Bolgár-tábla
| Bolgár-tábla (Dunai-táblásvidék) | |
 | |
| Az Elő-Balkán és a Bolgár-tábla a Balkán-hegység Kom csúcsáról nézve | |
| Ország |  Bulgária |
| Terület | 31 523 km2 |
| Típus | síkság |
| Hosszúság | 500 km[1] |
| Szélesség | 40-60 km-től 120 km-ig[1] |
| Elhelyezkedése | |
| Tszf. magasság | 100 m |
 Bolgár-tábla
Pozíció Bulgária térképén
| |
 é. sz. 43° 15′, k. h. 25° 20′Koordináták: é. sz. 43° 15′, k. h. 25° 20′ | |
A Bolgár-tábla vagy Dunai-táblásvidék (bolgárul: Дунавска равнина, Dunavszka ravnina) Bulgáriában található síkság.
Jellemzői[szerkesztés]
A Balkán-hegység és a Duna között fekvő, mintegy 12 000 km²–en lösszel borított, hullámos táj, mely az Elő-Balkánhoz kapcsolódik. A Kárpátoktól a Balkán-hegységig tartó Alsó-dunai-medence része. Határai a Duna, az Elő-Balkán, a Timok és a Fekete-tenger. Nyugati része keskenyebb, mintegy 40-60 km széles, kelet felé szélesedik, itt akár 120 km is lehet. Hosszúsága 500 km. Átlagosan 190 méter a tengerszint feletti magassága, de 200 és 400 méter közötti részei is vannak. Szorosan vett értelemben nem síkság, hanem dombos táblásvidék.[1]
Középidei üledékekből, főképp jura időszaki mészkőből áll. Része a Dunai-síkság, melynek vízszintesen rétegződő kőzetei felett folyami üledékréteg fekszik. Északi része fontos a gabonatermelés szempontjából, itt jó minőségű feketeföld (csernozjom) található. Éghajlata mérsékelten kontinentális, a középhőmérséklet 10-12°C, nagy a hőmérséklet ingadozása; a tél hideg, akár -35°C is lehet, a nyár forró (akár 40°C), a csapadék mennyisége átlagosan 500-600 mm, ahótakaró átlagvastagsága 10-15 cm. Erős szelek jellemzik, melyek tájanként eltérő irányúak lehetnek.[2][3][1]
Részei[szerkesztés]
Három részre osztható: a nyugati a Vit folyóig tart, a középső a Vit és a Jantra közötti rész, a keleti pedig a Jantra és a Fekete-tenger közé eső rész.[1]
A nyugati rész inkább síkság jellegű, eléggé keskeny szakasz, a folyók északkelet felé haladnak, az Elő-Balkán szélén kanyonhoz hasonlító völgyeket vájtak. Az itteni löszfennsíkok bolgár elnevezése zlatija („aranymező”). A középső rész dombosabb, folyók által tagoltabb, néhol bazaltdombokkal tarkított. A keleti rész a legnagyobb területű, jellemzőek rá a fennsíkok. A folyók északon a Duna irányába, délkeleten a Provadijszka-folyó felé folynak, kisebb számban pedig a Fekete-tenger irányába. Ide tartozik Dobrudzsa, ahol gabonát termesztenek, de kőolajat és kőszenet is kitermelnek.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Bernek–Probáld: Bernek Ágnes, Probáld Ferenc. Bulgária, Európa regionális földrajza 2. Társadalomföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó (2014). ISBN 978 963 463 319 8
- ↑ Bulgária földrajza: Ljubomir Dinev–Kiril Misev. Bulgária földrajza ford.: Dudás Gyula:. Gondolat Kiadó (1981). ISBN 963 281 033 3
- ↑ Sulinet: Európa egyéb országainak regionális földrajza. sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
