Camp (stílus)
A camp egy mesterkélt, túlzásokat alkalmazó, szinte minden művészeti ágban (film, zene, irodalom, képzőművészet, divat, smink stb.) alkalmazott kifejezési forma, amely a rossz ízlés szubkultúrájára épül. Gyakran tartalmaz ironikus elemeket, jellemzője a hatásvadász, a tüntetően extravagáns vagy nőies viselkedés és megjelenés, a kitalált és modoros színészi játék, a mesterkéltség, a játékosság és a teatralitás. A camp stílussal jellemzik a túlzottan divatos, nőiesen puha, homoszexuális attitűddel rendelkező megnyilvánulást is.[1]
A camp az 1960-as években része volt az akadémiaellenes populáris kultúrának, és népszerűsége az 1980-as években elősegítette a művészet és a kultúra posztmodern nézeteinek széles körű elfogadását.[2]
Fogalmi megközelítések[szerkesztés]
A camp szó – giccses, felszínes, talmi értelmében – a 20. század elején keletkezett, alapja egy francia zsargonszó: „se camper”, azaz ágálni, pöffeszkedni, magát túladagolni, megjátszani.[3] Amikor a kifejezés megjelent, akkor a jelentése még csak hivalkodó, eltúlzott, affektáló, teátrális volt és a nőies viselkedésre utalt. Az 1970-es évek közepén a definíció módosult mint közhely, mesterséges, középszerű, hivalkodó, szélsőséges természetű. Susan Sontag esszéje Notes on "Camp" (1964) (Megjegyzések a "Camp"hez) kihangsúlyozza a stílus kulcsfontosságú elemeit: ravaszság, könnyelműség, naiv hatásvadászat és a felesleges "sokkoló" elemek. Sontag szerint a "Camp életérzés kikapcsol, depolitizál – vagy legalábbis apolitikussá tesz". A camp esetében színlelés, a modor és az ízlés felértékelése mesterséges, vulgáris, banális.[4]
A camp szorosan kötődik a giccshez, és a hozzá tartozó fogalmi rendszert gyakran a "vacak" jelzővel illetik. Susan Sontag szerint a camp öntudatos, magát felvállaló giccs. A camp tudja magáról hogy camp, a giccset "fogyasztó" közönség nem tudja, vagy nem ismeri el, hogy ami tetszik neki, az giccs.[4]
A camp kötődik a posztmodernhez is. Sontag úgy véli, hogy "...a camp mindent idézőjelben lát. Ez nem egy lámpa, hanem egy „lámpa”, nem nő, hanem "nő" Linda Hutcheon a fogalmat a paródiával hozza összefüggésbe mint az egyik fő jellemzőjét a posztmodern művészeteknek.[5] "A kétneműség, a hermafroditizmus vagy annak megjátszása (David Bowie) tuti, hogy camp. Ami ciki, ott minden mást jelent, mint ami"[6]
A camp mint fogalom az 1960-as évektől esztétikai vizsgálódások tárgya, ebből a szempontból is különbözik a giccstől, amely nem a rossz művészettel azonos, hanem egy, a művészeteken kívül értelmezett kereskedelmi célú termék. Sontag szerint a camp egyfajta esztéticizmus. „Annak a módja, hogy a világot esztétikai jelenségként értékeljük. Mégpedig ily módon camp módon nem szépsége, hanem csináltságának, stilizáltságának foka szerint”[4]
Samuel R. Delany szerint a camp eredetileg a nőimitátorok és prostituáltak egyfajta kifejezési formájaként jött létre, a férfiak által hordott női ruhákat nevezték így, de „köcsögöt” is jelentett.[7] A természetellenes esztétizálásra való törekvés elsősorban a színpadiasságban jelentkezik, és ennek fontos eleme a nemekkel folytatott játék. A hatvanas években a concept art részeként jelentkezett.[8]
Leginkább a popkultúrában, a pop-artban gyakori, de a futószalagokon gyártott tömegárura is jellemző. Sontag szerint a camp az esztétikum fogalomkörébe tartozó valami: "A camp színtiszta esztétikum", de egyben ravasz stilizáció, egyúttal a középosztály átverése. A camp egyfajta életérzés, látásmód.[4]
A posztmodernizmus megjelenése az 1980-as években már elmosta a határokat a giccs és a "magas" művészet között. Ennek egyik megnyilvánulása az úgynevezett "camp érzés", amely a "nőies érzékenységgel" hozható összefüggésbe, bár ez nem ugyanaz, mint maga a camp. Egy hipotetikus példa a festmények világából: egy tó partján álló bőgő szarvast bizonyára giccsesnek neveznénk, ám a camp ennél többet tesz, annak érdekében, hogy ne keverjük a giccsel, a camp egy feliratot rak a képre: "úszni tilos!". Az eredeti, szentimentális motívumot ez a felirat semlegesíti, és így lesz a képből camp. A camp keményvonalas támogatói ragaszkodtak ahhoz, hogy a "camp egy olyan hazugság amely meg meri mondani az igazságot." [9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Definition: Camp. Purdue University, College of Liberal Arts. [2010. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- ↑ camp Facts, information. The Oxford Pocket Dictionary of Current English. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- ↑ Szőcs István: Ciki, camp - giccs?. Helikon Irodalmi Folyóirat, 2008. március 25. [2012. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- ↑ a b c d Susan Sontag: Notes On "Camp". Interglacial, 1964 (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- ↑ Felluga, Dino: Introduction to Linda Hutcheon, Module on Parody. [2010. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
- ↑ Temesi Ferenc: Magyar camp: a ciki. MN Magyar Nemzet, 2008. február 16. (Hozzáférés: 2011. március 6.)[halott link]
- ↑ Samuel R. Delany. Times Square Red, Times Square Blue. New York: NYU Press (1999. április 21.). ISBN 978-0814719206
- ↑ Benkő Krisztián: A campről. Prae.hu. (Hozzáférés: 2011. március 7.)[halott link]
- ↑ Pam Kueber: On “kitsch”, “camp” and Susan Sontag. Retro Renovation. [2010. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
Források[szerkesztés]
- Mi az, ami camp és mi az, ami nem. Gondolat-jel Elte. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- Definition: Camp. Purdue University, College of Liberal Arts. [2010. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- Rényi András: Bozsik Yvette: Kabaré -- A rossz ízlés luxusa. Érintkező Felület, 2008. március 25. [2011. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 6.)
- Gareth Cook: The dark side of camp - analysis of camp style and society - Cover Story. (Hozzáférés: 2011. március 6.)