Benjámín Netanjáhú

Benjámín Netanjáhú
2023-ban
Izrael miniszterelnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 2022. december 29.
Elnök	Jichák Hercog
Előd	Jaír Lapid
Hivatali idő 2009. március 31. – 2021. június 13.
Elnök	1. Simón Peresz (2009–2014) 2. Reuvén Rivlin (2014–2021)
Előd	Ehúd Olmert
Utód	Naftáli Benet
Hivatali idő 1996. június 18. – 1999. július 6.
Elnök	Ézer Weizman
Előd	Simón Peresz
Utód	Ehúd Bárák
Izrael pénzügyminisztere
Hivatali idő 2006. március 28. – 2009. március 31.
Előd	Szilvan Salom
Utód	Ehúd Olmert
Izrael külügyminisztere
Hivatali idő 2015. május 14. – 2019. február 17.
Előd	Avigdor Lieberman
Utód	Jiszráel Katsz
Hivatali idő 2012. december 18. – 2013. november 11.
Előd	Avigdor Lieberman
Utód	Avigdor Lieberman
Hivatali idő 2002. november 6. – 2003. február 28.
Előd	Simón Peresz
Utód	Szilvan Salom
Hivatali idő 1998. január 6. – 1998. október 13.
Előd	Dávid Lévi
Utód	Aríél Sárón
Katonai pályafutása
Csatái	izraeli–arab háború jom kippuri háború 1968 Israeli raid on Lebanon Battle of Karameh 2023-as Izrael–Hamász-háború
Született	1949. október 21. (74 éves) Tel-Aviv, Izrael
Párt	Likud
Szülei	Zila Netanyahu Benzion Netanyahu
Házastársa	Sara Netanyahu (1991–)
Gyermekei	Noa Roth Yair Netanyahu Avner Netanyahu
Foglalkozás	politikus diplomata államférfi katona politikai író politológus
Iskolái	Cheltenham High School (–1967, 1967) Massachusetts Institute of Technology (1972–1975, BSc, építésügy, 1975) MIT Sloan School of Management (–1977, MSc, 1977)
Vallás	izraelita
Díjak	Jabotinsky Medal (1980) Tzeltner Prize (1987) a Bar Ilan Egyetem díszdoktora (1988)
Benjámín Netanjáhú aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjámín Netanjáhú témájú médiaállományokat.

Benjámín Netanjáhú (héberül: בנימין נתניהו; angol átírással Benyamin Netanyahu (a Binyamin alak is előfordul), Tel-Aviv, 1949. október 21. –) izraeli politikus, Izrael miniszterelnöke 1996 és 1999 majd 2009 és 2021 között, illetve 2022-től.

Életpályája

Tel-Avivban, Izrael akkori fővárosában született 1949-ben. 1956 és 1958 között családjával az Egyesült Államokban élt. Ekkor rövid időre hazaköltöztek, majd 1963–1967 között újra kiköltöztek. Végül 1967-ben végleg hazatértek, és Netanjáhú belépett az Izraeli Hadseregbe. Az Elit Felderítési Egységben teljesített szolgálatot, számos bevetésen vett részt, az egyiken, 1972 májusában megsebesült. Felépülése után nem sokkal századosként leszerelt, majd visszatért az USA-ba, ahol előbb építészeti, majd közgazdasági egyetemet végzett.

1976-ban egy ugandai túszdráma során palesztin fegyveresek harcban megölték a bátyját, Jonátánt, a túszszabadító kommandós egység parancsnokát. Benjamin ekkor visszatért Izraelbe, és belépett egy szervezetbe, amelynek célja a terrorizmus elleni nemzetközi együttműködés kiépítése volt.

1982 és 1984 között Izrael amerikai nagykövetségén dolgozott, majd 1984 és 1988 között nagykövet volt. Akkor a Likud listáján bejutott a Kneszetbe (izraeli parlament), ugyanettől az évtől kedve 1990-ig külügyminiszter-helyettes volt. 1990 márciusában kinevezték a Miniszterelnöki Hivatal miniszterhelyettesévé.

1993-ban a Likud vezetője lett. 1996-ban miniszterelnökké választották. Egyik első rendelkezése volt, hogy engedélyezte az Izrael által megszállt idegen területekre zsidók telepítését. Szeptember 24-én egy régészek által feltárt alagutat nyitottak meg a jeruzsálemi mecsetek közelében, ami heves összetűzéseket váltott ki a helyi zsidó és muszlim lakosok közt. A zavargásoknak nyolcvan, többségében palesztin áldozatuk volt. Október 1-jén Bill Clinton amerikai elnök szervezésében Washingtonban Netanjáhú Jasszer Arafattal a PFSZ vezetőjével találkozott, aki felszólította az alagút bezárására, de Netanjáhú ezt megtagadta.

1997. január 15-én Arafat és Netanjáhú megegyezett, hogy Izrael kiüríti Hebron város területének négyötödét. Ez meg is történt, később azonban Netanjáhú elrendelte egy palesztinai zsidó telep építését, amiért a PFSZ megszakította kapcsolatait a zsidó állammal. Ez július 30-án történt jeruzsálemi öngyilkos merényletet követően, melynek 15 zsidó halottja volt és ami miatt Izrael felfüggesztette tárgyalásait a PFSZ-szel. Időközben a Netanjáhú-kormány több tagja is lemondott, így tiltakozva a miniszterelnök autokratikus módszerei és a béketárgyalások megszakadása miatt.

1998-ban amerikai nyomásra Netanjáhú és Arafat megegyeztek, hogy Izrael Ciszjordánia 13%-áról kivonja csapatait. Miután a csapatkivonás első szakasza lezárult, a miniszterelnök kijelentette, hogy nem folytatja tovább, arra hivatkozva, hogy a palesztinok nem teljesítették ígéreteiket a terrorizmus elleni harc tekintetében.

1999-ben Ehúd Bárák legyőzte a miniszterelnöki választáson, ezért egy időre visszavonult a politikai élettől. Mikor azonban a Bárák-kormány 2000 végén megbukott, visszatért. Amikor Aríél Sárón addigi külügyminisztert megválasztották miniszterelnöknek, ő Netanjáhút tette meg külügyminiszternek, 2003-ban pedig pénzügyminiszter lett.

Sárón visszavonulása után, 2005-ben Netanjáhú újra a Likud vezetője lett. 2009. március 31-én pedig újra megválasztották Izrael miniszterelnökének.

2019 szeptemberében a parlamenti választások után Reuvén Rivlin köztársasági elnök Netanjáhút kérte fel kormányalakításra. 2019. október 21-én Netanjáhú beismerte, hogy nem tud kormányt alakítani.

Források

• origo.hu