; Móra, Budapest, 1959
- Várakozó özvegyek. Novellák; Magvető, Budapest, 1960
- Pesti háztetők. Regény; Szépirodalmi, Budapest, 1961
- Búcsú nélkül. Regény és novellák; Szépirodalmi, Budapest, 1964
- Hideg napok; Magvető, Budapest, 1964 (angolul, bolgárul, csehül, franciául, lengyelül, németül, oroszul, románul, szerbül is)
- Hideg napok. Regény és színmű; Magvető, Budapest, 1966
- Fekete rózsa. Regény; Kossuth, Budapest, 1966 (oroszul is)
- Ember fia és farkasa; Szépirodalmi, Budapest, 1967
- Hideg napok; rend. és Cseres Tibor regényéből írta Kovács András; Magvető, Budapest, 1967 (Ötlettől a filmig)
- Bizonytalan század. Regény; Zrínyi Ny., Budapest, 1968 (Kozmosz könyvek)
- A kétszázötven éves Békéscsaba; fotó Korniss Péter; Városi Tanács, Békéscsaba, 1969 (oroszul, szlovákul is)
- Játékosok és szeretők; Magvető, Budapest, 1970
- Hol a kódex?; Magvető, Budapest, 1971
- Itt a földön is; Szépirodalmi, Budapest, 1973
- Siratóének; Magvető–Szépirodalmi, Budapest, 1975 (30 év)
- Elveszített és megőrzött képek; Magvető, Budapest, 1978
- Parázna szobrok. Ikerregény; Szépirodalmi, Budapest, 1978
- Én, Kossuth Lajos. Levelek Turinból; Magvető, Budapest, 1981 (németül is)
- Foksányi szoros; Magvető, Budapest, 1985
- Igazolatlanul jelen; Zrínyi, Budapest, 1985
- Perbeszédek és párbeszédek; Szépirodalmi, Budapest, 1986 (Cseres Tibor munkái)
- Vízaknai csaták. Regény; román nyelvű szöveggond. Ülkey Nóra; Szépirodalmi, Budapest, 1988
- Őseink kertje, Erdély; Magvető, Budapest, 1990
- Vérbosszú Bácskában; Magvető, Budapest, 1991 (angolul, horvátul is)
- Kentaurok és kentaurnők. Tragiko-szatíra; Magvető, Budapest, 1993
- Felhők fölött száll a sas. Találkozásaink háborúban és békében; Zrínyi, Budapest, 1993
- Napló 1956–1993; sajtó alá rend. Cseres Judit, jegyz. Márkus Béla; MMA, Budapest, 2023
Szakirodalom[szerkesztés]
- Zappe László: Cseres Tibor; Akadémiai, Budapest, 1975 (Kortársaink)
- Furkó Zoltán: Cseres Tibor és kora; Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2005
- Márkus Béla: Cseres Tibor; MMA, Budapest, 2022 (Közelképek írókról)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ - Konszolidáció és rendszerváltás. www.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 1.)
- ↑ Irószövetség.hu. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 8.)
További információk[szerkesztés]
- Hideg napok műfordításokban Bábel Web Antológia
- A közszékely – Bertha Bulcsu kortárs írása Cseres Tibrról. In: Bertha Bulcsu: Willendorfi Vénusz. Magvető, 1988. 271. o.
