Csatorna-hozzáférési mód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kommunikációban a csatorna-hozzáférési mód meghatározza, hogy az adott kommunikációs csatorna vagy fizikai átviteli médium hogyan osztható meg több felhasználó között.

Példák különböző csatorna-hozzáférési módokra:

Ha a hozzáférési módokat arra használjuk, hogy egy kommunikációs csatornán biztosítsuk az az átvitelt előre- és vissza irányba, akkor azok duplexelési módként ismertek, mint például:

Meg kell jegyezni, hogy a fenti technikák hibrid használata a gyakorlatban igen elterjedt. Például, a GSM esetén kombinálták a frekvencia osztásos duplex eljárást az központi adó és cellavezérlő közötti jelek továbbítása esetében, és a TDMA módszert a készülék és a cella közötti kommunikációhoz.

A nyílt rendszerek összekapcsolása vagy az OSI hétrétegű modellje szerint a csatorna-hozzáférési módokat általában az első rétegben (fizikai réteg) kezelik, illetve valósítják meg.

Véletlen és determinisztikus (osztott és központosított, prioritásos) csatornaelérési módok:

véletlen: ha az állomás forgalmazni szeretne nincs visszatartó erő:

   * ALOHA
   * CSMA
   * CSMA/CD

osztott: mindig csak egy egységnek van joga forgalmazni, és ez körbejár

   * token passing

központosított: egy kitüntetett állomás engedélyezi a többinek az adást.

prioritásos:

   * CSMA/CA

Itt az állomásoknak a címük szerint prioritási osztályokba soroljuk. p1>p2>p3>… Ezek alapján csökken a hozzáférési valószínűség. Az n-edik prioritási osztályba tartozó akkor szólalhat meg, ha az 1…(n-1). osztályba tartozók közül egyik sem akar megszólalni. Ha senki sem akar forgalmazni, akkor az utolsó állomás egy ún. pad-et (töltelék adatot) küld, ezután újraindul az ütemezés. Ez a módszer kis és nagy terhelés esetén is jó átbocsátóképességet biztosít.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]